Napoknak kellett eltelnie ahhoz, hogy nekilássak megírni a kritikát erről a filmről. Hagynom kellett, hogy leülepedjenek a dolgok. Meg kellett nyugodnom, ha úgy tetszik, és hűvös fejjel, higgadt lélekkel át kellett gondolnom, mit is láttam valójában. Mert Peter Jackson várva várt Hobbit adaptációja egyszerűen vállalhatatlanul rosszra sikeredett. És nem azért, amivel a legtöbb kritikus negatív jelzőkkel méltóztatta illetni - miszerint hosszú, elnyújtott, vontatott. Ez egyszerűen pofátlan hazugság, és aki azt állítja bármelyik kritikájában, hogy ezek a mozi legsúlyosabb problémái, az nem több egyszerű és silány bértollnoknál, aki fél megírni az igazságot.
Spoilermentes kritika következik? Aligha. Baromira nem érdekel, ki mennyire fél attól, hogy megtud a filmről bizonyos részleteket. Elvégre egy több évtizede megjelent könyv alapján hozták össze ezt a förmedvényt, így aligha lehet lelőni bármiféle fordulatot. Ha meg valaki mégis úgy ül be rá, hogy gőze nincs az eredeti történetről, nem olvasta, de még csak nem is hallotta, akkor az az illető egy agymosott idióta, aki csak azért zabálja a pattogatott kukoricáját és szürcsöli az üdítőjét az előttünk lévő sorban, mert az agyafúrt marketingeseknek sikerült elültetni a sötét fejében azt a gondolatot, miszerint neki ezt valamiért látnia kell. Elárulom: nem kell látnia. Senkinek. De nézzük sorjában, mi is a gond a Hobbittal.
A dolog eleve ott kezdődik, hogy a Warner Bros. úgy döntött, trilógiaként tálalja fel a nézőknek Tolkien egyébként nem túl vaskos kötetét. Nincs ebben semmi meglepő, pénzt akartak kisajtolni a frencsájzból, amennyit csak tudnak, mit sem törődve a rajongók ellenkezésével. Mindenki tudja, miről szól ez a dolog valójában, ám amíg a nyilvánvaló lehúzás ellenére a filmet mindenki megnézi, addig aligha tehet nekik szemrehányást bárki is a kapzsiságukért. Az egyetlen mód, amivel az egyszerű fogyasztó hatásosan fejezheti ki véleményét az üzleti praktikákról, az a saját pénztárcája, de a többség persze már rég képtelen nemet mondani a látványos előzeteseknek és a gőzhenger szerű reklámkampányoknak.
Naszóval trilógiát kaptunk. Peter Jackson azonban nem állt le ott, hogy erre az utasításra engedelmes kutyuskaként rábólintson, és triplán lucskos nyelvcsapásokkal mindezt még megfejelte a túlerőltetett és teljesen fölösleges 3D ostobasággal is. De várjunk, itt még nincs vége! Hiszen most még a kocka/másodperc arányt is megváltoztatták. Immár nem 24, hanem 48 képet vetítenek elénk, amire aztán biztosan mindenki hűdenagyon felkapja majd a fejét!
Hogy miért volt erre szükség, nehéz megmondani. Ezen technikai változásnak valószínűleg inkább csak a marketing szempontjából volt jelentősége ("egy újabb érv, amiért a filmet látni kell, ha netán a Gyűrűk ura név vagy az előzetesek kevésnek bizonyulnának"), ugyanis a vásznon ebből semmit nem látunk. Legfeljebb azt, hogy minden kicsit fakóbb, tompább, a műanyag díszletek valóban műanyagnak látszanak, a jelmezek pedig tényleg nem többek jelmezeknél. A film élvezeti értékéből inkább csak elvesz, semmint hozzáad, ráadásul szeretném azt látni, hogyan fest mindez a 48 fps egy olyan film esetében, ahol nincs több százmillió dolláros költségvetés. Alighanem ott a "ronda" szó egészen új értelmet nyerne.
Tehát van nekünk egy csúnyácska és hosszú filmünk, amit most valahogy ki kellene tölteni tartalommal. Ehhez nyilvánvalóan a Hobbit története kevés, így sok választásunk nincs. Előveszünk pár kimaradt jelenetet a Gyűrűk Ura könyvből - nevezetesen a film elején látható hobbitfalvai eseményeket Frodóval -, valamint megspékeljük az egészet egy újabb történetszállal, amely Tolkien egyéb műveiben szerepelt (na jó, ezúttal rendes leszek, és előre szólok: spoiler következik!): a Bakacsinerdőben tanyázó Szauronnal, akit most mindenki Necromancer néven emleget majd, és akit majd a Fehér Tanács űz ki a rejtekéből, feltehetően valamikor a trilógia záró fejezetében.
Máris nem tűnik olyan hosszúnak az a három óra, nem igaz? Bőven van mit nézni, és bőven lehet építgetni a fő történetszálat és a karaktereket. Leszámítva azt, hogy a temérdek rendelkezésünkre álló játékidő ellenére a karakterek többségéről lényegében nem tudunk meg semmit. Itt van persze Gandalf (Ian McKellen), akit mindenki ismer, így az ő bemutatásával nem kell sokat vesződni. Másik fő karakterünk Zsákos Bilbó (Martin Freeman) lesz, aki viszonylag jól hozza a rendkívül közhelyesre és erőltetetten viccesre formált hobbitot. Van még továbbá egy tucat törpénk, akik jelentős hányadának még a nevét sem árulják el nekünk a készítők, és akik többsége egyetlen sornyi szöveggel sem járul hozzá az egyébként különösen gyengén megírt párbeszédek dicstelen halmazához. De most komolyan: aki felfedezett bármiféle koherenciát mondjuk Bilbó és Gandalf első beszélgetéséből, az kérem, jelezze nekem, mert jómagam nem sok összefüggést találtam az egymásnak odavetett mondataik között.
Ez tényleg a film egyik legnagyobb elszalasztott lehetősége - mármint ami a karakterekkel történt. Megismerhettük volna a szereplőket, a motivációikat, a jellemüket, hiszen az időnkbe belefért volna. Igaz, ezek a szempontok Tolkien eredeti művében sem kaptak központi szerepet, de azt már megszokhattuk a rendezőtől, hogy meglehetősen gyakran eltér az eredeti forrásműtől. Valamiért azonban itt nem érezte úgy, hogy a filmje szereplői kicsit is fontosak lennének. Egyetlen esetben lett volna elfogadható ez a fajta hozzáállás: ha a törpék úgy hullottak volna jobbra-balra, mint a legyek. Úgy valóban érthető, ha töltelékként kezelik őket. De itt erről szó sincs, mindenki megússza pár karcolással, tehát különösebb izgulni valója nincs a nézőknek. Már ha bárkit is érdekel valakinek a sorsa a nevenincs senkik közül.
Itt van továbbá Gollam, akit valamiért az egekbe dicsérnek a kritikusok, holott ugyanazt hozza, mint amit megszokhattunk tőle, és igazság szerint a megjelenítéséhez használt CGI sem fejlődött annyit, mint amire a beharangozások alapján számítani lehetett. Peter Jackson továbbá különös kegyetlenséggel herélte ki a Barna Radagast karakterét, akit a Hobbitban a vadont járó és azt jól ismerő mágus helyett egy nyáladzó idegbetegként ábrázolnak. A gyermekkoromra való tekintettel kérek mindenkit, hogy a filmben látott, varázslónak titulált Jar-Jar Binks hasonmást gyorsan felejtse el, és képzeljen oda valami kevésbé ostoba és idegesítő valakit. Köszönöm.
A törpék vezetőjeként Tölgyfapajzsos Thorint üdvözölhetjük, akit minden bizonnyal tökösnek és keménynek próbáltak ábrázolni, de ez nem igazán jött össze nekik. Kétségtelen, hogy a csapat vezetőjeként vannak érdekes pillanatai, és a könyvnek megfelelően jobban kidolgozták, mint a többi kartonpapír fajtársát, de valahogy mégsem lehet igazán komolyan venni. Tulajdonképpen egy mogorva és sokkal inkább egydimenziós Aragornra emlékeztet, mint egy zúzógép törpe vezérre.
Apropó Aragorn! (Nem, nem úgy értem... mindenki kedvenc kószája nem tűnik fel a filmben a rengeteg egyéb cameo ellenére sem, legalább is egyelőre.) A Hobbit, ha bárki jobban megfigyeli, lényegében egy az egyben a Gyűkűk Ura cselekményét követi. Dramaturgiailag, persze. Ezt legjobban a film egyik fontos jelenetével lehet ábrázolni. Csatajelenet, törpék és orkok. Jön a főgonosz, összecsap a királlyal, és meg is öli. A harc eldőlni látszik, a jók serege kezd összeomlani. De aztán jön a frissen elhalálozott király közeli rokona, megmérkőzik ő is a gaz rettenettel, de nem áll jól a szénája. Ám aztán egy mázlis húzással levágja a csúf ork karját, amitől a csata egy csapásra megfordul, a törpék győzelmet aratnak, minden jó, ha a vége jó. Mindezt, persze, egy visszaemlékezés keretében láthatjuk. Hm... nem is tudom, mintha ezt a jelenetet egy az egyben ugyanígy elsütötték volna a Gyűrűk Ura legelején, nem? Csata, király le, végtag le, győzelemre fel.
És így tovább, az összes, eredeti trilógiában látott fontosabb pillanatnak megtaláljuk a megfelelőjét itt is, és többnyire ugyanazon a ponton, mint ahol a nagy előd esetében. Ugyanott találkozunk Völgyzugollyal, ugyanott van a földalatti bányarendszer, mint ahol Móriát bejárhattuk. Az elejétől a végéig. A Hobbittal tulajdonképpen újraforgatták a Gyűrűk urát, miközben lecseréltek pár szereplőt és elfelejtették, hogyan kell értelmes párbeszédeket írni. Nem tudom, kinek mennyire árulkodik ez Peter Jackson rendezői kvalitásairól, de számomra mindennél ékesebben bizonyította a "mester" meglehetősen egysíkú és paneles gondolkodásmódját.
Ha mindezeket összevetjük, már akkor sem kaphatunk túlságosan jó összképet a filmről. De ezzel messze nincs még vége. Ó, de nem ám! Kedves olvasó, kérem, higgye el nekem, hogy a Hobbit lényegében minden egyes jelenetét ki lehetne elemezni olyan szempontból, hogy az éppen miért rossz! Példának okáért vegyük rögtön azt az apró, de nem elhanyagolható különbséget a könyv és a film között, ami a hős csapat motivációját illeti. Eredetileg csak a sárkány által elrabolt aranyat akarták volna a bestiától visszaszerezni, már ha emlékszik erre valaki. Ám Jackson biztos úgy vélte, ez nem tűnik majd eléggé magasztos és heroikus célnak a nézők szemében. Ezért lett az egészből a "visszaszerezzük az otthonunkat, ha bele is pusztulunk" nonszensz, ami abban testesedett ki, hogy egy tucat, bátor törpe elindult, hogy legyőzzön egy hegynyi méretű tűzokádó sárkányt. Reális cél, nem igaz? Ugyanakkor ez a bizonyos tucat, bátor törpe a film alatt folyamatosan fülét-farkát behúzva menekül 15-20 kutya elől. Miközben velük van az ó-be-hatalmas Szürke Gandalf, a nagy mágus! És ezek akarnak megküzdeni a sárkánnyal? Egy repülésre képes gyíkkal, aki ötven méterről hamuvá égeti őket, és akinek olyan vastag a pikkelye, amit az életben nem lesznek képesek átütni a baltáikkal? És mindeközben egyetlen törpe van felfegyverezve egy íjjal? Ismétlem, a dög repül. Ha fölszáll, ugyan miképp óhajtják használni ellene az egyébként is teljesen hasznavehetetlen közelharci fegyvereiket? Udvariasan megkérik, hogy ugyan szálljon már le, és tolja oda a nyakát, hogy könnyebben lemészárolhassák? Mégis mi volt az eredeti terv?
Világos, valahogy lenyomják majd, és nyilván nem hagyományos módon. De akkor kérdem én: miért van szükség Bilbóra, a "betörőre", ha nem az arany ellopása a cél? És miből gondolják, hogy ha pár kutya túl nagy falat nekik, akkor egy sárkánnyal felvehetik a harcot? Ezen a ponton szívesen emlékeztetnék mindenki egy Gimli nevezetű törpére, aki, óvatos becslések szerint is percek alatt mészárolta volna le azt a csapatot, akik elől a Hobbit hősei fejvesztve menekültek az egész film alatt.
A Hobbit - Váratlan utazás rossz. Az elejétől a végéig, kívül-belül, tökéletes angolsággal (magyarsággal) beszélő trollostul, nyúlszekerestül, Radagastostul, nemmutatomasárkánytmertazművészistül. Kérek mindenkit, hogy tartsa magát távol ettől a borzalomtól. Nem éri meg sem a pénz, sem a ráfordított idő.
És ne képzelje azt senki, hogy a düh, a harag, a csalódottság vagy az indulat beszélt belőlem. Ismétlem, hagytam időt a filmnek. Amiket leírtam, az a hűvös, elfogulatlan, személyes indulattól mentes véleményem. Két nappal ezelőtt aligha írtam volna ennyire pozitív értékelést.
2/10
De nem szabad róla rosszat írni, mert SIR rendezte és Oscar díjas rendezte (írta stb). Ahogyan egy kanyi rossz szót nem szabad szólni egyetlen Spielberg filmről sem, Scorsese filmről sem, Al Pacino filmről sem stb. Broáf.
VálaszTörlésKösz az ismertetőt. Nem nagyon vakaródzott beülni rá. Most már tudom, hogy kihagyom. Majd talán három év múlva DVD-n.
Nagyon nehéz volt nekem is megírnom ezt. Előzetesen féltem, sőt, tudni véltem, hogy rossz lesz. Éppen azért, amivel a legtöbb "kritikus" vádolta: hogy lassú és hosszú. Ó jaj, bár tényleg csak ennyi gond lett volna ezzel!!
TörlésDe nem! Nem túlzásnak szántam, amikor azt írtam, hogy minden jelentbe bele lehet kötni. Mert valóban bele lehet kötni, úgy is, hogy egyébként pozitív attitűddel és nyitottsággal ül be rá az ember. Soha, SOHA nem láttam még olyat, hogy ilyen jó alapanyagból, ilyen magas költségvetéssel, ilyen hosszú forgatási idő alatt ekkora rakás lótrágyát hozzon össze valaki!
Különben elhatároztam: amint kijön a film dvd-n, megcsinálom, hogy jelenetről jelentere végigmegyek rajta, és leírom, miért rossz. Továbbá megcsinálom azt is, hogy jelenetről jelenetre végigmegyek rajta, és leírom, mennyire egyezik 100%-ig a Gyűrűk Ura hasonló időpontban játszódó jelenetével az adott jelenet.
A szomorú az egészben az, hogy sokszor a nézők is azt hiszik, hogy ez a film jó volt, miután megnézték. Valamiért még a nézők sem merik beismerni maguk előtt, hogy szar az egész. Talán épp azért, mert egyébként a kritikusok sem merik. A néző meg nem akarja hülyének érezni magát, amikor a "szakértők" szerint ami a mozivásznon történt, az jó volt.
Különben biztos vagyok abban, hogy Gollamot és a Bilbót játszó színészt azért dicsérték annyira mindenhol, mert egyszerűen nem tudtak mást találni, ami pozitív lett volna. Mert nincs is.
Áh, nem is folytatom, mert csak feldühítem magam. Ez a film nem úgy rossz, hogy "viccesen rossz". Nem úgy rossz, hogy nevetni tudsz és megmosolyogtat a sok zagyvaság és butaság. Ez a film úgy rossz, hogy felmegy tőle a pumpa, hogy értetlenül vakarod a fejed, hogy egyszerűen nem tudod felfogni, ez hogyan mehetett át a filmes minőségellenőrzésen, jelentsen bármit is ez abban a szakmában.
Csak azért nem lett 1/10, mert létezik egy Tolvajtempó című film is. Na, az a 1/10. A Hobbit annál az egy fosnál azért jobb lett.
Te vagy az én emberem! :D
VálaszTörlés24 órája sincs, hogy beültem rá a moziba a haverokkal, akik közül legalább egy olvasta a könyvet, mint én így megértette mit érzek.
És azután, hogy ezt így merték összehányni (illetve majd még folytatják gondolom ebben a szellemben :@) a következő legmeglepőbb fordulat, hogy alig-alig olvasok, hallok róla egy igaz kritikát.
Holott tényleg az van, hogy a LOTR-nak teljesen benyaltak és nagyjából ennyiről is szól az egész. Utánanéztem és a screenplay írók, akik terelgették még Jackson-on kívül az egészet szintén azok, mint a LOTR-nál. Áhj, kár belé a szó... megpróbálok túljutni a lelki megrázkódtatáson és nkább játszok a halaiddal! :D
Üdvözlet!:)
TörlésIgen, sajnos őszinte kritikát nem lehet manapság olvasni sehol a "nagyoktól". Ugyanúgy nem lehet igazat olvasni a zeneipar igénytelen szörnyűségeiről és a videojátékok egyre gusztustalanabb eseteiről sem.
A filmipar ma egy üzlet. Nem művészet. A lefizetések, ajándékozások, benyalások időszaka ez, amikor egy kritikust azonnal kirúgnak, ha meg meri írni az őszinte véleményét. Ám ha elég vastag a bőr a képén, és képes hazudni a megfelelő módon, számíthat rá, hogy kitüntetik "kimagasló eredményeiért". Nevetséges.
A Hobbit egyszerűen egy rossz film, rossz rendezővel, copy/paste forgatókönyvvel, egy az egyben átvett zenével és súlyos önellentmondásokkal. Értékelhetetlen és élvezhetetlen ebben a formában.
Ez a film pontosan annyival gyöngébb a Trilógiánál, amennyivel gyerekesebb a A babó című könyv a film alapjául szolgáló A Gyűrűk Uránál! Én az utóbbit 82-ben - a megjelenést követően - olvastam, mert biz ilyen vén tök vagyok, az előzmény mesét pedig kb 10 év múlva, a gengszterváltás környékén. Óriási csalódás volt A babó, egyáltalán nem az a "csodás alapanyag", mint írtad! Mesének is elég együgyü, az elején a párbeszédek unalmasan erőltettek - és furcsállom, hogy nem vetted észre, a filmben szószerint idézik Gandalf és Bilbó szóváltásában! -; a hatodik fejezetig - mert kb. eddig tart a filmbeli első rész - szinte yardnyira ugyanazt az útvonalat járják be, mint a Gyűrű szövetségében, elvileg a táj és az útba kerülő ilyen-olyan akadályok is hasonlóak! Ha a trilógia első részének sztorivonalát a A babóéval összeveted,nemcsak hasonlóság - és itt nem a filmekre, hanem a regény változatokra gondolok -, de azonosság áll fön,pedig mindkettőt Tolkien írta. Mivel a GyU később, szépirodalmi igényességgel íródott, sokkal részletesebb és művészibb, mint a korai meseregény. Ezt a hatalmas minőségbeli különbséget érzed ki szerintem a filmből is, a trilógia után bizony ez egy gyöngécske előzmény filmadaptációja, de az alapanyag is olyan! ( Spojler! A babónak a legolvashatóbb része a Ködhegység és a Magányos hegy közti rész, ami gondolom a második film alapja lesz, azt nagyjából kidolgozta az Író, ám az utolsó két-három fejezet összecsapottságából kiérezni, hogy mielőbb be akarta fejezni a Szerző a mesét,bizonyára azért, mert a gyerkőcei - kiknek esténként, részekben fölolvasta -, már elaludtak arra. Emlékezz pl. az un. öt sereg csatájára, amit egy oldalra összezsúfolva letudott, pedig a később a Trilógiában fél fejezeteket szán egy-egy olyan ütközetnek a leírására, ami a későbbi mitológiában fontos szerepet játszik.) Megértem a csalódásodat, én is, a könyvekkel kapcsolatban, már átéltem; azzal viszont nem értek egyet, hogy ebből az alapanyagból egy GyU-t megközelítő filmet lehetett volna forgatni, mert NEM ÉR ANNYIT AZ ALAPTÖRTÉNET! S a forgatókönyvet fölpumpáló írók közt sem található egyetlen Tolkein-kaliberű sem... (Ezért nem írom, hogy csalódtam a filmben, mert azt kaptam, amit vártam: egy közepes, elnyújtott mese-fantasy-GyU-függelék keveréket.) Már csak kíváncsiságból megnézem a második részét, hátha... Viszont a Váratlan utazás őszi bővítményéből én sem kérek!
VálaszTörlésEgyetértek, a Babó egy gyerekkönyv. Rövid, felületes, butuska és rendkívül könnyen fogyasztható. A Gyűrűk ura pedig szépirodalom, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Ez sosem volt kérdés.
TörlésA filmmel (Hobbit) azonban az a baj, hogy az nem gyerekfilm. Nem úgy csinálták meg, mint egy gyerekfilmet, nem követték azt az utat, amit Tolkien a Babóban lefektetett. Ehelyett pontosan ugyanúgy és ugyanolyanra forgatták le, mint a Gyűrűk Urát. Felnőtt filmet csináltak a gyerekkönyvből, miközben (számomra érthetetlen válogatási elveket követve) bizonyos dolgokat megváltoztattak, beleírtak, megvariáltak. Mindezt pusztán azért, hogy ugyanannak a közönségnek el lehessen adni ezt az új trilógiát, mint aminek a Gyűrűk Urát már egyszer lenyomták a torkán.
Ellenben van egy csomó olyan dolog, amit meghagytak eredeti formájában, gyerektörténetnek. Ami ebben az esetben a film kárára ment - mert így akkor most mi is a Hobbit? Egy felnőtt film a Gyűrűk Ura mintájára, vagy egy mese a Babó alapján?
Egyik sem, szerintem. Nem tudni, mit akartak ezzel a kettősséggel összehozni, de ez abban a formában, ahogyan a mozivászonra vitték, csak egy zavaros és érthetetlen katyvasz.
Az nem baj, ha egy könyv gyerekeknek készül. Attól még lehet jó. De akkor abból a könyvből ne felnőtt, hanem gyerekfilm készüljön, mert különben sem a Középfölde-fanok, sem az átlagos moziba járó közönség nem lesz vele elégedett.
Hogy lehetett-e volna forgatni ebből az alapanyagból egy Gyűrűk Ura szintű filmet, az egy remek kérdés. Magából a Babóból nem. De akkor:
1. miért álltak neki egyáltalán?
2. ha már nekiálltak, miért nem alakították át annyira a történetet, hogy az eladható legyen?
3. A rendező annak idején kedvére adott hozzá dolgokat a Gyűrűk Urához. Itt is azt tette, és ugyanúgy csak ártott vele a filmjének. A Hobbit esetében, ha már mindenképp változtat rajta, miért nem olyan dolgokat ad hozzá, amivel a Babó tényleges cselekményét bővíti ki? Miért nem az adott, Tolkien által papírra vetett történetre fókuszált és azt finomította ahelyett, hogy a Bakacsinerdős cuccokat hozza be a képbe?
Azért írtam, hogy az alapanyag jó, mert az egy sikeres, bejáratott, többszörösen bizonyított fencsájzon nyugszik. Azaz a filmeseknek az ég világon semmit nem kellett tenniük ahhoz, hogy a termékük felkeltse a közönség érdeklődését. A világ adott, a történet adott, a szereplők adottak - és mindezek ellenére sikerült a Hobbittal egy óriási öngólt rúgniuk.
Néhány napja láttam a filmet. Utána leültem a gép elé, elolvastam a kritikákat és egyedül éreztem magam a véleményemmel.
VálaszTörlésKedves Admin! Minden szóval egyetértek, amit írtál. Tökéletesen megragadtad a lényeget. sajnálom, hogy nem említetted a három troll ostoba epizódját, ami egyszerűen kritikán aluli!
Luc
A Hobbittal sajnos tényleg annyi a baj, hogy egyszerűen képtelenség lett volna valamennyi hibáját felsorolni egy ilyen rövid cikkben. De tényleg nem tettem le arról a szándékomról, hogy a DVD megjelenése után leülök, és az összes jelenetet kielemzem olyan szempontból, hogy mi a baj vele.
TörlésCsalódott voltam, ez nem kétséges. Azonban manapság nem szabad meglepődni, ha minden várakozásunk ellenére egy jónak tűnő film is felejthetőre sikerül. De a legnagyobb bajom bizonyos tekintetben mégiscsak a fogadtatásával volt - azzal sok hazug, gyáva, átejtős kritikával, amit mindenhol olvasni és hallani lehetett. Azzal, hogy a nézőkkel megpróbálják elhitetni, hogy amit néznek, az jó. Azzal, hogy rávesznek embereket arra, hogy egy rossz filmre pénzt adjanak ki. Ez az én értékítéletem szerint színtiszta átverés.