Mocskosul nem akartam foglalkozni ezzel a témával. De komolyan nem! Hidegen hagyott maga a műsor (A Dal), nem foglalkozom az Euróvízióval, és egyébként is, a mai popzene körülbelül annyira áll közel a szívemhez, mint egy felbosszantott japán lódarázs kolónia. Semennyire. De mégis, ha már arra adtam a fejem, hogy megmondóemberként próbálok érvényesülni a millió másik, nálam sokkal rátermettebb megmondóember között, akkor bizonyos esetekben illik leülni a gép elé és megírni a tutifrankót. Csak, hogy enyhítsek lelkem végtelen gyötrődésén.
Nos, ahogyan arról mostanra az országban mindenki értesülhetett, hazánkat ByeAlex képviseli a következő Euróvíziós Dalfesztiválon. Ő az.
(Forrás: Morning Show - Facebook)
Nagy ügy - vághatja rá erre bárki, aki figyelemmel követte a nemzetközi verseny alakulását az előző évek során. Nyerni, vagy bármiféle előkelő helyre pályázni nincs esélyünk sem vele, sem mással. A győztesekről és a helyezésekről nem az alapján döntenek a nézők, hogy ki hogyan teljesít a színpadon. Erről semmi nem nyújt ékesebb és nyilvánvalóbb képet, mint az alább következő videó, amiben a német "szakértők" a versenyt megelőzően elemzik a Compact Disco 2012-es fellépődalát. Ja, és nem felejtik el percenként emlékeztetni a nézőt Magyarország politikai helyzetére sem. De persze szigorúan a szóban forgó zeneműről van szó, és ők nem kívánnak befolyásolni semmit!
Nagy ügy - vághatja rá erre bárki, aki figyelemmel követte a nemzetközi verseny alakulását az előző évek során. Nyerni, vagy bármiféle előkelő helyre pályázni nincs esélyünk sem vele, sem mással. A győztesekről és a helyezésekről nem az alapján döntenek a nézők, hogy ki hogyan teljesít a színpadon. Erről semmi nem nyújt ékesebb és nyilvánvalóbb képet, mint az alább következő videó, amiben a német "szakértők" a versenyt megelőzően elemzik a Compact Disco 2012-es fellépődalát. Ja, és nem felejtik el percenként emlékeztetni a nézőt Magyarország politikai helyzetére sem. De persze szigorúan a szóban forgó zeneműről van szó, és ők nem kívánnak befolyásolni semmit!
Akkor meg minek is erőlködni? - Teszik fel a kérdést sokan. Ha nem nyerhetünk, vajon minek is próbálkozunk? Mi értelme van az egésznek? Mondjuk... azon túl, hogy az egyik csatorna tud ebből egy zenés műsort katyvasztani... és a szennylapokat hetekre elegendő tartalommal látják el... és újra fel lehet szítani a primitív "Megasztár kontra X-Faktor" vitát... és a háttérben sokmilliós tételek vándorolnak egyik kézből a másikba lobbi címszóval... Na jó! Úgy fest, bizonyos értelemben mégis van értelme az indulásunknak.
És ha őszinték akarunk lenni, akkor a "ha nem nyersz, inkább ne is csinálj semmit!" elv is sántít egy kicsikét. Morálisan, persze. Mert a sportban is kiállsz, hiába tudod, hogy lemosnak a pályáról. A matekversenyen is részt veszel, hiába vagy egy tuskó, mert az jó fényt vet a tanár nénire és büszkék lesznek a szülők. Az Apple boltban is beállnak az éjféli nyitásra a mentálisan defektesek, hiába látják, hogy legalább kilencen előbb fogják a magukénak tudni a 87-edik IPhone-t, mint ők. Az élet már csak ilyen - harcolni kell, és emelt fejjel veszíteni, ha úgy alakul. Ennyi tisztesség kell, hogy legyen bennünk.
De, mint azt korábban már említettem, nem akartam a témával foglalkozni. És ígérem, nem is fogok többet egyetlen szót sem írni sem az Euróvízóról, sem az esélyeinkről. Az sem számít különösebben, hogy ki hogyan vélekedik a hazai győztes, ByeAlex daláról és énekesi kvalitásairól.
Az viszont már kiverte a biztosítékot, amit a "művész úrról" írtak bizonyos kommentelők, rajongók és támogatók a különböző fórumokra. Ugyanis a tudatlanság, az ostobaság, az ismeretek mindennemű hiánya oly bántóan süt át rajtuk, ami fájdalmasabb mindennél, amit én szavakba tudnék önteni. Ennek bizonyítására engedtessék meg nekem, hogy a szövegkörnyezetből pofátlan módon kiragadva idézzek néhány jelzőt és fordulatot, amelyek ByeAlex fanjainak szótárában leggyakrabban felbukkannak: eredeti, egyedi, stílusos, nem szokványos, nem celeb, újszerű. Ja, és a "művész urat" fikázók tábora ellen indított végső érv: csinálj jobbat, ha tudsz! Ez utóbbira majd a későbbiekben visszatérek. Ismétlem: ezek a kommentek erről a fiatalemberről szólnak:
(Forrás: MTI)
Elképesztő, de ezredszer (mit ezredszer - százmilliomodszorra!) is beigazolódik a tény: a gyereknek minden mese új. Másképp fogalmazva: a magyar nézőnek minden szart el lehet adni, mert úgy sincs halvány lila gőze sem arról, mit is lát.
Kérek mindenkit, hogy fogja szépen a keresőjét és írja be a következő szót: hipster. Aztán tanulmányozza a megjelenő képeket egy darabig. Ígérem, csodát fog látni!
Ugyanis ByeAlex nem más, mint egy hipster. És még ráadásul annak a bizonyos "szubkultúrának" a legalpáribb, legvisszataszítóbb, leggusztustalanabb, legprimitívebb jegyeit viseli magán. Szubkultúrát írok, de valójában ezek a figurák nem mások, mint a legalja. Mindennek.
Tisztára mintha emósok lennének, épp csak még egy szinttel rosszabbak. Ez az a réteg, aki kizárólag a legújabb IPhone-t használja, amiről kizárólag olyan zenéket hallgat, amelyeket senki más (csak a hozzá hasonló pár millió egyéb agyhalott). Olyan mozikba jár, ahová senki más (kivéve a többi hipstert), ahol aztán olyan filmeket néz meg, amikről szintén senki nem hallott (kivéve, természetesen a hozzá hasonlóakat). Ők azok, akik beülnek a legközelebbi Starbucks-ba, hogy ott egy túlárazott kávé mellett posztolják ki Facebook oldalukra, mennyire nem értenek egyet a gazdagok és a szegények között húzódó szakadékkal.
Külső jegyekkel is bírnak, úgy ám! A szögletes, műanyag keretes szemüveg kötelező fajtajelleg, ami mellett szinte mindig feltűnik valamiféle ordenáré fejfedő is. A nyakukban sál vagy nyakkendő lóg. Garbót hordanak. A retró jegyében igyekeznek úgy öltözni, mint a nagyszüleik (vagy mint egy csöves), szívják a slim/mentolos/teveszaros bagót, és mély, forradalmár gondolataikat kizárólag nagy tömegben osztják meg egymással, hogy mindenki hallja tartalmas elemzésüket. A nőstény és a hím egyedek között külsőleg mindössze annyi a különbség, hogy az utóbbiak kivétel nélkül borostát vagy szakállat hordanak. Röviden tehát ők az unatkozó középréteg fiataljai, akiknek mindenük megvan, ezért aztán kénytelenek maguknak problémákat és személyiséget kreálni. Létezésük egyetlen magyarázata a jóléti társadalom, azon belül is az unalom és a különbözőségre, feltűnőségre való hajlam. A vicc azonban éppen az, hogy pont emiatt a kényszeres másságkeresés miatt válnak egyformává az ezernyi hozzájuk hasonlóval. Egyek lesznek egy elterjedt szubkultúra képviselői közül. Különbözőségről pedig ettől kezdve értelmetlen beszélni.
Ha ByeAlex Amerikában próbált volna meg érvényesülni ezzel a stílussal, a közönség hangos nevetésben tört volna ki. Egyéb nyugati országokban még rendesen el is kalapálták volna a műsor szünetében. Ugyanis nincs még egy olyan közösség, ami akkora népszerűtlenségnek örvendene, mint a hipsterek.
És erre most itt van nekünk ez a ByeAlex, a "művész úr", aki keretes szemüvegével, "eredetiségével", "egyediségével", "stílusával" magával ragadta a közönség azon felét, akik még nem láttak hozzá hasonlót. És még szavaztak is rá! Mit szavaztak, meg is nyerették vele! Mert olyan egyedi! Nos, ők meg is érdemlik, hogy hülyét csináljanak belőlük. Ők az igazi célközönségei a hazai tehetségkutatóknak, reality műsoroknak, pletykalapoknak és a sztárcsináló gépezeteknek.
Ja és mielőtt még megfeledkeznék róla: a "csinálj jobbat, ha tudsz!" érv! Csak annyit mondanék, nekem nem kell mesterszakácsnak lennem ahhoz, hogy megállapítsam egy ételről, hogy ehető vagy sem. Nem kell programozónak lennem ahhoz, hogy eldöntsem egy játékról, hogy jó-e vagy sem. Ebből a logikából következik, hogy akinek van hallása, az ne féljen kritizálni bárminemű zeneszámot, még ha nem is tud játszani egyetlen hangszeren sem. Megjegyzem: a manapság sztárnak kikiáltott előadók jelentős többsége sem tud még kottát sem olvasni.
És ha őszinték akarunk lenni, akkor a "ha nem nyersz, inkább ne is csinálj semmit!" elv is sántít egy kicsikét. Morálisan, persze. Mert a sportban is kiállsz, hiába tudod, hogy lemosnak a pályáról. A matekversenyen is részt veszel, hiába vagy egy tuskó, mert az jó fényt vet a tanár nénire és büszkék lesznek a szülők. Az Apple boltban is beállnak az éjféli nyitásra a mentálisan defektesek, hiába látják, hogy legalább kilencen előbb fogják a magukénak tudni a 87-edik IPhone-t, mint ők. Az élet már csak ilyen - harcolni kell, és emelt fejjel veszíteni, ha úgy alakul. Ennyi tisztesség kell, hogy legyen bennünk.
De, mint azt korábban már említettem, nem akartam a témával foglalkozni. És ígérem, nem is fogok többet egyetlen szót sem írni sem az Euróvízóról, sem az esélyeinkről. Az sem számít különösebben, hogy ki hogyan vélekedik a hazai győztes, ByeAlex daláról és énekesi kvalitásairól.
Az viszont már kiverte a biztosítékot, amit a "művész úrról" írtak bizonyos kommentelők, rajongók és támogatók a különböző fórumokra. Ugyanis a tudatlanság, az ostobaság, az ismeretek mindennemű hiánya oly bántóan süt át rajtuk, ami fájdalmasabb mindennél, amit én szavakba tudnék önteni. Ennek bizonyítására engedtessék meg nekem, hogy a szövegkörnyezetből pofátlan módon kiragadva idézzek néhány jelzőt és fordulatot, amelyek ByeAlex fanjainak szótárában leggyakrabban felbukkannak: eredeti, egyedi, stílusos, nem szokványos, nem celeb, újszerű. Ja, és a "művész urat" fikázók tábora ellen indított végső érv: csinálj jobbat, ha tudsz! Ez utóbbira majd a későbbiekben visszatérek. Ismétlem: ezek a kommentek erről a fiatalemberről szólnak:
Elképesztő, de ezredszer (mit ezredszer - százmilliomodszorra!) is beigazolódik a tény: a gyereknek minden mese új. Másképp fogalmazva: a magyar nézőnek minden szart el lehet adni, mert úgy sincs halvány lila gőze sem arról, mit is lát.
Kérek mindenkit, hogy fogja szépen a keresőjét és írja be a következő szót: hipster. Aztán tanulmányozza a megjelenő képeket egy darabig. Ígérem, csodát fog látni!
Ugyanis ByeAlex nem más, mint egy hipster. És még ráadásul annak a bizonyos "szubkultúrának" a legalpáribb, legvisszataszítóbb, leggusztustalanabb, legprimitívebb jegyeit viseli magán. Szubkultúrát írok, de valójában ezek a figurák nem mások, mint a legalja. Mindennek.
Tisztára mintha emósok lennének, épp csak még egy szinttel rosszabbak. Ez az a réteg, aki kizárólag a legújabb IPhone-t használja, amiről kizárólag olyan zenéket hallgat, amelyeket senki más (csak a hozzá hasonló pár millió egyéb agyhalott). Olyan mozikba jár, ahová senki más (kivéve a többi hipstert), ahol aztán olyan filmeket néz meg, amikről szintén senki nem hallott (kivéve, természetesen a hozzá hasonlóakat). Ők azok, akik beülnek a legközelebbi Starbucks-ba, hogy ott egy túlárazott kávé mellett posztolják ki Facebook oldalukra, mennyire nem értenek egyet a gazdagok és a szegények között húzódó szakadékkal.
Külső jegyekkel is bírnak, úgy ám! A szögletes, műanyag keretes szemüveg kötelező fajtajelleg, ami mellett szinte mindig feltűnik valamiféle ordenáré fejfedő is. A nyakukban sál vagy nyakkendő lóg. Garbót hordanak. A retró jegyében igyekeznek úgy öltözni, mint a nagyszüleik (vagy mint egy csöves), szívják a slim/mentolos/teveszaros bagót, és mély, forradalmár gondolataikat kizárólag nagy tömegben osztják meg egymással, hogy mindenki hallja tartalmas elemzésüket. A nőstény és a hím egyedek között külsőleg mindössze annyi a különbség, hogy az utóbbiak kivétel nélkül borostát vagy szakállat hordanak. Röviden tehát ők az unatkozó középréteg fiataljai, akiknek mindenük megvan, ezért aztán kénytelenek maguknak problémákat és személyiséget kreálni. Létezésük egyetlen magyarázata a jóléti társadalom, azon belül is az unalom és a különbözőségre, feltűnőségre való hajlam. A vicc azonban éppen az, hogy pont emiatt a kényszeres másságkeresés miatt válnak egyformává az ezernyi hozzájuk hasonlóval. Egyek lesznek egy elterjedt szubkultúra képviselői közül. Különbözőségről pedig ettől kezdve értelmetlen beszélni.
Ha ByeAlex Amerikában próbált volna meg érvényesülni ezzel a stílussal, a közönség hangos nevetésben tört volna ki. Egyéb nyugati országokban még rendesen el is kalapálták volna a műsor szünetében. Ugyanis nincs még egy olyan közösség, ami akkora népszerűtlenségnek örvendene, mint a hipsterek.
És erre most itt van nekünk ez a ByeAlex, a "művész úr", aki keretes szemüvegével, "eredetiségével", "egyediségével", "stílusával" magával ragadta a közönség azon felét, akik még nem láttak hozzá hasonlót. És még szavaztak is rá! Mit szavaztak, meg is nyerették vele! Mert olyan egyedi! Nos, ők meg is érdemlik, hogy hülyét csináljanak belőlük. Ők az igazi célközönségei a hazai tehetségkutatóknak, reality műsoroknak, pletykalapoknak és a sztárcsináló gépezeteknek.
Ja és mielőtt még megfeledkeznék róla: a "csinálj jobbat, ha tudsz!" érv! Csak annyit mondanék, nekem nem kell mesterszakácsnak lennem ahhoz, hogy megállapítsam egy ételről, hogy ehető vagy sem. Nem kell programozónak lennem ahhoz, hogy eldöntsem egy játékról, hogy jó-e vagy sem. Ebből a logikából következik, hogy akinek van hallása, az ne féljen kritizálni bárminemű zeneszámot, még ha nem is tud játszani egyetlen hangszeren sem. Megjegyzem: a manapság sztárnak kikiáltott előadók jelentős többsége sem tud még kottát sem olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése