Attack on Titan bemutató

Ha jól számoltam, most kivétel nélkül az összes szabályomat megszegem arra vonatkozóan, miszernt csak olyanról írok, amit legalább részben befejezettnek tekinthetünk. Ám a napokban belebotlottam egy sorozatba, ami az első perctől fogva teljesen magával ragadott, éppen ezért úgy éreztem, mindenképpen foglalkoznom kell vele.

Az Attack on Titan az azonos című mangán alapszik, és ugyan eddig csupán az első nyolc epizód került adásba (amennyiben nem tévedek, a kezdő évad a tervek szerint 25 részből fog állni), ennek ellenére már most kijelenthetjük, hogy a 2013-as esztendő egyik legfontosabb animéjét üdvözölhetjük a személyében. A történet, a vizuális stílus, a műfajhoz képest is szokatlanul durva és sötét ábrázolásmód mind hozzáadnak ahhoz az igen kellemes összhatáshoz, ami miatt semmi szín alatt nem hagynánk ki a következő epizódot. A minőség az eddig látottak alapján egyszer sem lankadt, minden epizódra elegendő muníció jut a nézők szórakoztatására, és bár a kegyetlenül erőszakos, véres jelenetek talán egyeseket elriaszthatnak, ám akiknek van hozzá gyomra, egész biztosan remekül szórakoznak rajta.

A történet szerint az emberiség összetűzésbe keveredett az óriások fajával, és bizony a háborúból úgy tűnik, nem mi fogunk győztesként kikeveredni. A mindennemű komplex intelligenciát nélkülöző, legyőzhetetlennek látszó ellenségünk elől a túlélők gigantikus fallal körbevett megavárosokba húzódnak vissza, ahol látszólagos biztonságban élhetik tovább életüket. 

Főszereplőnk Eren Jaeger, a fiatal, idealista kamasz, aki viszont egyáltalán nincs megelégedve azzal a sorssal, amire az emberiség a fennmaradás reményében önként vállalkozott. A falak fogsága helyett ő inkább szeretne világot látni, felvenni a harcot a rettenetes szörnyetegekkel, és visszaszerezni a bolygót az emberi faj számára. Csatlakozni szeretne a Felderítők egységéhez, akik a városokat elhagyva óriásokra vadásznak, azok eredetét és gyengeségeit kutatják, és olyan életet élnek, ahogyan azt egy tudatlan kölyök azt a romantikus fantáziájában elképzeli. Ez a világ azonban különösebben nem kedveli a hősöket, a szörnyvadászatokat legfeljebb eredménytelen öngyilkos küldetésekként lehet jellemezni, ám makacs főhősünknek még ez sem képes kedvét szegni.  

Az egy évszázadon át tartó zavartalan nyugalomba aztán váratlanul belerondítanak az óriások, akik egy napon utat törnek maguknak a biztonságosnak vélt falakon keresztül. Hősünk ezen fölbuzdulva fogadott testvére, Mikasa, valamint legjobb barátja, Armin társaságában beáll a hadseregbe, hogy a lényeken egyszer majd bosszút állhasson. 

Az epizódok során aztán végigkövethetjük a kiképzés különböző fázisait, megismerkedünk annak az egységnek a tagjaival, ahová beosztják őket, majd természetesen arra sem kell sokat várnunk, hogy egy újabb ostromot követően szembeszálljanak a hústornyokkal. És miután a készítők előzetesen olyan aprólékosan felépítették nekünk a karaktereket, elkezdik őket szép lassan, brutálisabbnál brutálisabb módon kivégezni. Hát el lehet képzelni ennél nagyszerűbb kikapcsolódást?

Mindegy, minek nevezzük őket, óriásoknak vagy titánoknak, az biztos, hogy a rajzolók és animátorok remek munkát végetek a történet gonoszaival. Egyesek hatalmasak, mások kisebbek, testalkatuk, arcformájuk, jellegzetességeik pedig mind-mind különböznek egymástól. De ugyanez megfigyelhető az emberi karakterek esetében is. Az Attack on Titan epizódjai során nincs szó arról, hogy az egyes szereplőket csupán a hajuk színe alapján tudjuk külsőleg megkülönböztetni egymástól. Mindenki egyedi, jól elkülöníthető vonásokat kapott, amiért nagy dicséret jár a készítőknek. A világ és a város egyaránt rendkívül színes és realisztikus módon van ábrázolva, ami nagyban segít a nézőnek beleélni magát az eseményekbe. A különleges felszerelésüknek hála az épületek közt Pókember módjára ugráló szereplők harcai a dögök ellen roppant látványosra sikeredtek, és látszik rajtuk, hogy a készítők nem spóroltak az erőforrásaikkal. Minderre a koronát pedig az az egyedi, sötét és reménytelen hangulat teszi fel, amelyik félelmetes atmoszférájával, a hőseinket körülvevő világ könyörtelenségének kendőzetlen ábrázolásával egyértelműen kiemeli a sorozatot a versenytársai közül.

A mangáról ugyan túl sokat nem tudok, így pontosan arról sincs fogalmam, hogyan folytatódik a cselekmény, de úgy vélem, elég ilyen jellegű történettel volt már dolgom ahhoz, hogy bátran kijelentsem: rengeteg fordulat és váratlan megoldás vár még ránk. Elegendő utalást kaptunk már az első nyolc epizód során arra, hogy egy ponton akár még a jó és a rossz szerepének felcserélődését sem tartom elképzelhetetlennek. De majd meglátjuk, mit hoz a sors, tippelgetni meg nincs sok értelme. 

Annyi bizonyos, hogy az eddigiek meggyőztek arról, hogy érdemes várni az újabb és újabb adag folytatásra. A cliffhanger-befejezések annak ellenére - vagy éppenséggel pont azért - működnek nagyon jól a részek végén, hogy nincsenek túlhangsúlyozva, és épp csak annyira birizgálják meg az előzetes várakozásainkat, hogy fel se tűnjön, mennyire rákaptunk az egészre.

Ebben az animében megvan a lehetőség, hogy az utolsó évad utolsó részéig ugyanolyan izgalmas maradjon, mint amennyire most az. Egy jól felépített, felnőtt, sötét, reménytelen világba csöppenhetünk általa, ami elegendő misztikumot nyújt ahhoz, hogy az arra fogékonyakat meggyőzze az értékéről. Az első perctől kezdve úgy érezzük, hogy a karakterek közül senki nincs biztonságban, még a főszereplők sem, ami tovább növeli az izgalmat és a feszültséget. 

Ismétlem, nem tudom, hová akarnak kilyukadni a történetben, de azok alapján, amiket eddig láttam, mindenki számára csak ajánlani tudom, amennyiben az illetőt a a vér és az erőszak nyílt ábrázolása nem túlzottan zavarja. Kemény a cucc, kétség sem fér hozzá, ugyanakkor minden jól működik benne, ami ahhoz kell, hogy az igazán nagyok közé emelkedjen. 

 

(A sorozat epizódjai magyar felirattal megtalálhatóak itt vagy az Indavideón.)