Egy kultúrháború kellős közepén vagyunk. Ez aligha maradt titok olyanok előtt, akik hajlandóak időt és energiát szánni a hazug narratívák mögött húzódó okok felderítésére, és akik tudják, hogy a fősodratú médiát csak a móka kedvéért érdemes nézni, nem pedig a tények megismeréséért. És mint mindig, a háborút néhol mocskos, aljas eszközökkel vívják. Minél közelebb kerül az egyik fél a vereséghez, ezek az eszközök annál mocskosabbak és aljasabbak lesznek. A természet törvénye.
De mivel ezt a harcot nem fegyverekkel és bombákkal vívják (egyelőre), így a nukleáris opció a csatákban kimerül a cenzúrában, a betiltásokban, a nyomásgyakorlásban, a zsarolásban, a fenyegetésekben és a félrevezetésben. Ezek együttes kombinációja az a bizonyos új rendelkezés, amiről be kívánok számolni az olvasóknak.
Egy brit város, Nottinghamshire rendőrsége bejelentette, hogy mostantól kezdve szigorít a nőket érő "zaklatásokkal" kapcsolatban, melyeket innentől kezdve gyűlöletbűncselekményként tartanak majd számon. BBC
Ez elsőre talán szépnek és jónak hangzik egy figyelmetlen hírolvasó számára, de természetesen a dolog egyáltalán nem ilyen egyszerű és világos. Hogy a társadalom meg akarja védeni a nőket, az nemes gondolat. De vajon mitől is védi meg ez a szabályozás a nőket? Nos, a jelek szerint attól, amitől csak akarják. (Telegraph)
Azaz még ha nem is történik semmiféle bűncselekmény (vagy arra utaló jel), ha az "áldozat" ezt zaklatásnak, vagy gyűlöletből fakadó tettnek minősíti, a rendőrség nyomozást indít a tettes ellen. Beszólás? Bűncselekmény! Flörtölés? Bűncselekmény! Kéretlen megszólítás? Bűncselekmény. Bókolás? Ki lehet találni!
Lehet arról vitázni, hogy mi számít törvénytelennek egy olyan kényes ügyben, mint a gyűlöletkeltés. De ahhoz olyan törvényekre van szükség, amelyek világosan lefektetik a szabályokat és kategóriákat. Ha az áldozatra bízzuk annak eldöntését, történt-e bűncselekmény, az nem jogi procedúra és nem igazság, hanem boszorkányüldözés és egyenes út a jogi kiskapukkal való visszaélésekhez.
Ha valaki fenyeget vagy fizikailag bántalmaz valakit a neme miatt, az tiszta sor. Ha valaki udvarolni próbál, és ez a "célpontnak" nem tetszik, az már kevésbé. Illetve öntsünk tiszta vizet a pohárba! Ez a törvény kizárólag egy irányba működik - ha az elkövető férfi, az áldozat pedig nő.
Tehát egy nő után nem fog nyomozást indítani a rendőrség, de ugyanazért a cselekményért egy férfi után igen. Nem vagyok jogász, de az az érzésem, hogy egy ilyen kettős mércének az ég világon semmi köze a törvényes eljáráshoz. Egy törvény vagy mindenkire egyformán vonatkozik, vagy az egész nem több, mint bizonyos emberek - ebben az esetben bizonyos emberek sértett érzéseinek - mások fölé helyezése.
Csupán egyetlen kérdés, drága feministák (illetve több is, de menjünk szépen sorjában): mégis, milyen büntetést érdemel az, aki hozzátok mer szólni az engedélyetek nélkül? Mi jár egy füttyentésért? Mi a méltó válasz egy beszólásra? Megelégszünk pénzbüntetéssel, vagy inkább börtön jár a bitangnak?
És itt van még egy, amin lehet elmélkedni: ha a nők és a férfiak állítólag egyenrangúak, akkor ugyebár ez azt jelenti, hogy senkinek nem jár különleges bánásmód. Senkit nem kezelünk kesztyűs kézzel, és mindenkiről feltételezzük, hogy ugyanúgy képes kezelni a dolgokat, mint a másik nem képviselői. Ám ez a törvény nagyon úgy hangzik, mintha a nők egyáltalán nem lennének egyformák a férfiakkal. Mintha gyengébbek lennének, akik védelemre szorulnak, akiket segíteni kell pusztán a nemük miatt, akik képtelenek egyedül megbirkózni olyan dolgokkal, amelyekkel másoknak egyedül kell szembenéznie. Akkor most mi az igazság? A nők egyenlők, vagy a nők védettek? Milyen érzés az, hogy a rendőrség még annyit sem képes a gyengébbik nemről feltételezni, hogy önállóan, egy felsőbb hatóság segítsége nélkül képesek elviselni csípős megjegyzéseket és kéretlen figyelmet? Nincs semmi, ami ennél jobban érzékeltetné az "erős, független, emancipált nő" képét a fejünkben!
A harc tehát folytatódik, hogy tovább mélyítsék a szakadékot a nemek között. És ebbe immár beszállt a rendőrség is. Annyira progresszív!
És azzal kapcsolatban se legyenek kétségeink, hogy ezt az új törvényt egyesek a lehető legrosszabbra fogják felhasználni. Áldozatnak lenni a mai világban roppant kifizetődő - de természetesen csak úgy, ha ténylegesen nem vagyunk áldozatai semminek. Erre pedig egy ilyen szabályozás a lehető legjobb eszköz rossz kezekben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése