2012. 07. 22.

Reboot

Sok idő telt el azóta, hogy utoljára bejegyzést készítettem a bloghoz. Ehhez nincs is különösebb hozzáfűznivalóm; az Egy Év mazochista tervének befejeztével úgy éreztem, le kell ereszteni a rolót és felszabadult búcsút venni olvasóimtól és a helytől egyaránt. A küldetést teljesítettem, így nem maradt más hátra, csak a szótlan köddé válás. Ahogy annak lennie kell.
Persze, nem mondom, hogy sosem jutott eszembe a folytatás - egy újabb esztendő nyomorúságos gyötrelmei, vagy ha az nem is, akkor legalább időnként egy-egy idebiggyesztett mondatocska. Elvégre nem tudhatom, valójában kik is olvastak és mit gondoltak rólam. Még az is előfordulhat, hogy volt köztük olyan, akinek tetszettek a dolgaim. Kétséges, de azért nem lehetetlen.
Azért nincsenek illúzióim: látogatóim többségét természetesen olyanok alkották, akiket személyesen is ismerek, így számukra inkább kényszer, semmint szórakozás volt a nap nap utáni szöveghalmaz átrágása. Utólag is köszönet nekik, amiért nem panaszkodtak emiatt. A lényeg azonban az, hogy a hosszú hónapok során kialakult és bejáródott egy hely, ahol az internet végtelen folyamán én is megjelentem napi rendszerességgel. Ez pedig nem elhanyagolható szempont egy olyan valakinek, aki ezt az oldalt leszámítva jórészt teljesen láthatatlan a bolygó többi lakója számára. És végső soron ez volt a döntő érv amellett, hogy valamilyen szinten újra életet leheljek ebbe a hónapok óta némaságba burkolózó blogba.
Tavaly, október tizedikén úgy ért véget az Egy Év, hogy sokáig azt terveztem, törlöm az összes addigi bejegyzésemet. Aztán erről hamar letettem - köszönhetően jórészt a hozzászólásoknak -, és abban maradtam, hogy inkább mindent úgy hagyok, ahogy volt. Elvégre sosem lehet tudni, mikor jön egy újabb, világmegváltó ötlet, amit ezen az oldalon szeretnék megvalósítani. Meg aztán gyáva is voltam mindent véglegesen megsemmisíteni. Túl sok fontos dolgot felejtettem már el ahhoz, hogy most egy teljes esztendőt dobjak a kukába egyetlen gombnyomással. Így hát meghagytam a kiskaput a folytatásra.
És ezt a berozsdásodott, ócska, rozzant kaput a mai napon újra kinyitom. De nem ám túl szélesre, épp csak annyira, hogy beleshessek rajta! Nincs grandiózus ötlet, amit meg akarok valósítani, nem veszem föl a történet folyamát ott, ahol abbamaradt, nincs szó újabb esztendő krónikájáról. Egyszerűen csak úgy döntöttem, néha írok majd ide ezt-azt. Rendszertelenül, kötelezettségek és tematika nélkül, ahogy az jó bloggerhez illik. 
Új külső? Megújult felület? Csili-vili látványelemek? Magával ragadó tartalom? Talán majd egyszer ilyenek is lesznek. De most örülök, ha az Élet Császára annyit kisilabizál, mit és hol talál ezen a vadi új Blogger kezelőpulton...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése