2012. 09. 24.

Őrült Stone, avagy 2008 a patkány éve

Őrült Stone, avagy a magyarra lefordított címek mélypontja - akár így is kezdhetném, mert azért lássuk be: az eredeti "Split Second" és a hazai forgalmazó által a filmre aggatott verzió között azért akad egy ici-pici különbség. De a lényeg az, hogy egy igazi, hamisítatlan, kilencvenes évekből származó akció-thrillerrel van dolgunk, tele idióta párbeszédekkel, ultraklisé karakterekkel és megannyi butasággal, ami fölött csak jelentős jóindulattal tud a néző szemet hunyni. És a vicc az egészben az, hogy ez a mozi még a gagyifaktor egekbe szökő mutatói ellenére is bitangul szórakoztató!
Történetünk szerint 2008-ban, a jövőben(?) járunk. A globális felmelegedés miatt London nyakig úszik az árvízben, a bűnözés kezelhetetlen méreteket öltött, ráadásul egy patkányfertőzés nevű nyavalya terjed a jónép között, amiről sokat ugyan nem tudunk meg, ám emiatt ne is támadjon senkinek hiányérzete. Ugyanis a film nem egy ÁNTSZ propagandaanyag, hanem egyfajta cyberpunk-alien keverék, ahol egy óriási szörnyeteg emberek szívét tépdesi ki, hogy aztán azokkal kissé logikátlan módon macska-egér játékot kezdjen el játszani. A mókázásban pedig ki más is lehetne partnere, mint Harley Stone (Rutger Hauer), a paranoiás, közveszélyes, csokifüggő, erősen bekattant zsaru, aki meg-nem értett hőshöz méltóan igyekszik felvenni a harcot a békés állampolgárok belső szerveire utazó rettenettel szemben. 
A film kezdetén a tesztoszteronnal bőségesen átitatott figura a frankó napszemüvegében, ballonkabátjában és hűséges fegyvereivel az oldalán a felfüggesztése alatt is a város piszkos, fertőzött utcáit járja, hogy szembenézzen ősi ellenségével. A gyilkos újra lecsap, és bár Stone-nak nem sikerül ezúttal sem elkapnia, mégis megtudunk ezt-azt a kettejük között fűződő, egyébként nem túl harmonikus kapcsolatról. Például, hogy a mi szeretett felügyelőnk képes érzékelni, ha a rém a közelben van (tisztára Hegylakó fíling!), valamint azt, hogy mennyivel bevállalósabbak voltak húsz évvel ezelőtt a szinkronstúdiók a káromkodások tekintetében (ó, az a nagyszerű "Baszódj meg!" a jelenet végén... azt hiszem, ebben a filmben hallottam először e szép összetételt, és azóta is mindig mosolyt csal az arcomra, valahányszor eszembe jut). Innentől aztán elindul az unalomig ismert, mégis jól működő klisék sorozata. Stone új társa, a túlbuzgó okostojás, Dick Durkin (Neil Duncan) egyszerre jelenti majd a komikus karaktert és a miértekre válaszokat találó figurát, továbbá felbukkan még Kim Cattrall is, aki majd a szerelmi szálat (és az állandóan megmentésre váró hölgyet) biztosítja a sztoriban. 
A gyilkosságok mögött álló titokzatos szörnyről lényegében az egész film alatt nem tudunk meg semmit, legfeljebb azt, hogy legalább három méter magas, nehezen fogja a golyó, és a szervkereskedelmen túl az egyetlen dolog, ami érdekli, az Rutger Hauer karakterének állandó bosszantása. Ez utóbbira sincs egyértelmű magyarázat, legfeljebb az, hogy ez a Warhammer világából szakasztott mutáns Rat-Ogre a régmúltban már összefutott a felügyelővel, amikor Stone előző társával végzett és kis híján őt is elintézte. Nyilvánvaló költségkímélés címén magát a lényt sem láthatjuk teljes valójában, ami azonban a "kevesebb néha több" jegyében inkább hasznára válik a filmnek, semmint elvesz annak értékéből. A történetben ugyan kapunk egyfajta magyarázatot, hogy mit és miért is tesz, de bárcsak ne bajlódtak volna ezzel a forgatókönyvírók! Meg aztán kinek kell szörnyike, amikor itt van nekünk Stone felügyelő, mint főhős, aki mindvégig akkora seggfej, hogy egyszerűen képtelenség nem szeretni! 
Időnként talán maguknak a készítőknek is nehezére esett eldönteniük, hogy most akciófilmet vagy horrort akarnak csinálni a filmből. Így aztán egyfajta hibrid született, ahol az állandó feszültségkeltés mellett maradt hely a szereplők közötti folyamatos zrikálásra és a hatalmas mordályokkal való durrogtatásra egyaránt. Az állandósult és mindent átitató szürkés-fekete színtónus, a futurisztikusan kilátástalan világ, az antagonista természetfeletti gonoszságot sugalló jelenléte mind-mind hozzáadnak a hangulathoz, ami kétségkívül a film egyik legnagyobb erénye. Ha egy kicsit is kreatívabbak lettek volna annak idején az illetékesek, a történethez hozzácsaptak volna repülő autókat, mutánsokat, pár karba épített fegyvert, és máris kész egy vadi új sci-fi/cyberpunk világ, amit a végtelenségig lehet fejleszteni. Ám így sem lehetünk elégedetlenek; aki még nem látta volna a filmet, és könnyed szórakozásra vágyik, annak bátran tudom ajánlani megnézésre. Aki pedig gyerekként találkozott először vele, az egész biztosan klasszikusként tekint rá, még ha felnőttként azért jóval inkább szembetűnik a sok bohókás logikátlanság.
Ja, és ha olvasóim közül tényleg van valaki, aki eddig nem látta volna, a fenti YouTube videón egy jótékony feltöltőnek köszönhetően pótolhatja az elmaradását!
       

8 megjegyzés:

  1. cöhh, még hogy nem látta ezt vki (ott max nincs áram, meg civilizáció)...
    EZ alapmű!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jópofa és érdekes film, sok-sok jópofa és érdekes tartalommal!:)

      Törlés
  2. ..-És mondja, ezen az ágyún kívül még hány fegyvert hord magánál?
    -Egy MP15-öst.
    -Hát még?
    -Egy GLOCK50-est.
    -Csaaak..?
    -Egy A3-as vadászpuskát.
    -Nem is értem, hogy - hogy nincsen gránátvetője??
    -Nem kaptam rá engedélyt..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen! És a magyar szinkronról se feledkezzünk el, ami ebben a filmben is remek!

      Törlés
  3. Életem első horrorfilmje volt (akkor még horrornak számított), az unokatesóm szerezte meg VHS-en - majd' berosáltam.

    A minap újranéztem, amolyan nosztalgiából. Szerintem piszok jó filmet csinaltak akkoriban! Igaz ugyan, hogy mai szemmel már tele van klisékkel, de akkor ezek még nem voltak elcsépelve.

    Az összes hangulatkeltő elem remek: a sötét, vészjósló, apokaliptikus környezet, a zenei aláfestés, egy kevés misztikum - remekül megteremtik az alaphangulatot, egy igazi Alien 2-szerű világot. A karakterek ma már sablonosak, de szerintem kitűnők - sok mai filmben jóval gyökerebb a felhozatal. Nagyszerű színészi alakítás, jó dumák, apró poénok, melyek mind a karakterek (főként Stone) jelleméből fakadnak. A jelenetek is jól támogatják a karaktereket - gondolok itt pl. a nyitojeleneben a folyosón sétáló ballonkabátos Stone-ra, a vállán átvetett mordállyal :). Én is kiemelném az akkori remek szinkront - ma sok filmet meg sem tudok nézni a silány fordítás, a szereplőkhöz egyáltalán nem illő hangok miatt.

    Igaz ugyan, hogy nem tocsog a vérben, s ijesztgetés terén a ma nézőjének ingerküszöbét nem üti meg, de nincs is szükség rá: a nüansznyi véres jelenetek tökéletesek a feszültségkeltésre.

    Még a film végét is jól eltalálták: a víz alól felbukkanó buborékokkal nyitva hagyták a folytatás lehetőségét. Minden filmet az adott kor mércéjével kell mérnünk, és azzal szerintem ez átlagon felüli munkának számít. Szívesen megnézném a folytatását - persze csak egy olyan rendező kezéből, aki nem csak a pénzkereseti lehetőséget, egy újabb bőr lehúzását látja a témában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Igaz ugyan, hogy mai szemmel már tele van klisékkel, de akkor ezek még nem voltak elcsépelve."

      Teljes mértékben egyetértek. Ha ma, mai szemüvegen keresztül nézi meg valaki először a filmet, valószínűleg rengeteg olyan sablont fog felfedezni benne, amit unalomig ismer. De ez nem is baj. Ilyen a szórakoztatóipar.
      És bizonyára sokan vannak, akik számára az ilyen jellegű közhelyek inkább kényelmet jelentenek. Hiszen így azonnal fel tudják mérni az alaphelyzetet, valamint behelyettesíthetik a cselekményt, szituációkat és történetvezetést az általuk "normálisnak" aposztrofált közegbe. Elvégre ha a filmipar számára az számít biztonsági megoldásnak, ha újra és újra leforgatják ugyanazt a mozit, akkor valószínűleg ténylegesen igény is van erre a nézők részéről.
      Persze jómagam nem vágyom feltétlenül arra, hogy minden mozi ugyanaz legyen, és csak a címükben különbözzenek, de ezek szerint nem én (és a hozzám hasonlók) az elsődleges célközönség. És most már ezzel sincs különösebb bajom. A magam részéről mindig azok a filmek voltak a legemlékezetesebbek, amelyek újat hoztak. Másoknak meg erre nincs szüksége. Innentől kezdve a feladat ránk hárul, hogy felkutassuk az újat, az érdekeset és a szokatlant.

      "Minden filmet az adott kor mércéjével kell mérnünk..."

      Ismét egyetértek. A Stone remek volt, amikor megjelent - bár sokan már akkor egy steampunk-féle Alien koppintásnak vélték. De mivel a világ teljesen más, a karakterek nem behelyettesíthetőek egymással, és a szörny kinézetét és tevékenységét leszámítva kevés a tényleges hasonlóság, így jómagam nem értek egyet ezzel a váddal. A Stone nem veszi komolyan magát, a főszereplő karakteréből fakadó helyzetek és párbeszédek ki lettek aknázva, amennyire csak lehet, és összességében pont annyi szereplővel találkozunk a film egésze alatt, amennyire feltétlenül szükség volt. Nincsenek token figurák, töltetlék alakok. A lelkizést visszafogták, nem kellett a macsó zúzógépnek "megtörnie" érzelmileg, és a véres részek aránya - az én mércém szerint - ideális.

      "Szívesen megnézném a folytatását..."
      Sajnos Hollywood mai viszonyai között előbb fogunk egy remake ócskaságot kapni, mint egy folytatást. Elvégre az esetleges további részek célközönsége valószínűleg nem látta az eredetit, és mivel az mai szemmel nem elég csillogó, így nehezebb lenne lenyomni a torkukon a második részt. Inkább lenne egy remake, majd gyorsan bejelentenék, hogy zöld utat kapott a trilógia. Ne adja az ég!
      De természetesen abban a filmes pöcegödörben bármi bármikor előfordulhat!:)

      Törlés
  4. ,,Van egy tollad?'' - Legnagyobb :). Amúgy köszi a cikket!
    (Előző voltam.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Személyes favorit: "Baszódj meg!" :)

      Törlés