Az emberek a környéken megőrültek.
Már kora délelőtt masszív, kígyózó sorok álltak a közeli ABC (bocsánat, CBA) pénztárainál; türelmetlen, tolakodó, udvariatlan és aggódó emberek teli kosarakkal, rogyásig pakolt bevásárlókocsikkal, és vastag köteg étkezési utalvánnyal. Hatalmas zsák burgonya, két karton sör, hatos rekesz ásványvíz, tej, vaj, felvágott, zsömle tízesével csomagolva, és még millió egyéb apróság, ami messziről nézve csupán egy színes forgatag a vérvörös kosár rácsai mögé zárva. A világvégére készülnek, biztos voltam benne. Pedig csupán egy három napos hosszú, ünnepi hétvége áll előttünk, s bár természetesen nem látok a jövőbe, de valami mégis azt súgja, utána sem fog összeomlani a civilizációnk. Annyira egész biztosan nem, hogy többé ne legyenek nyitva élelmiszerboltok.
Álltam a sorban, két gyümölcsjoghurtommal és a pizzás stanglimmal; szerényen összehúztam magam, elvégre kis hal vagyok a cápák között, unalmas reggelim nem vetekedhet a gigantikus vekni kenyerekkel, a guriga sajtokkal, a rúd szalámikkal. Előttem hárommal egy uraság két karton cigit is kért a tetemes mennyiségű élelmiszer mellé, ami azonnali láncreakciót indított el a vevők között; onnantól kezdve mindenki vesz azt is. Legalább hat dobozzal.
Miután végzek, a reggelimet besüllyesztem a zsebembe, és menekülőre fogom a dolgot. Nem szeretem a tömeget, a pénztárak mögötti területen viszont hatalmas a tolongás. Egyesek finomabb, mások jóval komolyabb lökdösődés árán furakodnak oda a pultokhoz, ahol nekiállhatnak elcsomagolni a vásárolt holmit. Sokan pedig arra várnak, hogy felszabaduljon egy kosár vagy egy kocsi. Teljes a káosz. Mikor kilépek az ajtón, búcsúzóul elolvasom az ünnepi hétvégére vonatkozó nyitvatartást. A bolt szombaton és vasárnap is üzemel, egyedül hétfőn lesz zárva.
Bizonyosan bennem van a hiba, de egyszerűen nem értem a dolgot. Egyetlen logikus magyarázat lehet erre. Az emberek a környéken megőrültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése