2010. 11. 20.

41. nap: Addikció

Néhány évvel ezelőtt sokat játszottam a World of Warcract nevű játékkal. Rengeteg időmet elvette, de én mégis szerettem a magam módján: lekötött, érdekelt, újabb és újabb kihívásokat állított fel előttem. Havidíjat kell érte fizetni, de ez sosem zavart. Kedvemre való volt a társaság, akikkel együtt kaszaboltuk, varázsoltuk, aprítottuk apró miszlikbe a szörnyek hordáit, és mindezeken túl nem csak többedmagammal, hanem egyedül is élvezetesek voltak azok a változatos tevékenységek, amelyek nyitva álltak előttem minden egyes belépésnél.
Hogy függő voltam-e? Erre nem tudnék egyértelmű választ adni. Ha csupán a játékkal töltött, napi mennyiséget vennénk alapul, bizonyosan "igen" lenne a helyénvaló felelet. De én igazából sosem éreztem, hogy gondjaim támadnának abból, ha abba kéne hagynom. És mikor eljött az ideje a leállásnak, nem is haboztam egy pillanatig sem. A játék egy ponton túl már nem szórakozás, inkább egyfajta munka volt, rutin, kötelező feladatok sora, amelyek kezdtek rémesen unalmassá válni. Így aztán egy este (ami, egészen véletlenül egybeesett az aktuális, havi előfizetésem legutolsó napjával) véget vetettem az egésznek.
Utána egy darabig azért még volt némi hiányérzetem. Ha úgy tetszik, elvonási tünetek; a lelkesedés, a nosztalgia, a hangulat iránti sóvárgás. De tudtam jól: ezek már akkor sem voltak meg, amikor még előfizető voltam, csak épp másképp éltem meg a hiányukat. Nem a játék iránt vágyakoztam, hanem azért az érzésért, ami a kezdeti időkben magával ragadott, és ami szép lassan kikopott belőlem. Talán az én hibám, talán a fejlesztések mentek el rossz irányba, mindenesetre ezen fölösleges dolog rágódni. Hónapok, évek teltek el anélkül, hogy egyáltalán eszembe jutott volna a játék, vagy az általa okozott élmények.
De a sors keze, valamint az ügyes marketingesek fondorlatai elől nehéz véglegesen megszökni!
Ugyanis a WOW legújabb kiegészítője december 7-én jelenik meg, és ehhez idomulva a régi, inaktív játékosoknak felajánlottak egy ingyenes hetet, hogy azok ismét kedvet kapjanak a programhoz, visszatérjen beléjük a lelkesedés, a nosztalgia, elragadja őket a hangulat. Korábban is volt már persze ilyen, de akkor fittyet hánytam az egészre. Ma viszont mégis úgy döntöttem, kihasználom az időt, és erre a hét napra adok egy újabb esélyt a Warcraft-nak. Leginkább azért, hogy visszacsempéssze azt a régi varázst, amely egykoron arra késztetett, hogy minden nap újra és újra elindítsam a játékot.
De ez nem megy ilyen egyszerűen. A lelkesedés, a nosztalgia, hangulat ugyan vissza-visszatérhet egy szemvillanásra, de összességében nem érzek az ég világon semmit. Elmúlt, végérvényesen, visszavonhatatlanul.
Vajon ez most jó, vagy rossz dolog? Azt jelenti, hogy teljesen kigyógyultam a függőségből, és ismét szabad vagyok? Vagy azt, hogy megint sivárabb, szegényebb, fakóbb lettem egy kicsit?
Tudja a fene!

4 megjegyzés:

  1. Valami itten történik ... történülőben van! Mert hát én évtizedekig semmiféle kapcsolatba nem kerültem számítógépes játékokkal - leszámítva a serdülőfélben levő gyerekeimtől kapott impulzusokat, sok évvel ezelőtt, amikor ők rátaláltak ezekre a játékokra -, most viszont szinte naponta kerül elő ez a téma! Itt, nálad, aztán néhány nappal ezelőtt - meglepő módon! - a magyar nyelvi záróvizsgán. Az egyik vizsgázót kedvenc időtöltéséről kérdeztem - "bevallotta" sokat játszik számítógépen. Horogra akadt hal, gondoltam, úgyhogy tovább faggattam! Mégis, mit? Valami "Warcraftot" emlegetett, én meg emlékeztem: mostanában találkoztam ilyesmivel ...! Meg valami Starcraft is rémlett ... Ám amikor ennek hangot adtam, őszinte indulattal mondta: nem "Warcraft", hanem "World of Warcraft", s hogy a kettőt összekeverni csúnya dolog! No, itt egy kicsit megfeneklettünk, mert én tárgyi tudás híján voltam, neki meg a magyar nyelv állított korlátokat. Szó esett még szerepjátékról meg egyebekről, ám én teljesen zombi vagyok, nem nagyon vettem az adást.
    Azóta is kétségek között vagyok. Segíts ki, kérlek, ha tudsz! :-)

    VálaszTörlés
  2. Kérésed számomra parancs!:)
    Szóval: A World of Warcraft egy MMORPG játék - massive mulitplayer online roleplaying game. Ezt csak neten lehet játszani, ami úgy fest, hogy mindenki, aki egy szerveren van, és belép, látja a többi játékos karakterét is maga körül. Egy hatalmas, nyitott világot lehet bejárni, ki-ki amerre csak szeretne, s közben a játékosok találkoznak, közösen oldhatnak meg küldetéseket, csoportosan léphetnek be mindenféle labirintusokba, kinyírhatják egymást, vagy csak elmehetnek együtt horgászni. Egy szerveren (ha jól tudom) kb. 10.000 játékos játszik, azaz esélyes a dolog, hogy egy zsúfolt pillanatban több százan, ezren mászkálnak egy városban.
    A lényeg, hogy a játékosok állandó interakcióban, kapcsolatban vannak egymással, mintha valóban ők lennének a lakói annak a világnak.

    Na most, ezzel szemben a Warcraft egy stratégiai játék neve (pontosabban 3 része is megjelent már), amely ugyanabban a fantasy világban (Azeroth) játszódik, mint a WOW. Csak amíg a sima Warcraft javarészt egy single player játék, addig a WOW egy MMORPG. Az egyik stratégia, a másik meg szerepjáték. Közös a világ, de nem azonos időben játszódnak. A Warcraft, mint stratégiai játék a WOW közvetlen előzménye.
    A kettő, lényegében ennyiben különbözik!

    De bármi egyéb kérdés, aggály, probléma felvetődik, nagyon szívesen segítek!:))

    VálaszTörlés
  3. szóhoz sem jutok, vaúúú(vagy inkább wow:)

    VálaszTörlés
  4. Kingstone: Miért is nem juszt szóhoz? A nyelvi, retorikai bravúrjaim az okai némaságodnak, amelyekkel úgy teletűzdeltem a bejegyzést? Esetleg meghatottak mély, őszinte szavaim? Filozofikus perspektívám? Vagy csak simán némán tisztelegsz előttem, a zseni előtt?:)

    VálaszTörlés