Frissítés: Közben újra visszatért az áram mindenhova. A szakik több, mint három órán át kínlódtak a biztosítékokkal, átkötésekkel, fázisokkal, mire meglett a hiba. Kiderült, hogy valami nagyon hülye maszekban átbuherálta az egyik óráját, és miután végzett áldott tevékenységével, rosszul kötötte vissza magát a hálózatba. Ennek következtében a földszinti elosztódobozban atombombákat megszégyenítő durranással szállt el minden, ami csak elszállhatott, mi, azaz a ház többi lakója meg itt maradtunk áram nélkül. Sajnos elszenesedett, összeégett hullát nem találtunk sehol, ami azt jelenti, hogy a baromarcú, aki ezt elkövette, még köztünk jár!
Komolyan mondom, élveztem is volna ezt az egész áramkimaradást, ha nem lebegett volna a szemem előtt a blog kudarca. Egyetlen gyertyámmal a szoba közepén, zseblámpával a hónom alatt, egy másikat a fejemre erősítve kóboroltam a lakásban, mint valami régről itt felejtett kísértet. Ősz van, korán sötétedik, így nyolc óra után már vaksötét volt mindenhol. Időnként odakintről beszűrődtek a lakók elkeseredett panaszkodásai, türelmetlen káromkodásai, de én mindezektől különösebben nem zavartattam magam. Jó hangulata volt így az estének.
Persze, azért ideges is voltam (nem is kicsit) a blog miatt. A telefonos megoldás (az aksi harmatgyenge töltöttségi szintjének köszönhetően) nem kecsegtetett biztos sikerrel, és, ugyebár, áram nélkül fel sem tudtam volna tölteni szegénykét, ha az menet közben bedobta volna a törülközőt. Viszont így kényszerűségből ugyan, de lehetőségem nyílt kitapasztalni, hogyan működik a Blogger Androidon. Remekül!
Összességében vicces egy délután/este volt, de meglettem volna az Egy év bebukása okozta stressz nélkül is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése