#GamerGate - Tim Schafer és az ő kontraproduktív bábjátéka

Isten a tanúm, nem terveztem több #GamerGate bejegyzést készíteni belátható időn belül. Idehaza egyébként sem tudja jóformán senki, miről szól ez az egész, így nem is érdekelheti a szélesebb rétegeket az utóbbi évek (ha nem egyenesen minden idők) legnagyobb vidyagaemz balhéja. Az itthoni játékosok ráadásul még a magyar szaksajtó áldatlan állapotairól, összefonódásairól és korrupciógyanús ügyeiről sem hajlandóak tudomást venni, hiába zajlik minden a szemük előtt, így aztán a külföldi oldalak mocskával végképp nincs lelkierejük törődni. Meg tudom őket érteni.

De ma reggel, San Francisco posványos, szélsőséges mocskában, a Game Developers Conference (GDC) nevű, egykor szebb napokat is látott, ám mostanra belterjes önimádattá süllyedt konferencián Tim Schafer* egy díjátadón színpadra lépett, és akaratán kívül olajat öntött a tűzre. Mit olajat, egy egész olajmezőt! Ennek köszönhetően pedig biztosította azt, hogy a korrupt és etikátlan sajtó ellen fellépő #GamerGate mozgalom ismét új erőre kapjon, és az előző hat hónap küzdelmei után még legalább ugyanennyi ideig kitartson a bennünket érő folyamatos, hazug támadások kereszttüzében is.

Néhányan felvetették, miszerint mindez előre megtervezett volt, és valóban az volt a cél, hogy ismét egymásnak ugrasszák a feleket. De ha vesszük a fáradtságot, és megnézzük Schafer teljes színpadi show-műsorát (nem ajánlom – én végigszenvedtem), akkor valószínűleg meglátjuk, hogy az egész csak egy szánalmas, gyenge produkció egyik nevetséges eleme volt.

De nézzük is, mit is mondott a mi kedves Tim barátunk!

(Sargon videó, mert így tartja úri kedvem!)

És miért több ez a végtelenül ócska poén annál, aminek Schafer (feltehetőleg) szánta? Nem másért, mint a #NotYourShiled kampányért, ami a #GamerGate mellett, azzal közösen létezik, és ami azokat az embereket gyűjti a zászlaja alá, akikkel a korrupt és pofátlan sajtó a botrány kirobbanása óta takarózik. Nőket, kisebbségeket, valódi hátrányos helyzetűeket, vagy olyanokat, akiknek a videojátékok jelentik az egyetlen menedéket a világ elől, és akik megunták, hogy egyes oldalak az álságos „mi megvédjük a marginalizált csoportokat a gonosz fehér férfiak támadásaitól” álcája mögé bújva használják őket szélsőséges propagandájuk terjesztésére.

Olyanokról van szó, akik köszönik, de maguk is el tudják dönteni, mivel töltsék a szabadidejüket és milyen típusú játékokat szeressenek. Akik soha nem kérték, hogy az ő nevükben szélsőséges feministák, véresszájú marxisták és gyűlölködő bloggerek nyafogni kezdjenek azért, mert nem tetszenek nekik az iparág jelenlegi viszonyai.

És éppen ezért a #NotYourShiled jelenti a zavaró tényezőt az ellenoldal hazug narratívájában. Mert ők nem úgy viselkednek, ahogyan azt elvárják tőlük. Mert ők nem akarnak magukból áldozatot csinálni a mocskos sajtó elvárásainak megfelelően. Mert ők nem állnak be a sorba és nem hagyják, hogy őket felhasználva hazudozzon a Polygon, a Kotaku, a Gamasutra és a többi szutyok a kedvenc hobbijukról.

Az anti-GG oldal ezért próbálta és próbálja őket elhallgattatni. Igyekeznek elhitetni mindenkivel, hogy a #GamerGate oldal kizárólag fehér férfiakból áll, akik kirekesztők, rasszisták, nőgyűlölők, zaklatók és terroristák. És ebbe a démoni képbe bizony nem illik bele senki, aki nem fehér és nem férfi. Így aztán, ha már a #NotYourShield létezését nem tudják tagadni, legalább megpróbálják hiteltelenné tenni azt. Bemagyarázzák, hogy ők nem mások, mint hamis felhasználói fiókok és kamu profilok, amik mögött nem azok vannak, akiknek vallják magukat, hanem természetesen gonosz, rasszista fehér férfiak. Ezeket hívják ők „sockpuppet account”-nak.

És egy ilyen sockpuppet virított ott Tim Schafer kacsóján az iparág egykoron szebb napokat látott rendezvényén, egy díjátadón.

Mondanom sem kell, az emberek nem szeretik, ha valaki úgy tesz, mintha nem léteznének. Mintha a véleményük nem is az ő véleményük lenne. Ha valaki tagadja a létezésüket pusztán azért, mert ezzel belerondítanak a hazug és öncélú narratívájába.

Tim Schafer a GDC felszólalás alatt emberek tízezreinek a létezését kérdőjelezte meg és űzött gúnyt abból a platformból, ahol a véleményüknek hangot adhattak. Épp azt a marginalizált csoportot vette célba, akiket ő és az ő dicsőséges szektatársai állítólag védeni igyekeznek a gonosz fehér férfiak elnyomása ellen.

A közösségi média mai viszonyai között pedig az emberek hajlamosak hangot adni elégedetlenségüknek és felháborodásuknak. Jómagam ugyan nem tartozom azok közé, akik egy viccen (legyen az akármilyen gyenge) megsértődik vagy felháborodik. És őszintén szólva lehet a dolgot így is és úgy is nézni. Hisztizni nem kell, nem dőlt össze a világ, és nem állt be semmilyen fordulat ezzel a baklövéssel. Rossz vicc, rossz előadás, szörnyű időzítés és az alkalomhoz méltatlan ügyetlenség. Se több, se kevesebb.

Ám a többség nem olyan, mint én, így a borítékolható felháborodás az esemény után valóban felszította a lelkesedést a #GamerGate mozgalom tagjaiban. Ezzel együtt ismételten bizonyítékul szolgált arra, hogy a felek közti béke, tűzszünet vagy megállapodás immár nem lehetséges. És ahogyan a nagy Napóleon annak idején mondta: „Sose szakítsd félbe az ellenséget, ha éppen hibát követ el”. Márpedig ez hiba volt a javából, kedves anti-GG!

Lassan eljön az idő, és mindenkinek állást kell foglalnia abban a kérdésben, ami immár fél éve kettéosztja a korábban egységesnek és erősnek tűnő videojátékos közösséget. A fejlesztők közül egyre többen állnak ki a #GamerGate oldal mellett, vagy egyszerűen elegük lett abból, hogy pár szélsőséges propagandista próbálja diktálni nekik, mi elfogadható és mi nem ebben az iparágban.

És amíg a Tim Schafer-féle meggondolatlan szerencsétlenek nyilvános, professzionális szerepléseik során csinálnak bohócot magukból és a szakmabeli közönségből a szánalmas bábjátékukkal, addig aligha lehet kérdés, melyik oldal fog tovább erősödni és melyik alól csúszik ki a talaj rövid időn belül.

Schafer könnyelműen kockára tette a saját és munkatársai karrierjét, megélhetését, csupán azért, hogy a hittársai előtt elsüssön egy viccet. Egy olyan viccet, ami még csak nem is volt szórakoztató. Remélem, megérte, Tim! Remélem, jó ötletnek bizonyult olajat önteni a parázsra és magad ellen fordítani a saját közönséged egy jelentős részét. Mert bizony az internet nem felejt. Soha, semmit. És erre egészen biztosan emlékezni fognak akkor, amikor a következő játékodra próbálsz pénzt kunyerálni a Kickstarteren!

Ó, és Tim! 1+1+40 az rohadtul nem 50, már megbocsáss!

*(Tim Schafer korábban olyan játékok létrejöttében segédkezett, mint a Grim Fandango, a Brütal Legend, vagy éppen a The Secret of Monkey Island. Jelenleg a Double Fine fejlesztőcég vezetője, akiknek a nevéhez fűződik az egyszerűen magára hagyott Spacebase DF-9 és a Kickstarter kampánynak köszönhetően létrejött Broken Age. Illetve ez utóbbi csak félig készült el, ugyanis az összegyűlt 3,3 millió dollár csupán arra volt elegendő, hogy a játék első felét piacra dobják, bízva abban, hogy az abból származó bevétel fedezi majd a második felvonást.)