A zeneipar üdvöskéi totálisan hülyének nézik a saját közönségüket

Hogy ne csak mindig ugyanazokat az ágazatokat vegyük górcső alá, most essen néhány szó a zeneipar legújabb, gigantikus melléfogásáról. Vagy éppen pofátlanságáról, ahogyan tetszik.

Annyi történt, hogy nemrégiben egy világraszóló bejelentés erejéig összehordta a szél a szemetet, azaz összeröffent egy sor unatkozó muzsikus egy sajtótájékoztatón. Olyan nevesnek tűnő előadók tették tiszteletüket, mint Rihanna, Nicki Minaj, Kanye West, Jay Z, Usher, Madonna, Beyonce, a Daft Punk, meg néhány másik bohóc, akikről fogalmam sincs, kik lehetnek, de különösebben nem is érdekel. És miről is akarta ez az illusztris társaság értesíteni a planéta lakóit? Miért volt szükség felvonultatni ennyi ízlésrombolót? Hát ezért!

Bizony, egy vadi új zenei streaming szolgáltatásról van szó! A kis drága a Tidal névre hallgat, és Jay Z vásárolta meg múlt hónapban potom 56 millió dollárért egy svéd vállalattól. Most pedig a színpadon állva pajtásaival, a hozzá hasonlóan éhező, kisemmizett, rászoruló muzsikusokkal közösen nagyon szeretné, ha az ő kedvükért és bambiszemükért mindenki szépen elkezdené perkálni nekik az alkalmazás 20 dolláros előfizetési díját. Az egész jelenet rémesen kínos, ciki és kellemetlen. Szinte már én érzem magam kényelmetlenül az egész cécótól!

Láthatóan azonban az önsajnáltatás volt az egyetlen eszköz, amit motivációként fel tudtak sorakoztatni, ráadásul ez sem sikerült túl jól. Ugyanis a személyes szimpátián és elborult rajongáson kívül az ég világon senkinek nem lehet jelen körülmények között épkézláb indoka arra, miért is venné igénybe ezt a szolgáltatást. Ugyebár ott van a Spotify, ami népszerű, megbízható, ennek megfelelően pedig rendesen dominálja a piacot. Másik konkurens lehet az Amazon zenei részlege, amit szintén sokan kedvelnek. Ja, és mellesleg ott van az a fránya YouTube is, ami meg teljesen ingyenes. Azaz akkor miért is kenne váltania bárkinek is a "nyomorgó" zenészeink által kínált okosságra?

A multimilliomos hölgyek és urak a szolgáltatás indulását egyformán "forradalminak" értékelik, mozgalomként aposztrofálják, és Jay Z magabiztosan kijelentette, hogy ezzel meg fogják változtatni a történelmet. A bejelentésük során mindezt nyomatékosítva még egy papírdarabot is aláfirkantottak, mert hát miért is ne tették volna?!  

Állításuk szerint ezzel az alkalmazással a zenéjüket kedvelő közönség végre azokat támogatja, akik azt igazán megérdemlik: őket! És bizony szerencsétlenekre rá is fér minden törődés!

Azért van abban nem kevés irónia, amikor ezek az elkényeztetett, unatkozó zenészek rinyálni kezdenek a közönségük 20 dollárja után. Vajon egyáltalán bármelyikük képben van azzal kapcsolatban, hogy mennek a dolgok a valóságban? Hogy mit jelent az internet annak az iparágnak, amin épp élősködnek? Hogy ki a hibás azért, mert hagyták idáig fajulni a dolgokat? Nehezemre esik elhinni.

A kalózkodás komoly problémát jelent? Egészen biztosan. A YouTube néhány év alatt megfingatta a pöffeszkedő mogulokat, akik azt hitték, örökké tart a pénznyomdájuk? Megfingatta bizony! A zenepiar évekkel van lemaradva a fogyasztói igényekhez és elvárásokhoz képest? Naná! És vajon a zenészek megérdelmik a nekik járó jogdíjak, akármilyen szutyok antimuzsikát is okádnak ki magukból? E sorok írója szerint igenis megérdemlik! 

De ha ezt az üzenetet szeretné valaki kommunikálni a közönség felé, akkor talán nem pont ez a színpadon pózoló díszes kompánia erre a legalkalmasabb. Ha újra siránkozni akarnak, miszerint a zene nem ingyenes (tényleg nem az), és nem szép dolog természetes, alanyi jogként tekinteni rá (tényleg nem szép), esetleg mindezt olyanokkal kellene az érintettek tudtára hozni, akik képmutatásától nem kezdi el a haját tépni a néző.

A színpadon pózoló csilliomosok lennének az áldozatok? A forradalmárok? Az elnyomás ellen küzdő dicsőséges harcosok? Na ne röhögtessenek már! És főleg ne nézzék madárnak a közönséget, valamint ne próbálják mocskos 20 dollárra váltani nevetséges érzelmi zsarolásokkal a rajongók szeretetét! Mégis, mikor néztek ezek utoljára tükörbe?!