2010. 11. 09.

30. nap: Próba

Olykor megpróbálom kevésbé gyűlölni az emberi fajt. Érdekes és izgalmas feladat, rengeteg türelmet, kreativitást és empátiát igényel. Szórakozásnak sem utolsó, unalmas, jellegtelen napokra. Csak az a bibi, hogy ezt a folyamatot maguk az emberek teszik rettentő nehézzé, szinte lehetetlenné. Á, mindegy! Ami nem megy, azt inkább ne erőltessük!

8 megjegyzés:

  1. Na most éppen mi történhetett, hogy a sok Luck után újra így érzel?

    VálaszTörlés
  2. Neeem, ez csupán egyfajta általános jellemzés, leírás, elmélkedés akart lenni. Egy erősen mizantróp lélek töprengése, vajúdása, próbálkozása. Kicsit cinikus, kicsit ironikus, de mindenképpen humorosnak szánt rövid szösszenet. Sajtóműfajilag egyfajta glossza. Legalább is ez volt a tervem vele. Ami pedig a gyakorlati megvalósulásban létrejött, az bizony egy hatalmas EPIC FAIL!!:)

    VálaszTörlés
  3. Az emberi fajjal kisebb a baj, mint magukkal az egyes emberekkel!

    VálaszTörlés
  4. SK: Igen, igazad van, pontatlan volt a megfogalmazásom! Így már dupla EPIC FAIL!:)

    VálaszTörlés
  5. Nem is tudom, Simemona... Csak elméletileg, a teszt kedvéért, pusztán tudományos kutatói és megfigyelői célzattal: nem próbálnád meg KEDVELNI az emberi fajt? De tényleg - csak úgy 'brahiból'... :) /Átélem, amit érzel, hidd el, mert nálam mizantrópabb és szociopatább lényt keveset ismerek. Ezért volt elképesztő realizálni azt, hogy itt kint Koreában KEDVELEM AZ EMBEREKET. (Nem csak a tanítványaimat, a gyerekeket, hanem úgy általában mindenkit...egyébként VALÓBAN nem értem... sokszor csak úgy magamhoz ölelném az egész koreai népet. Na igen, visszaolvasva ez elég gáz. Attól még így van. Próbálom megfejteni az okát...)

    VálaszTörlés
  6. Mira: Igazad van, természetesen... és mégsem egészen. Ezt nagyon hosszadalmas lenne kifejtenem, de meglátásom szerint az emberek között alapvetően nincs semmi különbség. A kultúra, a szocializáció, az erkölcsi normák és az általános hozzáállás persze különböző lehet, és az is. Ezért tűnhet úgy, hogy errefelé ilyenek, arrafelé meg olyanok a népek. Nálatok, Koreában bizisten elhiszem, hogy az emberek sokkalta szeretetre méltóbbak, mint itthon. És ez tényleg nagyszerű élmény lehet!
    De! Megfelelő körülmények, külső és belső folyamatok által könnyedén olyanná válnának, mint a magyarok. És szerintem az emberek világszerte olyanok, mint a magyarok. Az emberi faj, alapjában véve olyan, mint magyar. Csak megtanultak úrrá lenni azon a sok mocskon, amin itthon oly sokaknak nem sikerül. És ha maga az emberi faj olyan, mint amilyen a magyar, akkor kevés szeretni való dolgot lehet benne felfedezni.:)

    VálaszTörlés
  7. Hát ez az faji alapon történő, gazdasági és társadalmi viszonyokra épített eszmefuttatás eléggé meghökkentett. Hirtelenjében védeni akartam a magyar népet, aztán...elkámpicsorodtam. Kegyetlen szavak ezek, bár valószínűleg sok igazság van bennük. Azért én megpróbálnék keresni egy hasonlóan nyomorult sorsban, gazdaságan, szociális helyzetben és politikai vezetésben tengődő országot, mint a miénk. És összehasonlítanám az ő nemzetük mentalitását és általános jellemzőit a miénkkel. Attól tartok, jelenleg túl sok mindent lehet felhozni a magyarok mentségére...

    VálaszTörlés
  8. Magam sem örülök, hogy erre a következtetésre jutottam az emberekkel kapcsolatban, de sajnos nem érzem úgy, hogy tévednék.
    Darkplantnak van igaza ezzel kapcsolatban. Szerinte ugyanis nemcsak Magyarországon, hanem egész közép-Európában ugyanez a mentalitás az elterjedt. És tényleg! Ugyanaz a hely, ugyanaz a sors, többé-kevésbé közös történelem, hasonló életszínvonal. És ugyanúgy gyűlölik egymás, mint a többieket, ugyanúgy megkeseredettek, frusztráltak, kétségbeesettek. Gyűlölködnek, mert elegük van valamiből, amit nagyon nehezen lehet meghatározni, leírni, rendszerezni. Pont, mint itt. Errefelé látják, szembesülnek azzal, amit egy jóléti (igazából jóléti) társadalomban el lehet feledtetni a többséggel. Nap nap után küzdenek egy náluk hatalmasabb, arctalan ellenség ellen, amelynek következtében előtör az igazi énjük. A túlélőé, a harcosé, azé, aki kénytelen letaposni másokat, különben vele teszik meg. És aki szeretne kitörni, az sem tud, azt is lehúzza a többi, és kénytelen lesz visszavágni. Ördögi kör. Ilyenkor már kevés a sok szép szó, a politikusok, szervezetek, mozgalmak felhívásai. Az emberek levedlik a szocializáció ruháját, és azzá válnak, amik valójában: öntudatra ébredt állatokká.

    VálaszTörlés