2010. 11. 13.

34. nap: A fogoly

Saját otthonom foglya vagyok.
A négy fal közt ülve, a külvilágtól elzárva, magányosan, félhomályban, a harmadik emeleten írom e sorokat. Odakint a Nap rég lenyugodott már, a város zajai, a szombat estére való tekintettel viszont lassan kezdenek felélénkülni. Huzatot csináltam, hogy valamelyest enyhítsem a lakásban uralkodó meleget. Nem segít. Nem segít, hiszen odakint sincsen hideg; az ősz egyik utolsó, talán végső feltámadása zajlik épp most, mielőtt beköszönt a tél, a hó és a fagy korszaka.
Egy darabig a tévét kapcsolgattam, de nem fogott meg semmi. Nekiálltam egy könyvnek, de nem volt hozzá sok hangulatom. Félretettem hát későbbre, jobb időkre. Nem szeretném, ha egy gyenge pillanat miatt ne élvezném ki minden lapját. A rádióban a szokásos tingli-tangli: jelentéktelen és egysíkú, pillanatok alatt befogadható, de éppen olyan gyorsan elfelejthető zenék futnak, s csak ritkán hallom, amint egy műsorvezető mézes-mázos hangon próbálja elhitetni velem azt a hazugságot, hogy amit hallok, az jó.
Ilyen helyzetekben legtöbbször egyszerűen fogom magam, és nekivágok a városnak. Sétálok, nézelődöm, vegyülök és eltűnök az emberek forgatagában. A jelenlétem okán válok láthatatlanná. És Budapest valóban gyönyörű esténként. A sötétben ugyanis nem látszanak apró, de nagyszámú hibái; a kosz, a falfirkák, a lerobbant házak omladozó vakolata. Az emberek arcán sem tűnik ki annyira ilyenkor a komor mélabú. A lámpák, a kirakatok ragyogása, a mesterséges fény jótékonyan fedi el azt, amit a természetes világosság egytől egyig, kíméletlenül leleplez előttünk.
De most nem mehetek sehová! Rabbá váltam, képtelen vagyok kimozdulni, bármennyire is szeretnék ma éjszaka nekivágni a város utcáinak. Börtönöm aranykalitka, amelyből számomra nincs kiút. Édes béklyó, amely gúzsba köt és nem ereszt. Hiába minden, hiába az út, a kaland, az izgalom iránit vágy, ezeket most a sors szeszélye megtagadja tőlem, bármit is próbálnék ellene tenni. 

Ugyanis kimostam az egyetlen nadrágot, amit utcán is viselni tudok. És az a nyomorult, béna farmer még nem száradt meg teljesen, hogy a pék rakja tele! Ezért vagyok én a saját otthonom foglya!

8 megjegyzés:

  1. A hasonló esetek elkerülése érdekében venni még egy gatyát nyilván megalkuvás volna, behódolás a kommercializmusnak ... no, meg mindennap írni egy posztot, nagy terhet rak az emberre! :-) Meg ne orrolj rám, csak tréfálok! :-)
    A szöveg retorikája, egyébként, kiváló! Szépen, lassan fölépített helyzet (emelkedés), majd a végén lezuttyanó poén (a hétköznapok) ...

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a bókot!
    Egyébként valóban igazad van! Ha kiadtak volna valaha is egy FAQ-t a fentebb vázolt problémához, a második számú gatya biztosan a legelső pontban szerepelt volna, mint a probléma orvoslására szolgáló, leginkább kézenfekvő megoldás!
    Alternatívaként még meg lehetne említeni, hogy kifizetődő ilyen helyzetben, teszem azt, este betenni a kérdéses ruhadarabot a mosógépbe, hogy az éjszaka folyamán nyugiban száradhasson, s reggel bevetésre készen várja gazdáját.
    Végső megoldásként pedig eszembe juthatott volna az Ősi Bölcsesség! A rettenetes igazság, amely minden kultúrában, népcsoportban, vallásban és világnézetben egyaránt megtalálható. Etalonnak is tekinthető. Nevezetesen: "Aki sárban hempereg, kurvára koszos lesz!":))

    VálaszTörlés
  3. Vegyé még egy gatyát, oszt nem lészen ilyen probléma több.
    Vagy flangálj kint alsó gatyában, biztos siker...:)

    VálaszTörlés
  4. Kingstone: "Járt utat járatlanért...", eh? Pedig a magamfajtákból alakulnak ki az úttörők! Akik félredobják a logikát, a nyilvánvalót, az egyszerűt! Második gatya, mi?! Hol van abban a váratlan fordulat, a csavar?!:)

    VálaszTörlés
  5. Hát ez oltári volt... és én - úgy tűnik, még a naiv, "old school" befogadók közé sorolva - vártam, hogy valami éteri magasságokba repít a végén az expozíció... és nem. :) Szorgalmazom a kettes számú pantalló megvásárlását. Hadd halljuk a többi sztorit, a nedves farmeren túli világból...

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm!:)
    És így összejött a bűvös szám! Három szavazat az új gatyóra... Kénytelen leszek benézni egy vitorlaboltba, hogy keressek egy számomra megfelelő méretet!:))

    VálaszTörlés
  7. My bad. Legközelebb nem hívlak erdőbe. ;-)

    VálaszTörlés
  8. Á, az én hibám (minden az én hibám!), elvégre miért nincs két gatya (MÁR VAN!). Meg miért nem úgy közlekedek, hogy ne legyek sáros?! Az is sokat segítene az ilyen helyzetek elkerülésében!:)

    VálaszTörlés