Azonban -ahogyan azt D. szokta mondani - nem igazán lélegzem együtt a divattal, így némi komplikáció adódott abból, hogy hol is tudom lebonyolítani a vásárlást. Elvégre a nagyobb, márkásabb cégek minőségi termékei nem mindig kaphatók Godzilla méretében, ráadásul kimondottan fukar vagyok, amikor ruhákról van szó. A rongyos csöves imidzsem megőrzésére is ügyelnem kell, így hát lehetőségeim egy jól behatárolható mezsgyére korlátozódtak. Röviden: irány a kínai piac!
A kedvencem a Frangepán utcai, ami azért jó 50 percnyi sétára van tőlem, az időjárás azonban kiszámíthatatlannak tűnt. Ezért abban állapodtam meg magammal, hogy a Lehel térig gyalog megyek, ott pedig majd meglátom, számíthatok-e a továbbiakban esőre. Mert ha igen, veszek két jegyet,oda-vissza megjárom a túrát villamossal, s legfeljebb majd lealkudom ezt az extra kiadást a gatya árából (ugyebár fukar lennék, vagy mifene).
A Lehel téri piacig gond nélkül eljutottam, de ott elhatalmasodott rajtam a ruhavásárlás iránt érzett, olthatatlan, végtelen gyűlöletem. Kiskapuk után kezdtem kutatni, ki akartam törni bosszantó helyzetemből, és arra jutottam, hogy ezekben a nagyobb vásárcsarnokokban biztos árulnak mást is, nem csupán répát meg zellert. Ha szerencsém van, lesznek ott ruhák is! Önismeretem súlyosan hibádzana valahol, ha nem ismerném el: fukarságommal csak lustaságom veheti fel a versenyt, ha a divatról van szó.
A lényegen azonban ez mit sem változtat, mert feltételezésem igaznak bizonyult! Olyannyira, hogy alig pár percnyi nézelődés után a felsőbb szinten ráakadtam egy helyre, ahol megejthettem a tranzakciót. A folyamat egyszerre bizonyult meglepően kellemesnek, ugyanakkor gyötrően fájdalmasnak is. Mert ugyan kinek ne esne jól, amikor a méret bemondásakor az eladónő meglepetten fordul meg, és visszakérdez: - Biztos, hogy kell magának akkora nagy? Úgy fest, a nyár óta tartó diéta, és a 13 kiló mínusz megtette a hatását.
Na de a feketeleves, a vásárlás sava-borsa mégis a fizetés! És a fukar, lusta énemnek nagyon rosszul esett, hogy 3500 Forintot kellett fizetnem egy gatyáért. Nem azért, mert az úgy egyébként drága lenne... csak hát, nekem az akkor is sok. Egy nyomorult nadrágért ennyit fizetni olyan, mintha véradásra mennék, és bónuszként ingyen kapnék mellé egy gerincvelő-folyadék csapolást is. Fájdalmas! Egy ekkora lusta fukarnak, mint én, az!
Zárásként pedig álljon itt a címke arról, hogy pontosan minek is jutottam a birtokába, tételesen, precízen fölsorolva!
Te egy fantomgatyát vettél! Nehogy úgy járj, mint az egyszeri király, akire rákiáltottak: "de, hisz meztelen"! Mert hát, alapanyaga, ugyebár nincs, a semmiből szőtték, ha szabad ezt mondanom. Persze, nem is vállalja senki, hogy elkészítette (valami rejtélyes takácsok?), sem azt, hogy áruba bocsájtotta (Lehel tér, könyörgöm!?). Ki ne mosd, mert a végén majd ott forog neked az üres centrifuga, s akkor aztán igazán bánhatod a kiadott 3.500 forintot!
VálaszTörlésSK: Hát ezen majd' leszédültem a székről a röhögéstől!:)))
VálaszTörlésDe tényleg, milyen durva, hogy lényegében levegőből áll, és nem is származik sehonnan! Te jó ég! Szembe jön a NAGY REJTÉLY, én meg totál legatyásodva nézek vele farkasszemet!:)
Szerintem ezt fogd fel bónusznak, Tisztelt Vevő által tetszés szerint kitöltendő vinyettának. :)
VálaszTörlésAhogy elnézem, középkori kínzással felérő tortúra Neked a vásárlás. Erősen készülj rá a következőre, lévén hogy közeledik a tél, és kell némi meleg ruha! :)) Neten történő webáruházas vásárlás?
Igazából csak a ruhavásárlás az, ami komoly gyötrelmet okoz, a többi, általában, jól megy. És szerencsére van minden másom, ami csak télvíz idejére kellhet. Azt hiszem...
VálaszTörlésA webáruházzal hadilábon állok. Egyrészt biztos, hogy valami gond lenne a rendelésemmel. Kifogynának, elkevernék, elfelejtenék... valami 100%, hogy beütne. Másrészt meg régimódi fazon vagyok. Ha már gyötrelem, gyötrődjek mások előtt, ne csak úgy, a monitor előtt ücsörögve.:)