Nem örülök, hogy a tegnapi bejegyzés panaszáradata után ismét a fogyasztói társadalom hiányosságaira kell felhívnom a figyelmet, de egy furcsa jelenség tűnt fel nekem, ami mellett nem mehetek el szó nélkül.
Történt ugyanis, hogy a sors szeszélye folytán egy szerencsétlen flótás nyomorúságos születésnapja éppenséggel pont egy karácsonyi utáni dátumra, december 27. napjára esik. Elindultam hát, hogy figyelmes gesztusként szerezzek, rendeljek az illetőnek egy tortát. Esterházy, teljesen klasszikus, egyszerű, hat szeletes verziót gondoltam ki, és én, kis butus, azt hittem, ezzel egy teljesíthető célt tűztem ki magam elé. De csúfondárosan befürödtem! Ó, de még mennyire!
Értem én, hogy mégiscsak szünnapok utáni időpontról beszélünk, meg nem várható el az sem, hogy a cukrászok munkaidőben... cukrászkodjanak. Ugyanakkor mégis motoszkál bennem egyfajta kétkedés, hogy azért itt, valami, mégsincs rendjén. Mindenki látja maga körül, hogy túlkínálat van mindenből, a boltokban és üzletekben elképzelhetetlen a hiánycikk fogalma, és még a legproblémásabb, legnyafibb ügyfelek igényeit is igyekszik kielégíteni mindenki, aki szolgáltat. Legalább is valami ilyesmiről szól a fogyasztói társadalom szebbik arca. Épp csak erről kis hazánkban hajlamosak elfeledkezni. Millió példám lenne erre, mondhatni erről szól az életem, de ezektől most megkímélném kitartó olvasóimat. Inkább csak nézzük meg az én ajándéknak szánt tortám esetét.
Kezdjük ott, hogy hat szeletes kiszerelés nincs. Hogy miért, az rejtély, talán még a cukrászdák dolgozói előtt is. Nagyravágyó igényeim közlése után bizonyos helyeken szomorúan csóválták a fejüket, máshol pedig egyenesen döbbent csöndet és némaságot váltottam ki az eladókból. Tipikusan olyan helyzet, ami után biztosra vehetem, még sokáig fogják azt a kretént emlegetni, aki olyan, égbekiáltó blődséggel állt elő, mint a hat szeletes Esterházy gondolata. Mindenesetre örülök, hogy ezen kedves hölgyeknek szereztem pár vidám pillanatot.
Na de lépjünk túl ezen, luxuscikk a kis méretű sütemény, a forma beszerzése drága, és különben is, ott van a nagyobb. A vevő meg eszi, nem eszi, nem kaphat mást. Viszont milyen furcsa megfontolás készteti arra a cukrásztársadalom színe javát, hogy 27-én ne akarjanak eladni süteményt? Nincs fagyasztójuk, ahová betehetnék a hétvégére? Esetleg fennakadást okozna, hogy aznap reggel három tortalapra rákenjenek egy spatulával némi krémet, rábiggyesszenek a tetejére egy fehér mázat, aztán készen is vannak? Jó lett volna nekem az délután is, nem sürgős annak, akinek szánom, de erre is csak lemondó sóhajokat és rosszalló pillantásokat kaptam válaszul.
Mindegy, egyszer talán majd megértem a világ nagy dolgait és kérdéseit. Addig meg azt üzenem annak az idióta születésnaposnak, hogy a tortát felejtse el, ebben az országban, abban az időszakban ne is álmodjon róla. Inkább fogyókúrázzon, úgyis ráfér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése