Az élet ma egy újabb okosságára tanított meg, és ezt, a Ti és a saját okulásomra íme, megosztom Veletek, kedves Olvasók!
Zanzásítva, a vadhajtásokat lenyesegetve, csupaszon és egyszerűen így szól: soha, senkinek ne ígérd meg egy kora délelőtti, békés pillanatodban, hogy Te majd őt jól megvárod a lakásodban, függetlenül attól, hogy mikor lesz ideje meglátogatni! Különösen akkor ne tégy így, amikor az illetőnek még közelítőleg sincs halvány sejtése sem arról, hány órakor tud majd beugrani hozzád a kérdéses napon! Erre még úgy se vállalkozz, hogy tisztában vagy vele: fontos dolgokat fog hozni neked, a címzettnek, aki türelmesen várakozik rá a négy fal között. Vesd el a gondolatot még úgy is, hogy egyébként, különösebben nem vagy rászorulva arra, hogy elhagyd lakásod biztonságot sugárzó, kellemes, hívogató közegét! Dühösen csapj rá saját kis kezedre, ha erre adnád a fejed, bármennyire is csábítana egy nyugis nap gondolata, amelyben egyedül csak Te vagy, meg egy izgalmas könyv!
Az élet, ezt az elvet szem előtt tartva, sokkal kevesebb feszültséget és idegességet tartogat majd számotokra, meglátjátok!
De ha már beütött a baj, és Te hű maradtál könnyelműen tett, bohém ígéretedhez, akkor feltétlenül ajánlom számodra a következő taktikákat a házi őrizet érzésének tompítására.
1. Takaríts! Erre mindig van ok, ugyanakkor számos remek kifogás is létezik, miképp tolható egyre távolabb ez a sokak által kellemetlenek ítélt foglalatosság. Ám aki a fent nevezett helyzetben találja magát, ne habozzon, és lásson neki a porszívózásnak, felmosásnak, portörlésnek! Csak úgy repül az idő, meglátjátok!
2. A Don Pepe a legjobb barátod, így tegyél róla, hogy megfelelő figyelmet és energiát szentelj a kapcsolat ápolásának! A szalámis pizzát javaslom, dupla sajttal, esetleg némi erős feltéttel megtoldva. A kukorica sem tesz neki rosszat! És legalább tudod, hogy maximum fél óra várakozás vár rád, míg megérkezik a hami! Egy biztos pont az örökös, nagy bizonytalanság bűzös mocsarában.
3. Hosszasan gondolkodj el arról, mit fog tartalmazni a napi, aktuális blogbejegyzésed! Hidd el, leköt, és addig sem várod annyira a kapucsengő üdvözítő csilingelését! De őrizd meg a hidegvéredet, nincs okod arra, hogy panaszkodj, magadnak ástad a vermet, és szépen bele is sétáltál. Nézd inkább a jó oldalát: a türelem nagy erény, és hála előrelátónak nem nevezhető ígéretednek, ezen a szent napon módodban áll gyakorolni is azt.
És ha már eddig eljutottál, biztosra veheted, hogy jócskán benne jársz a délutánban. Megereszthetsz hát egy bátortalan telefont a jóember felé, akire egész nap vártál, és megtudhatod tőle, hogy még legalább egy óra, míg odaér. Ekkor pedig inkább örömöt és megkönnyebbülést érezz, sem mint dühös haragot. Ismétlem: magadnak köszönheted az egészet, ne lepődj meg hát, ha azt kapod, amit kértél!
Mindez, persze, csupán okító szándékkal került fel ide, s nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy jómagam kerültem ilyen kellemetlen helyzetbe. De most mennem kell, mert félő, hogy kihűl a pizz...izé... khm. Szóval további szép napot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése