Jövő év elején két, remekbe szabott társasjáték is megjelenik majd, amelyek közül szinte lehetetlen eldöntenem, melyiket várom jobban. Az egyik egy klasszikus, táblás cucc, Lovecraft Call of Cthulhu világában, a másik pedig egy kártyajáték, ami a Warhammer fantasy univerzum Blood Bowl nevű sportjának kiváló hangulatát és rendszerét hivatott visszaadni.
Jelenleg még nem közöltek napra pontos megjelenési dátumot egyik cím esetében sem, de aggodalomra nincsen semmi ok! Ha kártyázni támad kedvem, ott a Space Hulk, a Call of Cthulhu, vagy éppen a Warhammer: Invasion. Táblás játékban sem szenvedek hiányt, hiszen a polcomon díszeleg az Arkham Horror, a Talisman, továbbá a Horus Heresy is. Nekem most mégis ezek kellenének, pedig egyiket sem úgy tervezték, hogy egyedül is játszatóak legyenek (bezzeg az Arkham Horror és a Space Hulk esetében ez nem volt megoldhatatlan feladat...). Hiába, nincs mit tenni, ilyen az emberi természet.
Balázs. Most nem azért, hogy kötözködjek... :) De tényleg érdekel, hogy ezt hogy oldod meg, ezt az alapvető dilemmát. Mert hogy nem nagyon bírod az embereket, mondhatni - mizantróp vagy, és társaság kerülő. Na most itt vannak ezek a szuper, ellenállhatatlan, fantasztikus játékok a polcodon, és ezek ugye TÁRSASjátékok. :)) Mit fogsz most kezdeni velük?
VálaszTörlésMarity-Kovács Mira
VálaszTörlésNem társaság kerülő, csak feleslegesen nem jár össze olyanokkal (mondjuk érdekből),akikkel csak bájcsevegni lehet. Az emberek többsége(ahogy jó magam is), 4-5 embernél többel nem jár össze, mert egyszerűen nem élvezem az olyan társaságot, hogy csak azért találkozzak valakivel, hogy jópofizzak(abból már kinőttem).
Szóval lesz kivel kipróbálnod, lesöpörlek a Bloodbowlban(a káosz hordám mindenkin átgázol majd):)
Mira: Szerencsére, hála a sok tapasztalatnak, gyakorlásnak, és néhány remek ötletnek hamar megtaláltam a módját, hogyan tudok társasjátékokat egyedül is játszani. Nem nehéz, elvégre, anno, sakkozni is tudtam magammal.
VálaszTörlésKülönben rengeteg játékot már eleve úgy terveznek, hogy egyedül is tudjon velük mulatni az ember. A többi esetében pedig jöhet az innováció!:)
A kártyajátékok esetében, persze, egy kicsit más a helyzet. Ott a pakli összeállítása, a lapok válogatása, a koncepciók kialakítása kerül előtérbe, mert sajna a játék, legtöbbször tényleg igényel egy partnert. De ezen is dolgozom ezerrel!:))
Kingstone: Rossz fényt vetsz rám ezekkel az igaztalan szavakkal: "Nem társaság kerülő". Nem a fenét!!:)))
VálaszTörlésArról meg ne is álmodj, hogy majd lenyomsz engem bármiben is! A győzelem az enyém lesz, a káosz csapatod meg mehet a levesbe! Ork powah rulllz!:)
@Admin: Na, jó! Én még tényleg nem játszottam semmiféle komolyan vehető játékot életemben. A korábban emlegetett Mario-t talán ne vegyük ebbe a kategóriába. De fölkészültem. Valahogy úgy, ahogy Neo mondja a Mátrixban: "OK, zsoké.", mielőtt kvázi-halálába ugrik. De, rendben, OK, zsoké, jöjjön az első játék! Vége a vizsgaidőszaknak, van még pár nap az ünnepekig, s még több a nyelvtanfolyamig, amelyben tanítok. Mit próbáljak ki? Nem akarok játékot venni, mert aligha tapadok rá a cuccra, inkább csak kipróbálnám, milyen. Tudod, mint mikor a haver elmondja, milyen 3 nővel, de te nem akarsz belefolyni, inkább csak megízlelnéd. Szóval, mivel kezdjem ...?
VálaszTörlésSK: Nohát! Remek, remek, csak így tovább! Csak az az egyetlen kérdés, milyen műfajról is lenne akkor szó? Számítógépes játék? Társasjáték? Nem mindegy!:)
VálaszTörlésDe, gondolom, számítógépes játékban kéne gondolkodni. Ez esetben fontos, hogy a géped mit bír, mikori, és mindennek tetejében: laptopod, vagy asztali géped van? Sajnos az előbbi esetében sosem lehet biztos az ember abban, hogy a masina és a program kompatibilis-e egymással.
De tegyük félre ezeket a gondokat, és vágjunk neki a játékok csodálatos világának elemzésének!
Kezdésnek két stílus jöhet szerintem szóba: egy komolyabb szerepjáték, vagy egy shooter (FPS - first person shooter, vagy TPS - third person shooter).
A szerepjátékoknak egyértelmű előnyük (jó esetben) a komolyabb történet, a választások és döntések súlyának édes terhe, és az, hogy képesek lekötni a játékost.
Az én megítélésem szerint minden idők legjobb szerepjátéka (véleményem szerint, túlzás nélkül minden idők legjobb játéka) a Planescape: Torment című alkotás. 1999-ben jelent meg, de sokan - rajtam kívül - a mai napig a legjobbak között tartják számon. A legkomolyabb hátránya az, hogy brutálisan jól kell érteni angolul ahhoz, hogy kijöjjön, milyen mély tartalmat sikerült a készítőknek a lemezre zsúfolniuk. De a Te esetedben ez nem akadály, úgyhogy teljes szívből tudom ajánlani! Ha sarkosan akarunk fogalmazni, annyi szöveg van benne, hogy gyakorlatilag egy interaktív könyvet játszik végig az ember.
A Planescape: Torment fantasy környezetben játszódó filozófiai-lélektani történet egy halhatatlanról, akinek nincsenek emlékei a múltjáról, így elindul, hogy felkutassa, ki is ő valójában. Ám a játék teljesen mentes a kliséktől, nincs semmiféle szó a világ megmentéséről, a jó és a gonosz harcáról. Itt egy személyes történetet kap az ember, amelyben kevés harc, és rengeteg duma van. Csodálatos!
Valaki csinált neki egy saját kis előzetest, ami remekül adja vissza a cucc hangulatát:
http://www.youtube.com/watch?v=oDr5zEZ8Ml4
Vagy ajánlhatnék egy klasszikusabb, hősiesebb, kalandosabb szerepjátékot, amely kiválóan ötvözi mindazt, ami a fantasy műfajban értéknek számít. Ez pedig a Baldur's Gate 2! A történet itt is csodálatos, de ebben inkább már a fegyvereink ereje, nem pedig retorikai érzékünk vezetnek el a megoldáshoz. Az első rész is nagyszerű volt, szívem szerint ajánlanám azt is, de a második részre rengeteg dolgot kijavítottak, aminek következtében a játék sokkal felhasználóbarátabbá, pörgősebbé, "játszhatóbbá" vált.
Mikor megjelent, egy álló hétig tartott, míg végigvittem. Ami azt jelenti, hogy szó szerint 130-140 órát játszottam, a többit alvással töltöttem. Lenyűgöző volt, elsőre is, másodszorra is, és még a többi 8-10 alkalommal is!
Amennyiben újabb, jobb számítógép is a rendelkezésedre áll, úgy tudom még ajánlani a fantasy műfajában a Dragon Age: Origins, illetve sci-fi szerepjátéknak a Mass Effect 1. és 2. részét! Mindkét cím csodálatos, kivételesen jó, minőségi cucc!
Tehát összefoglalva a szerepjátékos ajánlatot:
Planescape: Torment, ha valami mély és elgondolkoztató játékot próbálnál ki.
Baldur's Gate sorozat, ha grandiózus hőseposzt kívánsz átélni, komolyabb, magával ragadó történetbe ágyazva.
Dragon Age, ha ugyanerre vágysz, csak modern, látványos kivitelben.
Mass Effect, ha űroperát szeretnél átélni, brutálisan izgalmas történettel, kiválóan kidolgozott világgal, remek harcokkal és karakterekkel.
Zárójelben jegyezném meg, hogy mind a négy játékot ugyanaz a cég, a BioWare készítette, akik szerintem magasan a legjobbak a mai piacon, minden tekintetben!
A shooterekről majd a következő kommentben. Már így is kezd kicsit hosszúra nyúlni ez a poszt!:)
A fent nevezett szerepjátékok végigjátszása komoly időt és energiát igényel, ezért a könnyedebb, mégis tartalmas szórakozás lehetőségéért érdemes megfontolni néhány értékesebb lövöldözős cucc kipróbálását. Az előnyük, hogy rövidek, akciódúsabbak, szebbek. Itt is pár régi címmel kezdenék, amelyek számomra képesek voltak maradandó élménnyel szolgálni.
VálaszTörlésKönnyed, humoros, szórakoztató játék a No One Lives Forever sorozat. Egy James Bond szerű cuccról van szó, amelyben egy csajszit irányítunk. A feladat a világ megmentése a szokásos főgonoszoktól. Ám a játék egyben a műfaj kellemes paródiája is, ízléses humorral, szórakoztató történettel, mókás hangulattal. Első FPS-nek mindenképp jó választás, épp azért, mert nem veszi túl komolyan magát, ugyanakkor minden megvan benne, ami egy jó lövöldözős játékban kell!
Ha valamivel komolyabb cuccra lennél kíváncsi, akkor mindenképp a Max Payne sorozatot ajánlom. Az első rész sajnos nem fut Win XP, vagy annál újabb operációs rendszer alatt, így javaslom, figyelmedet irányítsd a második rész felé. Sötét, film noir hangulatú játék, remek szinkronhangokkal és egy ritka bónusszal: narrációval! Jó játék, igazán!
Szóval lövöldözni:
No One Lives Forever
Max Payne 1 és 2
előzetes:
http://www.youtube.com/watch?v=XLEoqF9uDsE
Gondolkodom, gondolkodom, mi is lehetne a tökéletes ajánlat... Nagyon nehéz egyetlen címet kiragadni, ami garantáltan nem okoz majd csalódást... Egyelőre tehát maradok a fent nevezett listáknál, és amint eszembe jut még más is, valahogy majd tudatni fogom.
VálaszTörlésEsetleg még, ha a II. világháborús környezet nincs ellenedre, stratégia-akciónak tudnám javasolni a Commandos 2 című remek kis játékot. Szórakoztató, magával ragadó cucc, ahol egy kis, elit egységet irányítva kell különböző feladatokat teljesíteni a pályákon (szabotálni pár tengeralattjárót, kinyírni néhány tábornokot, felrobbantani a parton sorakozó légvédelmi ütegeket, stb.
Felülnézetes, csodaszép, és teljesen a játékosra van bízva, hogy fegyverrel lövünk mindenkit halomba, vagy lopakodni szeretnénk!:)
Ha megveszed a Cthulhust, én megveszem a Rejtő Jenőset. (Igen, hosszú idő után talán a magyarok is kiadnak valami szórakoztatót. (http://www.piszkosfred.com/) Akkor már csak módot kell találnunk, hogy mikor játszunk. :(
VálaszTörlésLáttam azt a Piszkos Fred játékot, szerencsére elég jó és hangos a fogadtatása, így talán a készítők is profitálnak valamit az ötletből.
VálaszTörlésEgyébként a társasjátékok egyik előnye, hogy viszonylag alacsony marketing és felhajtás mellett is eljutnak a célcsoporthoz, akik aztán nem restek ezt a hírt továbbadni másoknak.
Itt elég jó áron hozzá is lehet jutni:
http://www.szellemlovas.hu/tarsasjatek/index.php?main_page=product_book_info&cPath=1&products_id=899
Egy adalék történet: Itthon van egy ismerősöm Amerikából. Gyermekkora óta a kedvence volt az Ezüst tó kincse című magyar fejlesztésű társasjáték. Egyszerű kockadobós, lépegetős, szerencsekártyás. És mégis. Aztán kiderült, hogy nincs egyedül ezzel a játékkal és az iránta érzett nosztalgiával. A vatera-n 18.000 forintot adtak nemrég egy dobozért. Valamit tudnak ezek a játékok.
VálaszTörlésBizony, hogy tudnak! Az a furcsa, hogy régebben nem - nagyon-nagyon nem - szerettem a társasjátékokat! Egyrészt, mert már akkor is zavart, ha emberekkel kell közös tevékenységekben részt vennem. Másrészt meg azért, mert a sima, kockadobálós variációknál soha a büdös életben nem volt szerencsém. Mindig utolsó lettem, mindig bedobtam a lehető legrosszabbat, bármilyen kicsi is volt erre az esély.
VálaszTörlésAztán az iparág fejlődésnek indult, sok játékban már egyáltalán nincs szükség kockadobálásra (vagy legalább is máshogy oldják meg a véletlenszerű eseménygenerálást), és már mindenki találhat számára kedves és érdekes címeket.
Viszont a régi cuccok is újra elemükben vannak, készülnek a remake-ek ezerrel, ami megint jó húzás a cégek részéről. Van újra Talisman millió kiegészítővel, Horus Heresy, Space Hulk, hogy csak a GW ősi játékainak felújítását említsem.