2010. 12. 23.

74. nap: Az utolsó láncszem

Végre megvan! Beszereztem! Megtaláltam! Teljes a gyűjteményem! Kezdődhet tehát az olvasás!
Magyarországon, fordításban eddig 10 Gotrek & Felix regény jelent meg, a Szukits Kiadó gondozásában. És hosszú hónapok várakozása, keserves kutatásai és reményvesztett nyomozása után végre sikerült rátenni a mancsomat a sorozat utolsó, hiányzó példányára is! 
 
Akik nem ismernék a Warhammer fantasy univerzumának leghíresebb párosát, nekik röviden felvázolnám, miről is szól a móka. Van ugyebár egy törpe, aki egy, az olvasók számára ismeretlen bűn elkövetése miatt kegyvesztett, kitaszított lett. Egyetlen mód van rá, hogy nevéről lemossa a gyalázatot: felcsap Trollvadásznak! E különös kaszt tagjainak az az egyetlen célja, hogy felkutassák és megküzdjenek Öregvilág legiszonyatosabb, leghalálosabb, legveszedelmesebb és legalantasabb teremtményeivel. Ez, azonban még édeskevés az üdvösséghez, mert a feloldozás elnyeréséhez bele is kell pusztulniuk a próbálkozásba. Ha ez megtörténik, elnyerik a bűnbocsánatot, amiért addig küzdöttek. 
A sorozat mozgatórugója tehát ez az alaphelyzet. Gotrek Gurnisson hatalmas baltájával felfegyverkezve nekivág a világnak, hogy dicsőséges halált haljon. Ám ez mit sem ér, ha nincs, aki erről megemlékezne, és hírét vinné a törpéknek a trollvadász dicsőséges életéről, valamint haláláról. Itt jön a képbe Felix Jaeger, a renegát nemes, aki egy részeg mámorban átmulatott éjszaka botor módon megesküszik Gotreknek, hogy vállalja ezt a hálátlan szerepet, és felcsap krónikásnak. Később, persze, ezerszer megbánja ezt, de akkor már nincs módja kihátrálni az ígéretéből, és a törpét a pokol fenekére is követnie kell, bármennyire is ellenzi ezt minden porcikája. Azonban van itt egy kis bibi: Gotrek, akármennyire lelkiismeretesen igyekszik, képtelen találni valakit, aki végre jobbnak bizonyulna nála. Démonok, óriások, sárkányok, ork hordák hullanak el csapásai nyomán, ám céljához nem sikerül közelebb jutnia. Újabb és újabb ellenségek után kutatva bolyong hát a fantasy műfaj egyik legkülönösebb párosa, és senki nem tudja, hol és mikor érnek véget a trollvadász megpróbáltatásai.
 
A részeket, sajnos, eddig nem sikerült sorrendben végigolvasnom. Ám végre elérkezett az idő, hogy végre megtudjam, milyen élményt jelent 3,5-4 ezer oldalnyi tömény mészárlás, ami pont abszurditásával és brutalitásával válik szórakoztatóvá. A warhammer világára egyébként is a végletek jellemzők - az orkok nagyon orkosak, a törpék nagyon törpések, a szörnyek nagyon szörnyesek. A túlerő itt legtöbbször százszoros erőfölényt jelent, a reménytelen küzdelem valóban, szó szerint kilátástalan, ugyanakkor ez inkább felcsigázza, felpaprikázza a trollvadászt, nem pedig elkedvetleníti. Épp az ellenkezője a helyzet társa, Felix esetében, és kettőjük örök civakodása állandó színfoltja a köteteknek.
A sorozat felénél ugyan íróváltás történt, William King után Nathan Long következett, ez azonban egyáltalán nem ment a könyvek rovására. Az oldalszám drasztikusan megnövekedett, de a hullahegyek maradtak, az állandó, visszatérő mellékszereplőkhöz hasonlóan. 
Itt van tehát a karácsonyi üresjárat, ám én már biztosan nem fogok egy percig sem unatkozni. Ha pedig bárki kedvet kapna egy vidám mészárláshoz, ne habozzon, adjon egy esélyt a duónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése