73. nap: Dilemma

A helyzet a következő: van nekem egy, durván 5 éves, elavult, kicsit lassú, a közel- és távolabbi múlt játékainak és egyéb programjainak futtatására gyakorlatilag teljesen alkalmatlan számítógépem. Az egyik DVD meghajtója már korábban elfüstölt, bő másfél éven keresztül hallgatnom kellett egy vijjogó sziréna állandó nyüszítését a ház mögül (a két ügy egyébként, mint kiderült, összefüggött), és olykor, bekapcsolás után a szerkezet megkergül, és semmitől sem zavartatva magát, egy laza kattanást követően újraindul. Hiányosságai ellenére viszont nagyon a szívemhez nőtt az évek során a drága, állandó vagy éppen visszatérő, mókás hibáival pedig együtt tudok élni.  

És van egy telefonom, ami még a számítógépnél is idősebb. Az évek pedig megtették a hatásukat, és nem csupán a külső jegyekben. A funkciók közül időről időre egyre több dönt úgy, hogy egyszerűen megszűnik létezni, az akkumulátor röpke két percnyi duma, esetleg 5 darab SMS fogadása után pedig bemondja az unalmasat. Mindennek tetejében pedig a beszélgetés hangerejét sem tudom változtatni, aminek köszönhetően minden szófoszlány csupán suttogásként ér el hozzám. Szánalmas egy jószág, elismerem, de mégiscsak az enyém.

Mindkettőben - a nyomorult gazdájukat leszámítva - az a közös, hogy alaposan megérettek egy cserére. A számítógépre szükségem van, illetve lesz, amikor majd jövőre megjelenik néhány játék. A telefon jelentősége sem elhanyagolható, hiszen az általa okozott bosszúságok és kellemetlenségek sorát a végtelenségig tudnám ecsetelni.

Olykor a vagy-vagy, máskor inkább az is-is párhuzamok irányvonalára terelődnek a megoldást sugalló gondolatmenetek, ugyanakkor a végeredmény mindig a ráérek én még ezt eldönteni felkiáltásnál köt ki. Tétova nyugalmam ugyan nem teljesen alaptalan, viszont a technika vívmányainak elavulása által létrejött problémák kezeléséhez egy tapodtat sem visz közelebb. 

Az a nagy, büdös helyzet - ami az én esetemben egyáltalán nem számít szokatlannak vagy meglepőnek -, hogy hezitálok. Az anyagi vonatkozásokon túl felmerülnek egyéb aggályok is, amelyeket le kellene küzdenem a változtatás érdekében. Ám előbb meg kéne fejtenem, pontosan mik is azok az aggályok! Úgy is mondhatnám, azon dilemmázom, milyen dilemmák is mozgolódnak bennem. Ha megfejtem őket, szólni fogok mindenkinek, ígérem!