2010. 12. 22.

73. nap: Dilemma

A helyzet a következő: van nekem egy, durván 5 éves, elavult, kicsit lassú, a közel- és távolabbi múlt játékainak és egyéb programjainak futtatására gyakorlatilag teljesen alkalmatlan számítógépem. Az egyik DVD meghajtója már korábban elfüstölt, bő másfél éven keresztül hallgatnom kellett egy vijjogó sziréna állandó nyüszítését a ház mögül (a két ügy egyébként, mint kiderült, összefüggött), és olykor, bekapcsolás után a szerkezet megkergül, és semmitől sem zavartatva magát, egy laza kattanást követően újraindul. Hiányosságai ellenére viszont nagyon a szívemhez nőtt az évek során a drága, állandó vagy éppen visszatérő, mókás hibáival pedig együtt tudok élni.  
És van egy telefonom, ami még a számítógépnél is idősebb. Az évek pedig megtették a hatásukat, és nem csupán a külső jegyekben. A funkciók közül időről időre egyre több dönt úgy, hogy egyszerűen megszűnik létezni, az akkumulátor röpke két percnyi duma, esetleg 5 darab SMS fogadása után pedig bemondja az unalmasat. Mindennek tetejében pedig a beszélgetés hangerejét sem tudom változtatni, aminek köszönhetően minden szófoszlány csupán suttogásként ér el hozzám. Szánalmas egy jószág, elismerem, de mégiscsak az enyém.
Mindkettőben - a nyomorult gazdájukat leszámítva - az a közös, hogy alaposan megérettek egy cserére. A számítógépre szükségem van, illetve lesz, amikor majd jövőre megjelenik néhány játék. A telefon jelentősége sem elhanyagolható, hiszen az általa okozott bosszúságok és kellemetlenségek sorát a végtelenségig tudnám ecsetelni.
Olykor a vagy-vagy, máskor inkább az is-is párhuzamok irányvonalára terelődnek a megoldást sugalló gondolatmenetek, ugyanakkor a végeredmény mindig a ráérek én még ezt eldönteni felkiáltásnál köt ki. Tétova nyugalmam ugyan nem teljesen alaptalan, viszont a technika vívmányainak elavulása által létrejött problémák kezeléséhez egy tapodtat sem visz közelebb. 
Az a nagy, büdös helyzet - ami az én esetemben egyáltalán nem számít szokatlannak vagy meglepőnek -, hogy hezitálok. Az anyagi vonatkozásokon túl felmerülnek egyéb aggályok is, amelyeket le kellene küzdenem a változtatás érdekében. Ám előbb meg kéne fejtenem, pontosan mik is azok az aggályok! Úgy is mondhatnám, azon dilemmázom, milyen dilemmák is mozgolódnak bennem. Ha megfejtem őket, szólni fogok mindenkinek, ígérem!

2 megjegyzés:

  1. 1. HP-CQ 61-től fölfelé bármi. HP rulez.

    2. HTC Desire HD

    Ha megveszed a Desire-t, minden várhat. Persze, nem lesz PC élményed, de ha jól értem, a hagyományos értelemben most sincs. A dolgokat el tudod intézni vele: e-mail, blog stb.

    Ha már nagyon hiányzik a PC, vegyél egy nagy laptopot! A HP-CQ eddig nagyon bejött! Nagy képernyő (az enyém 17-es), de lehet vinni. Sokan vigyorognak rajtam, hogy milyen nehéz lehet ezt cipelni. Én meg rajtuk, hogy 365 napból 360-at a szobámban tölt a jószág. 5 napig meg vonszolom magamon.
    Ne légy fetisiszta! Szabadulj meg a régi cuccoktól!
    És: légy merész! Vegyél egy Kindle 3-as e-könyv olvasót is, és szarj nagy ívben a nyomoroncokra, akik nem mondják meg, mikor jönnek! Igazad van, ez szörnyű csapda! De addig is olvass, míg ki nem folyik a szemed! A Kindle gondoskodik róla, hogy ez sokára következzék be. 139 USD, igaz, az ingyen tartalom mellett az Amazonhoz vagy kötve.

    VálaszTörlés
  2. Hmm... Már más is ajánlotta a HTC cuccokat! Lényegében, ha jobban belegondolok, csupa jót hall róluk az ember! Ráadásul, ha jól tudom, Androidos a masina! Az meg újabb bónusz.:)

    Megnéztem, nem finomkodnak az árral... 130-140k körül mozog az olcsóbb helyeken. Szerintem jobb, ha gyorsan utánajárok, mennyiért vesztegetik előfizetéssel, hűségnyilatkozattal, meg miegymással. Lassan egyébként is kezdek ráébredni, hogy a feltöltőkártyás megoldás nem igazán nyerő...

    Húha, Neked van könyvolvasód?! Tudnál erről mesélni? Nagyon érdekelnek, de mindeddig úgy hittem, lehetetlenség digitalizált szöveget úgy befogadni, hogy húsz perc után ne fájdulna meg az ember feje-szeme-akármije. Akkor ezek szerint tévesen gondoltam?
    Az is érdekelne, hogy ezekkel a kütyükkel nem vész el a könyvek, a fizikailag létező könyvek hangulata? Mert az olyan jó érzés, amikor az ember bemegy egy könyvesboltba, és vesz egy könyvet! Kinyitja, lapozgatja, nézegeti... Vagy inkább haladni kéne a korral, és leszámolni a régi beidegződésekkel? Nehéz döntések ezek, legalább is számomra...

    VálaszTörlés