Ilyen sem volt még! Konkrétan elfeledkeztem arról, hogy valahol, az Internet végtelen adatrengetegében létezik egy blog, amely igényli a naponta megújuló, friss bejegyzéseimet. Mik vannak...!
Pedig a védelmemben sem tudok felhozni semmilyen ütős, vagy legalább is elfogadható érvet. Túlzás lenne azt állítani, hogy roppantmód zsúfolt és hajtós nap áll a hátam mögött, és a túlterhel elmém csökevényes töredéke kevésnek bizonyult ahhoz, hogy emlékeztessen, figyelmeztessen a saját magam által meghatározott kötelezettségre. Nem, itt egyszerűen az történt, ami valószínűleg természetes velejárója a magam korabeli emberek mindennapjainak: a lehangolóan prózai, de annál inkább kiábrándító feledékenység. Így aztán, sajnálattal kell beismernem a szörnyű igazságot: semmiféle témát nem tudok előhúzni a tarsolyomból - legalább is semmi olyat, amit még éjfél előtt képes lennék értelmes mondatokba sűríteni.
Pedig írnivaló volna bőven, nem is tagadom, de valamiért az utóbbi napokban kínosan ügyeltem arra, hogy kerüljem az olyan tartalmakat, amelyek létrehozása sok időmet elvenné. Ugyanakkor, ha nekem valamiből sok van, az az idő, tehát nehéz megfogalmazni, miért is ódzkodom a komplexebb, összetett mondanivalótól. Mindegy, majd ha egyszer ismét megjön a kedvem, akkor majd belelendülök a melósabb bejegyzésekbe. Elvégre nem sürget senki, rengeteg napom van arra, hogy mindenről írjak, amiről csak szeretnék, s biztos lesz még olyan téma is, amihez kevésbé fűznek romantikus szálak.
Most viszont már későre jár, lassan ideje nyugovóra térni, mert a hétvége itt van a nyakamon, és a tennivalók egyre csak sűrűsödnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése