Ma délután, miután úgy tűnt, a vállam a tegnapi fiaskó után többé-kevésbé rendbe jött, takarítottam egy kicsit. Porszívózás közben viszont, az egyik radiátor alól váratlanul felszippantottam valamit. Szerencsére az a dolog megakadt a cső végén, így a masina kikapcsolása után szemügyre vehettem, pontosan mi is cuppant váratlanul a horogra.
Arany színű, fényes papír volt: egy szaloncukor csomagolóanyaga, szakértő szemem pedig azonnal elvégezte az azonosítást. Egy marcipános Milka maradványait markoltam mancsomban, hogy egy remek ötös alliterációt süssek el így, késő éjszaka. A kérdés csupán az, hogy került ez oda!
Mert arra szentül megesküszöm, hogy a kérdéses szobában évek óta nem járt semmilyen szaloncukor. Az is kérdés, hogyan került az az egy szem csomagoló a radiátor alá, hiszen azért egy ilyen csillogó, feltűnő kis anyag semmiképp nem kerülhette el vizslató szemeim éberen pásztázó figyelmét. De ami a leginkább furcsa az egészben az, hogy miképp lehetséges az, hogy idáig nem tűnt fel a létezése?! Hiszen hetente takarítok, és soha nem hagytam ki a radiátorok alatti területeket sem. Miképp és honnan került hát oda az a vacak?
A misztikum és a természetfeletti hóbortjának váltam talán áldozatául? Vagy egy rejtélyes légáramlat kapta fel azt valahonnan és addig-addig sodorta maga előtt, amíg a kis papír a fűtőtestem alatt kötött ki? Válasz nincs, csak kérdések.
Az élet csupán egy nagy, megfejtésre váró talány a szobám padlóján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése