Ha valakinek felkeltette a figyelmét egy bizonyos videojáték, több dolgot is tehet annak érdekében, hogy kiderítse: tényleg érdekli a végleges produktum, és ezért szeretne kifizetni érte súlyos tízezreket.
Először is megtekintheti a nyilvánosságra hozott promóciós anyagokat, nézegetheti a hivatalos képeket, videókat, fejlesztői naplókat. Olvasgathat tematikus fórumokat, a különböző netes és nyomtatott magazinokban kiadott értékeléseket, teszteket. És természetesen módja van arra is, hogy végigböngéssze a kevésbé hivatalos, anyagi vagy baráti lekötelezettségektől mentes (atya ég... de visszafogottan fogalmaztam ezt meg!) blogokat, honlapokat, vagy bármi mást.
Aztán ott vannak a videómegosztó portálok, ahová az előzeteseken kívül sok esetben hosszabb, "ingame" jeleneteket is felpakolnak a játékosok, amivel vagy önmaguk természetfeletti képességeit hivatottak érzékeltetni (elvégre miért ne gondolhatná a tizennégy éves kis hülyegyerek, hogy a heteken át begyakorolt mozdulatok, amelyekre különben egy csimpánz rövidebb idő alatt is idomítható lenne, ne tennék ők az evolúció csúcsává), vagy egyszerűen tetszettek nekik bizonyos momentumok, amelyeket aztán szeretnének megosztani a világgal és a hozzájuk hasonló gondolkodású emberekkel.
Ám a lehetőségek tárháza ezzel korántsem ér véget, sőt, azt lehet mondani, hogy éppen itt kezdődik az igazi pezsgés. Mert néhány rövidke évvel ezelőtt megjelentek azok a leleményes játékosok, akik nem elégednek meg azzal, hogy hosszabb-rövidebb jeleneteket tesznek fel a kedvencükből. Nem állnak meg ott, hogy saját maguk által összeollózott anyagokból előzeteseket és történeteket kreáljanak, hanem egész egyszerűen az elejétől a végéig rögzítenek minden egyes pillanatot, és ezt teszik közzé. A játék kezdetétől a befejezéséig, az összes bénázással, újratöltéssel, sikerrel és kudarccal együtt az adott szoftver teljes végigjátszása megtekinthetővé válik általuk, amihez az igazán tehetséges és ügyes "let's player"-ek folyamatos kommentálását, narrációját is hallhatjuk.
Természetesen jogos az a kérdés, hogy mitől lenne olyan nagy élmény, ha azt nézzük, ahogyan valaki más játszik ahelyett, hogy mi magunk állnánk neki és tolnánk végig a cuccot? Elárulom, két összetevője van a dolognak. Egyrészt maga a játék. Egyáltalán nem mindegy, mit nézünk, hiszen stílustól függően hatalmas eltérések vannak abban a tekintetben, hogy külső szemlélőként mi az, ami felhasználóbarát, és mi az, ami két perc után halálra untat minket. Egy sport, vagy egy sereggyártós stratégia például biztosan nézhetetlen, értékelhetetlen kívülállóként, és ugyanez a helyzet a bugyuta, külső nézetes, hentelős játékokkal. Egyszerűen dögunalmas, ha nem mi irányítjuk, ezért ezek teljesen alkalmatlanok végigjátszások készítésére. Viszont egy jó szerepjáték, egy komolyabb lövöldözős game vagy egy kalandjáték tökéletes alanyok lehetnek, ha értő kezekbe kerülnek.
És itt érkeztünk el a másik, az előzőnél sokkal fontosabb szempontig. Nevezetesen ahhoz, hogy ki is játszik a képernyő túloldalán. Hiszen az illető személyisége, a humora, a beleélése az, ami igazán képes érdekessé, tartalmassá varázsolni szinte bármit. Ha ő élvezi, amit csinál, akkor a néző is élvezni fogja. Ha ő komolyan veszi a dolgot, akkor a néző is komolyan veszi majd. Ha pedig az adott kereteket nem átlépve kicsit viccesre veszi a figurát, akkor szinte biztos, hogy a videó nézői is jó kedéllyel, mókával szemlélik majd azt, amit látnak.
Szóval, ha szeretnénk látni azt, ahogyan mások is ugyanúgy szenvednek és bénáznak egyes játékoknál, mint mi, ha kíváncsiak vagyunk arra, mások hogyan birkóznak meg a feladatokkal, ha elakadtunk valahol, és nem találjuk a megoldást, vagy csak egyszerűen szeretnénk látni, hogyan is fest egy bizonyos program a gyakorlatban, látogassunk el kedvenc lyutúbunkra, és a keresett szoftver neve elé írjuk be bátran: "let's play...". Sok esetben tucatnyi, vagy vagy több száz videóból áll egy teljes végigjátszás, de ez ne tántorítson el minket semmitől. Ha jó a játékos, akkor biztosan jók lesznek a videók.
Ha pedig a keresésünk nem jár eredménnyel, nem hoz fel találatot, ha senki nem állt neki egy teljes végigjátszásnak, biztosak lehetünk benne, hogy a kérdéses cím nem volt képes elegendő értéket felmutatni ahhoz, hogy bárki rászánja az időt és az energiát a bemutatására.
Végezetül álljon itt az én két kedvenc "let's play"-erem. Nem csupán azért, mert sok, nekem kedves játékot örökítettek meg rendkívül kellemes és hangulatos módon, hanem azért is, mert eddigi tapasztalataim szerint egyszerűen ők a legjobbak.
