Visszavonok minden rosszat, amit a 157. nap kapcsán blogbejegyzésbe vettem! Ugyanis kiderült, tényleg nyílik egy lángos-palacsinta-fánk-kürőskalács büfé szemben, a metrónál. És e nagy pillanat, a megnyitó mámorító percei a mai napon következtek be.
Jó bloggerként nem hagyhattam ki a kínálkozó alkalmat, és azonnal alapos teszbe kezdtem, persze kizárólag az olvasóim kedvéért. Ez azt jelentette, hogy nem elégedtem meg egyetlen, nyavalyás lángossal, hanem rögtön kettővel kezdtem az állapotfelmérést. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy mindkettő sajtos-tejfölös volt. Ám ez korántsem véletlen, hiszen az épp olyan fontos, hogy kiderüljön, vajon képesek-e tartani a színvonalat ugyanannál a terméknél, mint az, hogy a különböző, eltérő portékák állapotát mérjem fel.
Nos, a végeredmény meglehetősen kedvező volt, bár hibátlannak nem merném nevezni. Kezdeném talán azzal, hogy a két lángos becsomagolása látható nehézségeket okozott. Az azért mégiscsak erős, hogy simán egymásra pakoljuk őket, miközben egyetlen, vékonyka papírlap választja el őket egymástól. Bármilyen hamar is értem haza, ahogy arra számítani lehetett, az alsó összes feltétje teljesen ráragadt, ráolvadt a borításra, amiről csak hosszas kapirgálás után sikerült visszatessékelni a rendeltetésszerű helyére. Apró dolog. Majd belejönnek.
A másik problémám magára a méretre vonatkozik. Egy picit, hangyányit, hajszálnyit kisebb, mint azt vártam. Nem sokkal, épp csak pár falattal. Nem kapitális gond, csak a teljesség kedvéért ezt is megjegyeztem. A választék egyelőre nem túl bőséges, de ez nem feltétlenül akkora baj - hiszen a klasszikus, jól megszokott ízeket keresi mindenki. Aki meg egy lángos elfogyasztásakor keresi az extravagáns, egyedi, különleges megoldásokat, az inkább menjen el egy modern művészeti kiállításra. Ott bőségesen elég különlegességnek kikiáltott ostoba gagyit láthat.
A palacsintás részleg csak holnaptól kezd üzemelni, csakúgy, mint a fánkos cucc. Természetesen lelkiismeretem is azt diktálja, hogy amint lehet, teszteljem le azokat is. Mindent a kíváncsi olvasókért! Mindenesetre amit eddig kóstoltam náluk, azzal elégedett vagyok. Az olaj friss volt, aranyszín, tiszta színben pompázott a sütőben, az ott dolgozó úriemberek kellően lelkesnek és kedvesnek bizonyultak, így minden együtt egy virágzó vállalkozáshoz. A helyszín nem rossz (Arany János utca), az étek finom, az árak... nos, az árak olyanok, mint az összes többi belvárosi helyen - magasak. Ez van, tenni ez ellen aligha lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése