2011. 03. 23.

164. nap: A nagy pillanat

Egy ideje (jó ideje) gondolkodom már azon, hogy kellene egy új számítógépet venni. Sajnos a laptop és a hozzá hasonló, felhasználóbarát megoldások nem igazán fekszenek nekem, hiszen a jövendőbeli masinát elsősorban játékra szeretném használni. Az ár/érték arány pedig logikusan azt diktálja, hogy ebben az esetben maradjak inkább a jól bevált asztali kiszerelésnél.
Természetesen nem azt mondom, hogy azokra nem lehet simán elverni 3-400 ezret, de azért nem is kell olyan messzire elmenni, hogy igazán ütős, hosszú évekig megbízható és jól használható gépet vásároljunk. A következő generációs konzoloknak még nyomát sem látni, és közben egyre nő a különbség a teljesítményben. Cselekedni kell, előbb vagy utóbb, nincs mese!
Csak hát, az én esetemben mindig az történik, hogy az a bizonyos cselekvés alaposan megkésve, már-már nevetségesen elcsúszva következik be. Ám a tétovázásnak is vannak okai. Fél évvel ezelőtt, ugyanannyi pénzből jóval gyengébb vasat tudtam volna beszerezni, mint most, így elmondhatom, hogy jó ötletnek bizonyult a kivárás. És az is igaz, ha várok egy újabb fél évet akkor szintén ebből az összegből még a mostaninál is sokkal jobb gépet tudnék venni. Ronda egy csapdahelyzet ez. Ám eljön egy pont, amikor az ember már nem menekül, nem vár tovább, nem számolgat, kalkulál és reménykedik, hanem  cselekszik!
Ez, kedves olvasóim... ez... még NEM az a pillanat. Mert még jócskán benne vagyok a hezitálás, a kivárás, a passzív szemlélődés időszakában. Még menekülök. Tovább várok. Számolgatok. Kalkulálok. Reménykedem. Hiszen cselekedni ráérek... mondjuk egy fél év múlva is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése