Néhány kérdésben igazán különcnek érzem magam. Példának okáért itt vannak a mi jó, szeretett politikusaink és pártjaik, amelyek úton-útfélen arról próbálnak meggyőzni engem, hogy akkora nagy a közbiztonságunk, hogy arról példát vehetne a világ bármely országa. Ezzel az állítással szemben itt állok én, a magányos és jelentéktelen tucatember, és azt tapasztalom, hogy a házban, ahol lakom, minden hétre jut egy-két betörés, legyen szó akár magánlakásról, akár az épület közösen használt részeiről. Na, most akkor kinek is van igaza? Mindenható urainknak és parancsolóinknak, vagy a jelentéktelen senkinek?
A válasz természetesen egyértelműen az, hogy a dicső vezérek tévedhetetlenek, ám én, és a házban élő néhány tucat család rövidesen mégis megkíséreljük különböző oktondi, fölösleges és pazarló intézkedésekkel eloszlatni azt a nevetséges illúziót, miszerint a rendőrség jó okkal jár ki hozzánk gyakorlatilag napról napra helyszínelni. Tudom, szeleburdiság azt gondolnia bárkinek is, hogy öt betörés két hét alatt nem egyenlő a megabrutál közbiztonsággal, de gyarló lények vagyunk, tessék ezt nekünk elnézni odafent, legyenek szívesek.
De vajon mit is tehetünk mi, tévedésben és bizonytalanságban eltévelyedett porszemek, akik nem elégszenek meg a szupernél is szuperebb rendőrségi statisztikai mutatókkal? Kielégíthetetlen étvágyunknak miért nem elegendő az öltönyös megmondóemberek dörgedelmes szava, amikor lassan az összes emeleten kirámoltak már egy lakást? Mivel tudnának meggyőzni minket arról a politikusok, hogy az ingatlanokban keletkezett sok milliós kár minden egyes forintja őket igazolja? Hogyan is hihetjük, hogy jobban tudunk náluk bármit is?
A jelentéktelen porszemek azonban elégedetlenek és zúgolódnak. Úgy érzik, tenniük kell valamit a saját és a közösség biztonsága érdekében, különben hamarosan nem marad egyetlen lakás sem, ahová ne látogatna el néhány hívatlan éjszakai vendég. Tervek vannak, és mindezeken túl olyan széleskörű egyetértés a lakók között, amelyre eddig talán még soha nem volt példa a ház több, mint hetven éves története során.
Hogy elegendőek lesznek ezek arra, hogy elejét vegyék a további betöréseknek? Nehéz lenne megmondani, főleg úgy, hogy egyelőre nem dőlt még el semmi azzal kapcsolatban, mik is lesznek a konkrét lépések. Én, a magam részéről el tudnék képzelni nagyon brutális és a nyugati civilizációhoz méltatlan módszereket is, de félek, a többség nem támogat majd elképzeléseimben. Ám bárhogy is döntünk, a mostani helyzetnél csak jobb jöhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése