Tegnap úgy léptem át a mesébe illő 300-as határt, hogy észre sem vettem. Mindjárt itt a vége, már csak egy kis kitartás kell, és véget érnek szenvedéseim. Ezt bizony meg kell ünnepelni, méghozzá nem is akármivel, így indulok is egy kiadós esti sétára. Mindenkinek érdemei szerint, ugyebár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése