Na jó, időnként az Élet Császára sem tévedhetetlen. Olykor történnek apró bakik, tévedések, hibák, amelyekre nem lehet előre számítani, és amelyek minden igyekezetünk ellenére keresztülhúzzák legnemesebb szándékainkat is. Én próbálkoztam, hittem, reménykedtem, sőt, meg voltam győződve arról, hogy eljutok a két nappal ezelőtt beharangozott Boros-Szikszai kiállításra, azonban a kegyetlen élet, gyilkos hatalmú sors és könyörtelen végzet közbeszólt. Akaratom ellenére kellett lemondanom róla, amely kényszer oly szívbemarkoló erővel sújtott le rám, ami ellen nincs védelem.
Pedig valamennyi szükséges előkészületet megtettem. Töröltem a fotómasinám memóriáját, és feltöltöttem az elemeket. Még egyszer ellenőriztem a helyet és az időpontot, nehogy lyukra fussak. Lélekben már ott láttam magam a vidám folyosókon, miközben elmélyülten tanulmányozom a különféle grafikákat és festményeket. Reggeliztem, ebédeltem, nehogy az éhség még azelőtt hazazavarjon, hogy végeznék az összes látnivalóval. A neten előre végigböngésztem néhány galériát a kiállításon részt vevő művészek anyagaiból, hogy igazán képen legyek.
És mindezen délelőtti előkészületek után az egész kiállítás festményestül-grafikástul együtt simán kiment a fejemből, így ebéd után gondtalanul leültem olvasni a kanapéra, és mire fölocsúdtam, már este volt, a kiállítás pedig bezárt. Hiába, ilyenekre is csupán az Élet Császára képes! Egyébként, ha bárki rákérdez majd erre a későbbiekben, szemérmetlenül a szemébe fogom hazudni, hogy direkt csináltam így, mert nem is akartam igazából elmenni. A Nagymenők már csak így csinálják!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése