309. nap: Uborkaszezon

Valamit nem értek. Miért van olyan bitang nagy pangás videojáték fronton a nyári hónapokban? Miért nem jelenik meg egyetlen nagy név sem? Miért ódzkodnak a kiadók ettől az időszaktól? Úgy értem, de most komolyan, nem az iskolába járó szorgalmas tinik az első számú közönségük? Azok a szorgalmas tinik, akik ilyentájt mérhetetlen szabadidővel rendelkeznek, amit akár játékkal is elüthetnének? Akiknek a zsebpénze ég a vágytól, hogy valami értelmesre szálljon el?

Tényleg nem világos az ügy. Mert a tendencia olyannyira szembeötlő, hogy az már fáj. Ugyanis miután lecsengett a nyár, szeptember első két hetében aztán beindul a gőzhenger, és az ember csak kapkodja a fejét a jobbnál jobb címek láttán. Éppen ezért nem lehet mondjuk a nyári szabadságolásokra fogni a dolgot, ami akadályozhatná a fejlesztést, tesztelést, terjesztést. Mert ha tényleg ezek az okok teszik parkolópályára a j.j.a. hónapok trióját, akkor nem lehetne megoldani a szeptember eleji kiadásokat sem. 

Csúnya dolog ez így, ebben a formában. Itt ülnek hónapokig a szebb napokat is látott gémerek, és várják, hogy véget érjen a bibliai méreteket öltő játék-aszály. Köztük, természetesen szerénységem is. Igaz, engem már nem fenyeget az ősszel érkező iskolapad förtelmes rémképe, ami a többség számára épp olyan lehangoló, mint Madonna a kötelező smink- és botoxkezelése nélkül. Kérem szépen, azok a játékok régen kész vannak már, csak a hülye és hibás üzletpolitika miatt vagyunk kénytelenek elszenvedni a hiányukat. 

De ebből mostantól elég! Vannak, akik a bálnákat akarják megmenteni, mások az éhezőkön segítenének - én inkább a játékra kiéhezett, a kihalás szélére került sorstársaimnak nyújtanék támaszt! Alakítsunk frontot, szerveződjünk pártba, készítsünk fészbúk csoportot, vagy mit tudom én, csak vessünk véget az uborkaszezonnak! Kéne már egy jó játék, na!