Egész héten a mai napra vártam. Pontosabban a délelőttre, amikor majd kilátogatok a PeCsa bolhapiacára beszerezni két nagyon fontos dolgot. Előre eldöntöttem: nem számítanak a költségek, a pénz, a ráfordított energia, mert mindenképpen meg fogom venni ezeket.
Úgy számoltam, egyik sem lesz lehetetlen feladat. Korábban láttam mindkettőt dögivel a különféle árusoknál, meg egyébként is, ami nincs azon a piacon, az jóformán nem is létezik a világegyetemben. Az első képen, aki nem ismerte volna fel, egy LEGO ork figura látható, a másodikon pedig egy csontvázló. A félreértések elkerülése végett nem egymásnak szántam e két csudaszép teremtményt, de ez ne is zavarjon össze senkit. Az a fontos, hogy nagyon kellettek nekem.
Reménnyel és bizakodással eltelve indultam útnak, méghozzá jó korán, hogy elkerüljem a tömeget. Úgy számoltam, ilyenkor még a kereskedők szépen feltöltött készletekkel, az árútól roskadozó asztalokkal várják az érdeklődőket. Ha a szerencse is mellém áll végre, akkor nem is fogja senki épp előttem megvenni ezekből a legeslegutolsó darabokat. S ha már ezeket a kiemelten fontos tranzakciókat lebonyolítottam, esetleg nekiállhatok még néhány sarkalatos kiegészítő beszerzésének. Ez egy csodaszép nap lesz, tele sikerélménnyel! - Döntöttem el magamban megingathatatlan hittel, majd fölpattantam az első trolira és kizötykölődtem a bolhára.
Ha teljesen tárgyilagos akarok lenni, bizonyos kérdésekben nem tévedtem. Tömeg még nem volt, a készleteket feltöltötték, az asztalok is roskadoztak imitt-amott. De hogy egyetlen, árva ork vagy csontvázló nem volt a piac teljes területén, az holtbiztos! Mindenki csak vonogatta a vállát ("Szokott lenni..."), meg jött a szokásos kereskedő dumával ("Sajnos most pont nincs... Izé, legközelebb biztos hoznak...!"), de a lényegen ez nem változtatott - ott álltam elárvultan és megsemmisülten, egyetlen árva humanoid teremtmény vagy paci nélkül. Micsoda bukta! Pedig azt hittem, sima menet lesz, és nem jöhet közbe semmi a szokásos akadályok közül.
De aztán jött az acélos elhatározás: Velem ugyan nem csesztek ki! Ha itt nincs, lesz majd máshol! - Azért ennél kicsit durvább, nyomdafestéket kevésbé tűrő szavak is vegyültek a fenti mondatokba, de ezeket inkább a Kedves Olvasók fantáziájára bízom. Az egyik belvárosi bevásárlóközpont felé vettem hát az irányt, ahol két játékbolt is található. Ha másra nem, legalább árfelmérésre jók lesznek, vagy a szettek pontosabb kiismerésére. Sajnos boltban nem nagyon lehet kapni különálló figurákat (érthetetlen hiányosság a LEGO részéről), de ahogyan az elején már kifejtettem, nem állhatott utamba semmi.
Illetve dehogyisnem állt! Az üzletekben sem volt semmi érdekes, ami után a korábbi dühöm kezdett átcsapni elkeseredésbe, a megingathatatlan hitemet pedig kellemetlen deja vue élmények kezdték felőrölni. Hazajövetelm után az első dolgom volt alapos kutatásba kezdeni az interneten, ami ugyancsak felemás eredményekkel zárult.
Egyelőre. Mert én bizony ezt már fel nem adom! Beszerzem a rohadt orkomat és a csontvázamat, ha addig élek is! Hogy honnan, még nem tudom. De meglesz mindkettő, ezt garantálom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése