A cím nem holmi bugyuta szójátékot takar. Nincs köze politikához, nem feszeget morális dilemmákat, ráadásul még a közlekedési tematikát is hanyagolja. Itt most tényleg egy pofonegyszerű, eldöntendő kérdés merült fel, amire empirikus úton próbálok választ találni. Tehát: melyik a jobb, az igazi, vagy a mű?
Ez így valamivel jobb, de még mindig nem az igazi. Sajnos továbbra is félreérthető a dolog annak, akinek feltett szándéka félreérteni. Akkor hát jöjjön a végleges próba: melyik a jobb, az igazi, vagy a műnövény?
Felteszem, ezek után nem számíthatok arra, hogy kedves olvasóim továbbra is velem maradjanak a téma kivesézése során, így nem marad más hátra, mint az önmagammal való diskurzus. De akkor is tudnom kell a választ, mert fontos lehet a későbbiekben. Érvek szólnak mindkettő mellett, amik viszont olyannyira triviálisak, hogy nem is szeretném vele untatni magam. Végső soron azonban csak oda lyukadunk ki, hogy el kell dönteni: mi értelme lenne igazit venni a műnövény helyett? Hisz ez utóbbit nem kell soha locsolni. Nem kell szenvedni az átültetéssel, tápoldatokkal, nem kell letépkedni róla a megsárgult leveleket, felseperni a lehullottakat, megmetszeni a túlburjánzott ágakat. Néhány havonta elég bevágni a kádba és lemosni róla a port. Majdhogynem korlátlan ideig kitart, nem támadja meg semmiféle betegség, és ami a legfontosabb: a jó minőségűeket, ha nem közvetlen közelről vizsgáljuk, lényegében szinte lehetetlen megkülönböztetni az igaziaktól. Lusta "gazdiknak" ideális házi kedvencek, szó se róla, ezek alapján pedig logikus választás lenne a számomra. És különben is, van nekem már két kaktuszom, amelyek teljesen eredetiek, élők és lélegzők. Tehát ezek után bármit is teszek, elmondhatom, hogy igazi- és műnövényeket egyaránt tartok a lakásban. Máris jobban fest az a bizonyos kép rólam, nem igaz?
De ott a másik oldal is, miszerint a műnövény, bármilyen jól is néz ki, bármilyen igénytelen, attól még csak egy méretre vágott, se íze, se bűze műanyagdarab, amiben épp annyi valódi érték szorult, mint egy szemeteskukába. Meg aztán a heti egyszeri locsolás, évente egyszeri átültetés és az elhalt levelek begyűjtése nem éri meg azt, hogy szép, mutatós, hálás növényeink legyenek? Egy kis szelet természet a lepusztult betondzsungel kellős közepén?
Melyik a jobb, melyik, melyik? Egy kérdés, és nincs válasz sehonnan. Így jár az, aki önmagával folytat beszélgetést egy olyan témában, ami számára feloldhatatlan dilemmával szolgál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése