Hiába a kötelességtudat, hiába a motiváció, hiába az elhivatottság, egyszerűen vannak olyan napok, amikor az ember millió dolgot csinálna szívesebben annál, minthogy kényszerű blogbejegyzésekkel szenvedjen. Ez most pontosan egy olyan nap. Reggeltől mostanáig rohangásztam keresztül a fél városon idióta ügyeket intézve, így érthető, hogy a késő délutánt és az estét a bambán butulásnak szeretném szentelni. Pedig még témám is lenne dögivel. Áh, sebaj, van még hátra bőségesen üres nap, amit majd tartalommal kell megtöltenem. De legalább már látom az alagút végét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése