A mozikban a napokban debütáló Végső Állomás 5 nem akar többnek mutatkozni, mint a sorozat előző epizódjai, nem akarja megváltani a világot, sem magvas gondolatokat elültetni a nézők fejében. Egyedül a műfaj rajongói számára kíván megfelelni, és két óra szórakozást nyújtani a borzongani vágyóknak.
Kezdettől fogva horrorfilmek bélyegezték a Végső Állomás részeit, ám nekem ezzel a besorolással mindig bajom volt. Hiszen itt nincs kalapos-pulcsis álomszörny, hokimaszkos gyilkológép, vagy kútba veszett szellemlány, akik a történet során megkeseríthetnék hőseink hátralévő napjait. Itt pusztán néhány hullajelölt tűnik fel, akik valamilyen szerencsés okból elsőre megússzák a halállal való találkozást, ám rövidesen szembesülniük kell vele, hogy a végzet elől nem olyan könnyű megszökni.
Nincs ez másként most sem. Egy busznyi kolléga épp csapatépítő tréningre tart, ám pechükre épp alattuk kezd összeomlani egy híd. Néhányuknak még sikerül időben elmenekülniük, de örömük, ahogy arra számítani lehet, kérészéletűnek bizonyul. Ettől kezdve pedig a sorozatra oly jellemző módon változatos, véres, fájdalmas és olyan igazi "nézni is rossz" módokon kezdenek egyenként elpatkolni, hogy ezzel kiegyenlítsék a tartozásukat a halálnak.
Azért öt rész után érthető, hogy néhol kicsit alábbhagyott a készítők kreativitása, már ami a hősöket érő baleseteket illeti, viszont cserébe a 3D látványnak köszönhetően igazán mutatós és jópofa jelenetekben lehet részünk. Mindig is érdekes kihívás volt megkísérelni előre kitalálni az apró jelekből, hogyan is veszejti el a balsors az éppen aktuális szereplőt. Majdnem úgy, mintha egy fordított krimit nézne az ember - a nyomok mind egy pontba futnak össze, ami a lehető legdurvább, legkegyetlenebb halálnemet fogja jelenteni valakinek. Mivel azonban épp ezek alkotják a történet sava-borsát, előzetesen nem lenne helyénvaló bármit elárulni róluk.
A tinihorror sokat kritizált műfaja igen komoly rajongótáborral rendelkezik, és a Végső Állomás sorozat sem kivétel ez alól. Akik kedvelték az eddig jól bevált receptet, most is megkapják, amit látni szeretnének. A félelem-faktor hiányát ellensúlyozza néhány valóban jól eltalált látványelem, a színészek hozzák az elvárhatót, és egy kellemesen borzongatós mozis élménynek egyáltalán nem rossz választás. Ha bírja a gyomrunk, jó mulatságban lehet részünk általa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése