Nos, a tervezett baromi nagy játékból pusztán egy baromi nagy takarítás jött össze a mai napon. Nem épp a szórakozás magasiskolája, az önfeledt mulatság legfölsőbb szintje, a tökéletes kikapcsolódás non plus ultrája, de attól még nagyon hasznos, és ha jól csinálja az ember, látványos eredményeket érhet el vele. Ráadásul ezen elfoglaltság a jellemet is erősíti, ami igazán rám fér mostanában.
Így, késő délutánra sajog minden porcikám, legfőképp a derekam és a rozoga térdem. Viszont, ha őszinte akarok lenni magammal, nem bántam meg az erre fordított időt és energiát. A kéró csillog-villog a padlótól a plafonig, óvatos határozottsággal kiebrudáltam az összes pókomat, akik hónapok óta gubbasztottak a sötétebb sarkokban, és megszabadultam egy adag fölöslegessé vált lomtól. Nem is hinné az ember, mennyi nevetséges ócskaságot őriznek a ritkán nyitogatott szekrények zugai. Öreg, semmitmondó porfogókat, amelyek szentimentális értéküktől megfosztva valóban nem többek zavaró kacatnál, üres, funkciójukat vesztett tárgyaknál.
De legyen elég ennyi a mai napból. Van még hátra néhány óra, amit szeretnék eltölteni pár elképesztően értelmetlen, butító, agymunkára semmiképp nem serkentő tevékenységgel, mint amilyen például egy videojáték! A többi szeleburdiságot lesz még módom kifejteni bőségesen a későbbiekben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése