Úgy tűnik, megvannak az előnyei, ha valaki gyakran tér be egy étterembe. Ma este például sokadjára fordultam meg kedvenc török gyorskajáldámban, és az ottani tulaj, hogy változatosabbá tegye az állandó "gyros, paradicsom nélkül" menümet, ingyen megdobott valami furcsa, tésztába göngyölt, sült izével, és hozzácsapott egy kis adag köretet is. Kedves volt tőle, igazán, ráadásul kimondottan finom volt ez az eddig ismeretlen fogás. Ha valahogy, csodával határos módon, épp bőrrel és elmével átvészelem a holnapi napot, ünnepélyes ígéretet tettem magamnak, hogy azt fogok vacsorázni, immár a teljes vételár kifizetése mellett. De addig még hosszú az út... bitang hosszú!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése