Ha minden a tervek szerint halad, kevesebb, mint három hét, sőt, kevesebb, mint húsz nap múlva véget ér ez az önmagam által teremtett, és Egy évnek hívott rémálom, amiből lassan - és értelemszerűen - egy esztendeje nem bírok felébredni. Már alig várom!
Elvileg innen már fél lábbal is ki kéne bírnom, de tudom, ennek a hétnek a második fele komoly vízválasztót jelent majd. Ismét kockáztatni kényszerülök bizonyos kérdésekben, amit nem kimondottan szeretek, de a frissiben összeeszkábált folyamatábráimon remekül modelleztem minden lehetséges döntési opció valamennyi végkimenetelét. A végeredmény pedig azt mutatja, bizonyos mértékig, ésszerű keretek között megéri rizikót vállalni a fontosabb célok elérése érdekében.
De erről talán majd a későbbiek során bővebben is írok majd. A mai nap legfontosabb mondanivalója, hogy végre tényleg a szemem előtt lebeg a végkifejlet, a lezárás, a célszalag a blog sarkalatos ügyében. Ráadásul végre befutott a jó idő is, egyetlen percre sem kellett a napsütés elviselhetetlenségével szembesülnöm, ami külön jó pontot és biztató előjelet sugall a közeljövőre nézve. Elvégre, ha már a csillagunk sem dugja elő rusnya képét az összefüggő felhőréteg közül, mi baj érhetné a magamfajta szerencsétleneket?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése