Sokan nem tudják eldönteni, melyik a kedvenc filmjük. Számomra azonban ez a kérdés sosem okozott problémát, ugyanis az én első helyezettem olyan egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen fölénnyel veri agyon a többi versenyzőt, amihez legfeljebb a kedvenc fiktív karakterek listám győztesének előnyét tudnám hasonlítani. Természetesen az Oldboy-ról van szó. A 2003-as koreai thrillerről, ami ugyanúgy ütött az első, mint a százötvenedik (hozzávetőleges becslés) megtekintés során.
Mindig is úgy véltem, a különféle szórakoztatóipari műfajok mindegyikének megvan a maga erős oldala, előnye a többivel szemben. Úgy tapasztaltam, ha jól művelik őket és jól kihasználják a bennük lévő lehetőségeket, a könyvek, a videojátékok, a sorozatok, a filmek, a képregények egyformán erős jellemzőkkel rendelkeznek, épp csak mindegyikük erőssége másban rejlik.
És a sors úgy hozta, hogy meglátásom szerint az Oldboy szemlélteti a legérzékletesebben, milyen előnyei lehetnek egy mozinak az összes többi műfajhoz képest. Az a film egész egyszerűen egy mestermű, akár az alaptörténetet, akár a forgatókönyvet, a rendezést, a színészeket, a zenét vagy hangulatot vesszük alapul. Ezek együttes hatása miatt vált kultuszfilmmé, ezért dobott hátast tőle a kritika és a közönség egyaránt szerte a világban.
Hogy ezek után az amerikai filmgyártás lecsapott rá, azt legfeljebb elkeserítőnek érezhetjük, meglepőnek semmiképp. Hollywood, a bolygó filmes pöcegödre és szutykos piszokhalmaza igénytelenségében tobzódva képtelen előállni bármiféle újjal, bármiféle eredetivel. Aki abban a téveszmébe ringatja magát, hogy ők diktálják a trendeket, az jobb, ha egy vödör jéghideg vízbe dugja a fejét, hogy magához térjen a kábulatból. Az amcsik évtizedek óta nem tettek le az asztalra semmit, csak szemérmetlenül lopnak, nyúlnak, feldolgoznak, újrahasznosítanak. Ha környezetvédelemről lenne szó, ez igencsak dicséretes attitűd lenne a részükről. De a filmgyártás bizony olyan szakma, ahol a korlátlan anyagi erőforrásaik mellett lehetőségük lenne szó szerint bármire! Ehelyett viszont piti kis tolvajokként tengetik végső, kínkeserves éveiket, mielőtt az általuk felépített rendszer és üzleti modell végleg fenntarthatatlanná válik és egész Hollywood kártyavárként omlik majd össze. Nem lesz nagy veszteség.
De elkalandoztam kicsit. Ott tartottunk, hogy Oldboy, remake, satöbbi. Tegnap megjelent az októberre belőtt amerikai változat első előzetese, ami alapján néhány következtetést már levonhatunk. Íme.
Hát, ez van. Spike Lee, a rendező, akinek nézhető alkotása nem sok akadt hosszúnak nevezhető karrierje során kapta meg a megtisztelő lehetőséget a film rendezésére, miután a lassan 15 éve agyborulásban szenvedő Stephen Spielberg bebukott vele. És ezt hozta ki belőle, legalább is az előzetes szerint. Egy sokszor képkockáról képkockára lemásolt valamit (ami valószínűleg nem lesz képkockáról képkocára lemásolva, épp csak a trailer kedvéért csináltak pár lopott jelenetet, hogy a filmet előre temető mozinézőket szokás szerint átverjék), ami a jól megszokott kliséket ötvözi egybe átlátszó és vérciki művészkedéssel, idióta "most nagyon mélyek és nagyon sötétek próbálunk lenni" komolykodással és néhány egyéb nevetséges baromsággal.
De hát akkor ezek szerint a nyavalyás közönségnek már semmi sem jó?! - Kérdezhetik a filmes kisköcsögök a stúdiók élén. Az se jó, ha megváltoztatjuk, amit ellopunk, és az sem, ha piti pózerként 100%-ban koppintunk le valamit? Az sem jó, ha kevésbé durvulunk, hogy a korhatár-besorolás kedvezőbb legyen, és az sem, ha az eredetinél is keményebbek leszünk, ezzel próbálva nyalizni a rövid memóriával rendelkező moziba járó rétegnek?
Nos, nem azzal van a baj, hogy a nézők igényeinek nem lehet megfelelni, bármit is tesztek, bárhogyan is loptok, akárhogyan is manipuláltok. A baj ott kezdődik, hogy a közönség már nem bízik bennetek. Nem bízik sem az ígéreteitekben, sem az előzetesekben, sem a médiakampányaitokban. Nem bízik abban, hogy nem fogjátok úgy elszúrni a kedvenceiket, amennyire csak egy mozit el lehet cseszni. Ugyanis évek óta újabb és újabb és újabb bizonyítékokat szolgáltattok arra, hogy a legjobb alapanyagból is csupán egy bűzölgő rakás trágyát tudtok készíteni. Egyetlen szavatoknak sem hisznek már, és éppen ezért temetnek mindent, amit ocsmány végtermékként kiöklendeztek magatokból.
Ti vagytok ennek az okai. Ti csesztétek el. És azzal, hogy Oldboy szintű klasszikusokat nyomorítotok meg és próbáltok eladni rókabőrként, mint a használt ócskapiacon a taknyos zsebkendőt, egészen biztosan nem tesztek jót a megítéléseteknek.
Persze, ti magasról tesztek arra, mit gondol rólatok a közönség (a saját közönségetek, akiknek a pénzére ácsingóztok, és akik annyi hazugság, átverés, csalás és kamu után még mindig kitartanak mellettetek), ha a bevételeitek hozzák az elvárt szintet. Ám bármennyire is próbáljátok kozmetikázni a statisztikákat, akármennyire próbáltok manipulálni a bevételekkel a drágább 3D-s jegyek és torz nézettségi adatok lobogtatásával, ti tudjátok csak igazán, mekkora nagy szarban vagytok. Hozzátok jutnak el egyedül a valós adatok, amiket aztán átalakítva, átformálva, új kategóriákba sorolva kommunikáltok a lakájmédiának, hogy azok próbálják hülyíteni a nézőiteket. Nálatok jobban senki nem tudja, mennyire kiábrándultak az emberek a mozijaitokból, a buta feldolgozásokból, az ezredik rókabőrből, az üres és mindenfajta igényességet nélkülöző "látványorgiákból".
Mert ennyit tudtok. És egy ponton túl ez már rohadtul nem elég a nézőknek..
Szóval csináljátok csak tovább a fentihez hasonló szutykos remake-eket. Azt azonban ne várjátok, hogy a közönség és a kritikusok azon rétege, akiket a reklámokkal és egyéb módszereitekkel nem tudtatok korrumpálni, szó nélkül asszisztáljon ehhez.
Hát, ez van. Spike Lee, a rendező, akinek nézhető alkotása nem sok akadt hosszúnak nevezhető karrierje során kapta meg a megtisztelő lehetőséget a film rendezésére, miután a lassan 15 éve agyborulásban szenvedő Stephen Spielberg bebukott vele. És ezt hozta ki belőle, legalább is az előzetes szerint. Egy sokszor képkockáról képkockára lemásolt valamit (ami valószínűleg nem lesz képkockáról képkocára lemásolva, épp csak a trailer kedvéért csináltak pár lopott jelenetet, hogy a filmet előre temető mozinézőket szokás szerint átverjék), ami a jól megszokott kliséket ötvözi egybe átlátszó és vérciki művészkedéssel, idióta "most nagyon mélyek és nagyon sötétek próbálunk lenni" komolykodással és néhány egyéb nevetséges baromsággal.
De hát akkor ezek szerint a nyavalyás közönségnek már semmi sem jó?! - Kérdezhetik a filmes kisköcsögök a stúdiók élén. Az se jó, ha megváltoztatjuk, amit ellopunk, és az sem, ha piti pózerként 100%-ban koppintunk le valamit? Az sem jó, ha kevésbé durvulunk, hogy a korhatár-besorolás kedvezőbb legyen, és az sem, ha az eredetinél is keményebbek leszünk, ezzel próbálva nyalizni a rövid memóriával rendelkező moziba járó rétegnek?
Nos, nem azzal van a baj, hogy a nézők igényeinek nem lehet megfelelni, bármit is tesztek, bárhogyan is loptok, akárhogyan is manipuláltok. A baj ott kezdődik, hogy a közönség már nem bízik bennetek. Nem bízik sem az ígéreteitekben, sem az előzetesekben, sem a médiakampányaitokban. Nem bízik abban, hogy nem fogjátok úgy elszúrni a kedvenceiket, amennyire csak egy mozit el lehet cseszni. Ugyanis évek óta újabb és újabb és újabb bizonyítékokat szolgáltattok arra, hogy a legjobb alapanyagból is csupán egy bűzölgő rakás trágyát tudtok készíteni. Egyetlen szavatoknak sem hisznek már, és éppen ezért temetnek mindent, amit ocsmány végtermékként kiöklendeztek magatokból.
Ti vagytok ennek az okai. Ti csesztétek el. És azzal, hogy Oldboy szintű klasszikusokat nyomorítotok meg és próbáltok eladni rókabőrként, mint a használt ócskapiacon a taknyos zsebkendőt, egészen biztosan nem tesztek jót a megítéléseteknek.
Persze, ti magasról tesztek arra, mit gondol rólatok a közönség (a saját közönségetek, akiknek a pénzére ácsingóztok, és akik annyi hazugság, átverés, csalás és kamu után még mindig kitartanak mellettetek), ha a bevételeitek hozzák az elvárt szintet. Ám bármennyire is próbáljátok kozmetikázni a statisztikákat, akármennyire próbáltok manipulálni a bevételekkel a drágább 3D-s jegyek és torz nézettségi adatok lobogtatásával, ti tudjátok csak igazán, mekkora nagy szarban vagytok. Hozzátok jutnak el egyedül a valós adatok, amiket aztán átalakítva, átformálva, új kategóriákba sorolva kommunikáltok a lakájmédiának, hogy azok próbálják hülyíteni a nézőiteket. Nálatok jobban senki nem tudja, mennyire kiábrándultak az emberek a mozijaitokból, a buta feldolgozásokból, az ezredik rókabőrből, az üres és mindenfajta igényességet nélkülöző "látványorgiákból".
Mert ennyit tudtok. És egy ponton túl ez már rohadtul nem elég a nézőknek..
Szóval csináljátok csak tovább a fentihez hasonló szutykos remake-eket. Azt azonban ne várjátok, hogy a közönség és a kritikusok azon rétege, akiket a reklámokkal és egyéb módszereitekkel nem tudtatok korrumpálni, szó nélkül asszisztáljon ehhez.
