2015. 04. 25.

Protein World - a feminácik újra melléfogtak

Minden alkalommal vidám mosolyt csal az arcomra, amikor szélsőséges feminista barátaink gigantikus öngólokat rúgnak maguknak. Meglehet, éppen ezért vigyorgok állandóan az utóbbi hónapokban. Szinte naponta lehetne beszámolni az újabb és újabb melléfogásaikról, amelyekkel nemhogy elősegítenék azt az ügyet, amiért állítólagosan harcolnak (a Twitteren való picsogás mondjuk csak a mai világban nevezhető "harcnak", de ez most mellékes), hanem egyenesen az "ellenfeleik" kezére játszanak. Ráadásul legtöbbször óvatlan módon elriasztják maguktól a semlegeseket és kívülállókat is, ezzel téve fel a koronát a kudarcukra.
Ezúttal a feminista, SJW, polkorrekt gárdának sikerült betámadnia egy fitnesz étrend-kiegészítőket forgalmazó vállalatot, ami a Protein World névre hallgat. A hárpiák haragját egészen pontosan ez a plakát váltotta ki:
A Londoni Metróra kihegyezett kampány önmagáért beszél. Közeledik a nyár, mindenkinek illene formába lendülnie, és egyébként is, a kifogásokat ideje lenne félretenni egyszer s mindenkorra. Mondanom sem kell, ez nem tetszett azoknak, akiknek jó ideje azt nyomják le a torkukon, hogy mindenki úgy szép, ahogy van, meg hogy csúnya dolog szóvá tenni bárkinek a súlyát. Petíció indult a kampány azonnal beszüntetése ellen, ám ezzel a harcos amazonok nem elégedtek meg, és a saját kezükbe vették a dolgokat. Ennek az eredménye természetesen vandalizmus és rongálás lett, ahogyan azt elvárhatjuk egy felbőszült csőcseléktől, aminek a tagjai alig várják, hogy végre felháborodhassanak valamin. 
A bibi azonban az, hogy ez a cég egyáltalán nem ijedt meg a professzionális áldozatok és felháborodók lármájától. Sőt, mondhatni megfelelő eleganciával szerelte le a hárpiákat, akik valamilyen okból megdöbbentek azon, hogy egy fitnesz cég, amely az egészséges életmódot hivatott termékként árulni, nem azokat célozta meg a reklámjával, akik nem hajlandóak tenni semmit a saját egészségük érdekében. Feministáink csodálkoznak, hogy a "mindenki úgy szép, ahogy van" szlogent nem támogatják azok, akik az egyén felelősségét és az akaraterőt részesítik előnyben a kaptártudat helyett. Vajon ki az az elborult, aki számára a meglepetés erejével szolgált, miszerint egy fitnesz termékeket forgalmazó vállalat egy "fitt" modellel kampányolt? 
Az "igazi szépség" hazug hírnökei akaratukon kívül olyan médiakampányt biztosítottak ennek a cégnek, amiről azok valószínűleg soha nem is álmodtak. Míg mások hasonló helyzetben sűrű bocsánatkérések közepette hajlongtak volna egy sort azok előtt, akik egyébként soha nem voltak és nem is lesznek a kuncsaftjaik, ők inkább bátran felvállalták a hitvallásukat és állták a sarat. És azzal, hogy nem engedtek a nyomásnak, sőt, beintettek a femináciknak, egy csapásra híresebbek lettek, mint valaha. Ugyanis bármilyen erőszakos és hangos is ez a feminista gárda, attól még kisebbségben vannak, a nyilvánosságnak pedig nagyon kezd elege lenni a nyavalygásukból. Ennek köszönhetően bármi vagy bárki is száll szembe a felháborodók kórusával, az mostanában egész biztosan elnyeri a(z egyre kevésbé) csendes többség támogatását. A Protein World eladásai megugranak, támogatóik tábora gyarapodi fog, feministáink pedig ismét megtanulták, mekkora előnyhöz is juttatják azokat, akikre rátámadnak. 
Csak így tovább, SJW tubarózsák! Az utóbbi időben semmi nem volt jobb kampány annál, mint amikor ti kipécéztek valakit magatoknak! 

MEGJEGYZÉS: E sorok írója egy hájas disznó, akinek nagyon elege van a hazugságból, miszerint mindenki úgy szép, ahogy van. Ez egyáltalán nem igaz. Az embernek igenis tennie kell azért, hogy javítsa az életkörülményeit és elkerülje a túlsúllyal járó betegségeket és szövődményeket, ha kell, akár orvosi segítséggel.  
Az úgynevezett "fat acceptance" az utóbbi évek egyik legkárosabb, legveszélyesebb irányvonala, amit a feminista szélsőségesek a világ szomorúságára papolni kezdtek. Elfogadásról, megértésről, toleranciáról prédikálnak a nőknek, ezzel pedig gondoskodnak arról, nehogy bárki is tenni akarjon valamit az egészségesebb, jobb életmód elérése érdekében. Nincs felelősség, nincs nyomás, nincs elvárás. Micsoda oltári nagy hazugság!
Ha a nők mindenhonnan azt hallják, miszerint mindenki úgy jó, ahogy van és úgy szép, ahogy van, akkor egy idő után ezt sokan el is hiszik közülük. Elvégre mennyivel könnyebb "ráébredni" arra, hogy szépek vagyunk, mint elfogadni a hibáinkat, és azt, hogy igenis lehetne tenni valamit, amennyiben megfelelő önuralommal és akaraterővel rendelkezünk. Aljas és ördögi játszma ez, jórészt az egészségügyi kockázatok miatt. 
Ha valaki áldozatul esik az anorexiának, arról az egész világ sajtója azonnal beszámol. De vajon miért nincs ugyanekkora visszhangja a minden ilyen esetre jutó ezernyi másik esetnek, amikor éppenséggel pont a túlsúly tehető felelőssé a betegségek kialakulásáért? Márpedig ha összevetjük a számadatokat arról, milyen kockázatot jelent a káros soványság a túlsúlyhoz képest, bizony igen komoly erővel fog arcul csapni bennünket a valóság.
Ó, és ha már itt tartunk, vajon hol volt ugyanez a felháborodásból jelesre vizsgázó kórus azokban az években, amikor ilyen plakátokkal kampányolt ugyanez a cég? Ezekkel a jelek szerint mindent helyénvalónak találtak? Vajon a férfiak miért nem háborognak soha azon, amikor ehhez hasonló "irreális elvárásokat" tolnak az arcukba?

Forrás: Lara Loveless
            Breitbart 

2015. 04. 09.

A Polygon helyettes hírszerkesztője szerint a lopás vicces dolog

SJW barátaink a Polygon nevű szennylapnál igazán magasra teszik a mércét, már ami a patkánysági szintet illeti. Vegyük példának okáért a Michael McWhertor nevű jómadarat, az online magazin helyettes hírszerkesztőjét.
Történetünk rövid, de annál tanulságosabb. Onnan indulunk, hogy a Warner Bros. kiadó a LEGO-val közösen a mai napon bejelentették legújabb játékukat, ami a LEGO Dimensions névre hallgat. Ez önmagában viszonylag kevés érdekességet tartogat, egészen addig a pillanatig, amíg fent nevezett firkászunk úgy nem döntött, hogy Twitteren beszámol a legújabb húzásáról. Saját bevallása szerint ugyanis egyetlen nappal korábban levédette magának a legodimensions.com internetcímet.
Hihetetlen véletlen, nem igaz? Kispajtásunk nyilvánvalóan belsős információk és hírek alapján cselekedett, kiszúrva a kiadóval és a LEGO-val. Ám természetesen nem pusztán annyi volt ezzel a célja, hogy megtréfáljon bárkit is, ugyanis az internetcím neki hála automatikusan átirányította a látogatókat, na hova is? Természetesen a polygon.com oldalra! A saját oldalukra. 
Milyen kedves ötlet! Elvégre hiába nem megy tisztességes eszközökkel, attól még valahogy hozni kell azokat a kattintásszámokat. És mi lehet jobb módszer erre, mint egy egyszerű csalás és domainlopás? Vagy esetleg ha megszorul szegény firkászunk, mert már egyetlen lélek sem olvassa az oldalukat, akkor még mindig el lehet adni jó pénzért a domaint a Warnernek, ugyebár.

Amerikai törvények szerint ez bűncselekmény, amennyiben valaki mindezt anyagi haszonszerzés céljából követi el. Márpedig a kattintás az internet világában egyet jelent a ropogós zöldhasúakkal. Nyilván ezzel a szennylap ügyvédei is tisztában voltak, vagy esetleg a Warner engedett meg egy telefont/e-mailt, finoman jelezve az úriembernek, hogy a szart is kiperlik belőle, amennyiben nem pattintja vissza nekik hihetetlen gyorsasággal a címet.
Itt érdemes megjegyezni, hogy igazából a kiadó is részben ludas a kialakult helyzetért, hiszen nekik kellett volna először levédetni a domain nevet. De nem tették, mert egyrészt féltek, hogy a játék híre idő előtt kiszivárog, másrészt meg talán ők sem gondolták volna, hogy az iparág egyik kiskatonája a belsős infókat felhasználva ki akar szúrni velük.
Mindenesetre az ügyvédi/kiadói szemöldökráncolástól SJW pajtásunk kellőképpen maga alá csinált, és gyorsan bejelentette, hogy igazából csak viccelni akart ezzel, az oldalt pedig azon nyomban visszaadja jogos tulajdonosának. 
Gyáva férgünk és lopótökünk javára szóljon, hogy ezen szánalmasra sikeredett magyarázata és nevetséges kifogása arról, miszerint ez csak egyfajta poén volt, valójában tényleg viccesen sült el. Mert bizony az mindig mókás, amikor ezeket a jómadarakat helyreteszi valaki. A poén csattanója Michael McWhertor volt. Köszönjük meg a bóhócnak az esti mulatságot! 

2015. 04. 07.

A sci-fi/fantasy műfaj rajongói visszakövetelték a Hugo Awards díjátadót

2014. augusztusában indult útjára a #GameGate mozgalom. Méghozzá olyan lendülettel, amihez foghatót valószínűleg még sosem tapasztalt egyetlen szórakoztatóipari ágazat sem. A robbanásszerű rajt talán legfontosabb (bár nem az egyetlen) okozója természetesen az a 11, egyetlen nap leforgása alatt megjelent cikk volt, amit a szaksajtó korrupción, csaláson, etikátlan magatartáson és mocskos ügyeskedésen ért szegmense okádott ki magából. Ezek aztán egységesen "Gamers are Dead" néven vonultak be az iparág történelmébe. E zsurnalisztikai mesterművekben aztán a kiváló, bár erkölcsileg némiképp megkérdőjelezhető firkászok a játékosokat elhordták mindennek, aminek csak lehetett: terroristáknak, rasszistáknak, nőgyűlölőnek, kirekesztőknek, megkeseredett és hisztis gyerekeknek, akik csak attól félnek, hogy elveszik tőlük a szórakozásukat. Akik hozzám hasonlóan az első perctől kezdve részesei a mozgalomnak, valószínűleg sosem fogják elfelejteni azt a napot.
De mindez legalább ugyanilyen emlékezetes marad az ellentétes oldal számára is, hiszen pont ezek a cikkek tették olyan naggyá, olyan erőssé és olyan keménnyé a mozgalmat, mint amilyen. És a hét hónapnyi csatározás során számtalanszor egyértelművé tettük, hogy nem lesz nyugtunk addig, amíg az utolsó féregnyúlványt is eltakarítottuk ebből az iparágból.

És hogy miért fontos mindez? Bizony azért, mert mostanra számos más ágazat is kezd ráébredni, miszerint igenis van mód visszavágni ennek a klikkesedő, belterjes társaságnak. A képregények rajongói ébredeznek, és nagyon nem tetszik nekik az, ami a rájuk bocsátott hosszú álomból való eszmélés után a szemük elé tárul.
Na meg aztán itt van a sci-fi/fantasy műfajt kedvelők széles rétege, akik pár napja a játékosokhoz hasonlóan szintén ízelítőt kaptak abból, kik is telepedtek rájuk és szívják a vérüket. Épp csak az a különbség, hogy ők már három éve küzdenek az SJW idióták és azok szélsőséges nézetei ellen a Sad Puppies nevű kampánnyal. Ez nem más, mint egyfajta részvételre buzdító felhívás, ami arra próbálja rávenni az ilyen tartalmú könyvek és novellák fogyasztóit, hogy szavazatukkal járuljanak hozzá az évenkénti Hugo Awards díjak győzteseinek meghatározásához. Mert bizony az a helyzet, hogy a Hugo évek óta egy kis, de annál befolyásosabb társaság kezében van, akik egymásnak osztják a díjakat, kirekesztve mindenkit, aki nem áll be a sorba, nem vall velük azonos politikai nézeteket vagy nem olyan tartalommal áll elő, amely megfelelne az ő elvárásaiknak. 
A Sad Puppies mozgalom éppen ezen belterjes csoportok ellen jött létre. A sci-fi és fantasy rajongókat biztatta arra, hogy szavazzanak a kedvencükre, és ne hagyják, hogy mások döntsenek helyettük. És három év után végre sikerrel jártak! Idén rengeteg olyan jelölt jutott be a nevezettek közé, akiknek máskülönben esélyük sem lett volna erre. Az SJW banda megbukott. Felmosták velük a padlót a műfaj valódi rajongói. Megsemmisítő vereséget szenvedtek, ráadásul leleplezték magukat azok előtt is, akiknek eddig fogalmuk sem volt arról, mi folyik a színfalak között. Minderről (és a Sad Puppies kampányról) ITT olvashatunk bővebben, egyenesen a mozgalom elindítójától!

És mi volt erre a válasza a porig alázott szemétládáknak, akik azt hitték, az ő kezükben van minden döntés és hatalom? Megszégyenülve meghátráltak és fejet hajtottak a többség akaratának? Egy fenét! Ezek az idióták másodszor is eljátszották ugyanazt, amit a videojátékos szaksajtó augusztusban már egyszer kipróbált- és amivel hatalmas bakot lőtt!
Ugyanaz a szóhasználat! Ugyanaz a retorika! Ugyanaz a mondanivaló és narratíva! A sci-fi/fantasy rajongók mind szexisták, szélsőségesek, kirekesztők és kártékonyak. Csak ártani akarnak ennek a szép, nemes rendszernek, és ok nélkül támadják a szegény, galamblelkű SJW jómadarakat, akik kizárólag igazságot akarnak hozni a közösségbe! 
Egészen elképesztő, hogy ezek az idióták ennyire nem tanulnak a saját bénaságukból. Döbbenetes az a mértékű ostobaság, ami arra készteti őket, hogy másodszor is elkövessék ugyanazokat a hibákat, amik a videojátékos pajtásaik vesztét okozták. Ezek a szemétládák ismét rátámadtak a saját közönségükre. És ahogyan az ilyenkor lenni szokott, az a bizonyos közönség ettől igencsak morcos lett!
A Hugo Awards díjakat idén végre jó eséllyel olyanok kapják meg a három év után sikeressé váló Sad Puppies kampánynak hála, akik azokat ténylegesen megérdemlik, és nem pedig azok, akik elég mélyen benyaltak a megfelelő döntnököknek (a jelöltek listája). 
De abban is biztosak lehetünk, hogy ezek a nyavalyások a háttérben már azon dolgoznak, milyen szabályváltoztatásokkal tudnák megőrizni alaposan megrendült pozícióikat. Azaz jövőre valószínűleg megváltoznak majd a viszonyok. Sőt, talán még idén kitalálnak valamit, hogyan tudnák semmissé tenni a jelöléseket. A hisztiszint pedig soha nem látott magasságokba csapott!
Ám bármivel is próbálkozzanak, akármilyen furmányt szeretnének bevetni, innentől kezdve semmi nem fog működni. Az egész közösség előtt lelepleződtek, ráadásul immár a #GamerGate mozgalom is rajtuk tartja a szemét. Ez pedig a lehető legrosszabb hír azok számára, akik szemernyi tisztességet sem képesek kifacsarni magukból.

2015. 04. 01.

Április elseje

Az nyilvánvaló, hogy aki szeretné megőrizni a hidegvérét, az ép elméjét és a becsületét, az a mai napon kerül mindenfajta kapcsolatot a külvilággal. Nem néz híreket, nem törődik az ismerősei bejegyzéseivel, és semmi esetre sem ül fel ócska és átlátszó praktikáknak. Legalábbis ez az én filozófiám.
Igen, tényleg unalmas évről évre mindig ezen a napon végigzongorázni a jól ismert poénokat. Nem szerencsés, hogy mindenki előre tudja, mikor kell felkészülnie a legrosszabbra. És arról se feledkezzünk el, hogy pont ennek a nonszensznek köszönhetően a ma szárnyra kelő, valóban komoly dolgokat első körben mindenki viccként kezeli. 
Viszont ezekkel együtt lehet élni. Ez sokaknál (így nálam is) belefér. Ez a dolgok rendje az internet világában. De ahogyan az lenni szokott, egyesek mindent túlzásba visznek. Vannak bizonyos határok, amiket néhányan úgy éreznek, ma nyugodtan, következmények nélkül átléphetnek, hiszen senki nem fog szemrehányást tenni nekik. És ez nincs rendjén. 
Mert vegyük például a Washington Post kedves kis szösszenetét (WP)! Na, ez az, amit már én is erősnek tartok, holott igazán nem mondható el rólam, hogy az erőltetett felháborodás lenne a legfontosabb jellemzőm!
Elég! Egyszerűen csak... elég!