178. nap: (Hogyan) legyünk kedvesek?

Tegnap, az utcán véletlenül összefutottam egy régi ismerősömmel, aki rövid, közhelyes, unalmas és teljes mértékben fölösleges beszélgetés után a fejemhez vágta, hogy igazából én egyáltalán nem vagyok egy kedves ember. Nem arra értette, ahogyan vele viselkedtem (pedig az sem lett volna igaztalan megállapítás a részéről), csak úgy, nagy általánosságban jegyezte meg mindezt.

A felismerése teljesen mértékben jogos, egy pillanatig nem is vitatkoztam vele, sőt, elismerő bólintással és helyesléssel adóztam a pontos megfigyelésnek. Mert hát valóban így is van. Nem vagyok egy kedves ember.

Ezen nem kell csodálkozni, sem megsértődni; egyszerűen nincs túl sok olyan tulajdonsága az embereknek, amelyek arra késztetnének, hogy másképp álljak hozzájuk. De ha már valaki így kiemelte a sok hibám közül ezt az egyet, gondoltam utánajárok, mi is a pontos módja a probléma orvoslásának. Odahaza aztán be is írtam a gugliba: "Hogyan legyünk kedvesek?"

Reménykedve vártam a találatokat, de végül csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy pontos, precíz, részletes és alapos útmutató nincs erről a net széles világában. Találtam egy kivonatot arról, hogyan legyünk jóban az anyóssal, valamint egy Hogyan legyünk seggfejek? című ajánlót néhány könyv megjelenésének apropójából. Azt sem felejtették el megemlíteni az első oldalak valamelyikén, hogy miképp legyünk rendesek a különböző szállodák alkalmazottaival, ha nyaralás alkalmával kimozdulunk hazulról. De hogy én, a nem kedves ember miképp válhatnék kedvessé, azt sehol nem taglalták elégséges mértékben.

Szomorú voltam, amiért erre az egyszerű kérdésre sem találtam választ. Viszont aztán felcsillant bennem a remény: hátha ki tudom magamtól is találni, mi is a kedves ember titka. Sebtében össze is kapartam egy listát azon pontokról, amelyek, feltételezésem szerint segíthetnek abban, hogy jobb ember váljon belőlem. Hiszen nagyon fontosnak érzem, hogy azon ismerőseim, akikkel egész életem során nem váltottam többet három mondatnál, és átlagban 6-8 év telik el a találkozásaink között, úgy érezzék, kellőképpen kedves vagyok hozzájuk és a világhoz.

Ezen a bizonyos listán aztán olyan dolgok szerepeltek, mint az udvariasság, az előzékenység, figyelmesség, jóindulat, meg még néhány egyéb pont, amelyek leírásától még most is borsódzik a hátam, ezért a részletezésüktől inkább eltekintenék. Mindenesetre a végeredmény valami olyan abszurd, a való életben teljesen életképtelen lény vázát rajzolta meg, amire lehet, hogy egyesek a "kedves" jelzőt aggatnák rá, ám én inkább a "droid" és a "zombi" szavak között őrlődtem.

Ez volt az a pont, ahol a "hogyan legyünk kedvesek?" problémáját simán átformáltam a "legyünk kedvesek?" kérdésre. Erre pedig a válaszom egy határozott és egyértelmű "ne!" lett. Hiszen mi mást is lehetne várni egy magamfajta nem kedves embertől, mint azt, hogy egy ilyen kérdésre ezt felelje?!

Így hát elnézést kérek mindenkitől. Megpróbáltam, nem sikerült, így továbbra se számítson tőlem senki semmi jóra!