Ma érdekes kutatást tartottam a könyveim között: azt vizsgáltam, vajon melyik a legrégebbi közülük. Nem állítom, hogy lélekemelően izgalmas és körömrágásra késztetően lebilincselő volt az apró betűs részeket végigböngészni, de valamivel le kellett magam foglalni e vészterhes időkben is.
Sokáig úgy tűnt, a győztes kiléte egy csodás illusztrációkkal teletűzdelt természetatlasz és egy hasonlóan cicomás Ószövetség között dől el, amelyek mind az 1890-es évekből öröklődtek a világra. Ám szinte az utolsó pillanatban a kezembe akadt Puskin Anyegin című klasszikusa, és a harc abban a pillanatban véget ért. Mert bizony ez a helyes kis kötetet 1866-ban adták ki, potom 145 esztendővel ezelőtt! És az a szép az egészben, hogy mindezek ellenére viszonylag jó állapotban maradt fenn, leszámítva, hogy az évtizedek, évszázadok során tetemes mennyiségű kis bejegyzés került rá az üres oldalakra, margókra.
Kicsit utánanéztem, és kiderült: ez a Bérczy Károly nevéhez fűződő fordítás volt az első kiadása Magyarországon az orosz realista műnek. Ha várok vele még további öt esztendőt, a kötet immár a 150 éves születésnapját ünnepli majd, ami azért igencsak szép életkor a maga nemében. Nem egy mamutfenyő, de így sem rossz. Ezek után egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy találok-e bármiféle könyvet idehaza, amivel ezt sikerül majd überelni.
Ezzel kapcsolatban azért erőteljes kétségeim vannak.
Kicsit utánanéztem, és kiderült: ez a Bérczy Károly nevéhez fűződő fordítás volt az első kiadása Magyarországon az orosz realista műnek. Ha várok vele még további öt esztendőt, a kötet immár a 150 éves születésnapját ünnepli majd, ami azért igencsak szép életkor a maga nemében. Nem egy mamutfenyő, de így sem rossz. Ezek után egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy találok-e bármiféle könyvet idehaza, amivel ezt sikerül majd überelni.
Ezzel kapcsolatban azért erőteljes kétségeim vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése