A körülmények véletlen játékának köszönhetően ma módom és lehetőségem nyílt megtapasztalni azt, hogyan is kell jól és hatékonyan kezelnie a különböző cégeknek és vállalatoknak az ügyfeleik ügyes-bajos dolgait, panaszait, szerencsétlenkedéseit. A részletekbe fölösleges belemenni, nem azon van a hangsúly. Ám az mindenképpen jó érzés, ha az ember nem érzi magát teljesen egyedül a világban a megoldandó nyűgjeivel, ha előzékenyen és figyelemmel kezelik a dolgait, nem feltételezik róla azonnal, hogy fondorlaton, átverésen, csaláson töri a fejét, és a lehető legrövidebb időn belül olyan ügyek esetén is segítenek, amelyben nem feltétlenül az ő kezük sáros.
Üröm az örömben, hogy ehhez durván tízezer mérfölddel kell odébb röppenni, egy olyan országba, ahol mérhetetlenül nagyobb becsben tartják az ügyfeleket.
Természetesen nem jelentem ki kategorikusan, hogy idehaza nincs javulás ezen a téren, mert igenis egyre többször ér kellemes meglepetés ebből a szempontból. De a szakadék még mindig hatalmas, pedig pontosan ez az a sarkalatos szegmens, amivel igazán elkötelezett és hűséges ügyfeleket szerezhet akárki, aki odafigyel rájuk. Soha, sehol nem lehet tökéletes és hibátlan teljesítményt nyújtani a szolgáltatóiparban, mert egyszerűen túl sok dolognak kell állandó jelleggel klappolnia ahhoz, hogy minden flottul menjen. Így a hangsúly áttevődik arra a pillanatra, ami akkor következik be, ha homokszem kerül a gépezetbe. Megteheti a szolgáltató, hogy magasról tesz az egészre, és egyszerűen elkönyveli veszteségnek a panaszost, aki minden valószínűség szerint nem fog többet visszatérni hozzájuk az életben.
Vagy fogja magát, és az illető segítségére siet nyűglődés, pofavágás és fejcsóválás nélkül. Ha pedig így tesz, biztosra veheti, hogy az eredetileg felmerült problémás ügy pillanatok alatt a múltba vész, és helyette ott marad egy lojális kuncsaft.
Hogy miért éri meg idehaza az első, külföldön pedig a második megoldás, azt mindenki döntse el maga. Mindenesetre Thx, John!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése