Néha-néha rápillantok hűséges barátomra, a blog statisztikáit összesítő kis panelra. És ha hihetünk neki, a 173. napi bejegyzésem bizonyult az eddigi legnépszerűbb írásomnak. Ne, ne tessenek lázas kutakodásba kezdeni, inkább elárulom: akkor írtam meg a Mansions of Madness című társas rövid értékelését. Tény, hogy a játék még mindig újnak számít, így nem meglepő a folyamatos érdeklődés iránta, de azért arra mégsem számítottam, hogy napi szinten hozni fogja nekem a kötelező guglis találatok sokaságát.
Naiv énem persze ilyenkor dagad a büszkeségtől. Véleményvezér lettem, amilyenekről az iskolapadban ülve tanultunk. Élet és halál ura (a fent nevezett játék esetében ez inkább az "élet" felé hajlik, mivel jó értékelést kapott tőlem), aki dölyfös magányában, a klaviatúra püfölésével képes hatást gyakorolni mások gondolataira. Micsoda végtelen arrogancia!
De szerencsére van nekem egy gyakorlatias énem is, ami azonnal megcsengette a vészharangokat, miszerint itt valami nem stimmel. Hiszen, ha hihetek a beállításaimnak, elvileg letiltottam azokat a dolgokat, amelyek a keresőprogramok találatait a blogomra irányítják. Persze, meglehet, én értettem félre valamit nagyon csúnyán, de nem lenne szabad ide tévednie senki fiának-lányának, aki könnyelmű keresésekbe kezd az internet széles óceánján. Rögvest elvégeztem hát egy gyors tesztet - és a bejegyzésem ott virít a gugli első oldalán!
Mi a fene?! Mit keresek én ott? Nem lenne szabad ennek így lennie! Pedig nálam minden stimmel, a beállításokban nincs engedélyezve semmi, és mégsem vagyok láthatatlan! Hát hová süllyed ez a világ, ha már a magamfajta alakok is megjelenhetnek a neten, hiába sír fel keserűségében ez ellen minden, amiben egy szemernyi esztétikai és minőségi érzék is honol még?!
Szomorú napra virrad holnap az emberiség, ez immár kétségtelen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése