A lyutúbon böngészve érdekes videóra lettem figyelmes. Egy kézi kamerás felvétel volt, ami nem szólt másról, minthogy rögzítette egy méretes utasszállító gép felszállását - az utastérből. Hallatszott a hajtóművek dübörgése, zúgása, sivítása. A kézben tartott kamerának köszönhetően a gép minden egyes rezdülését szinte érezni lehetett. Láttuk, ahogy a gyorsulástól megélénkülő légáramlatok enyhén kilengetik a szárnyakat. És ott volt az a pillanat is, amikor a repülő végleg elhagyja a szilárd talajt maga alól, és felemelkedik a magasba. Ez az a pont, ahol az ember igazán szembesül a gravitáció létezésével. Utánozhatatlan!
Nem tudom miért, de ez a néhány perces videó gyakorlatilag egy lavinát indított el bennem. Az első felvétel megtekintése után megnéztem még vagy húsz másik, véletlenszerű fel- és leszállást, majd elkezdtem szűkíteni a kereséseket. Először csak bizonyos repülőterekre koncentráltam - olyanokra, ahová valószínűleg a büdös életben nem fogok eljutni, pedig nagyon szeretnék. Ezután még válogatósabb lettem, és innentől csak bizonyos repülőgéptípusok induló-érkező manőverei érdekeltek. Így aztán hamar megtapasztaltam, milyen érzés egy Airbus A380-nal felszállni New Yorkban, hogyan viselkedik egy 747-es leszállás közben Los Angeles nemzetközi repülőterén, és még megannyi érdekes dolgot, amire azelőtt nem is számítottam. Bármire, akármire voltam kíváncsi ebben a témában, bőségesen akadtak találataim. Az a gyanúm, a világ összes jelentősebb repülőteréről készült már ilyen jellegű felvétel. Sőt, sokszor a pilótafülkéből is láthatunk egy-két manővert.
Ahogy mondtam, ezek a kisfilmek komoly hatással voltak rám. Hirtelen megértettem, hogy igenis létezik világ a lakásomon kívül, a négy falon túl, a belső világom onnansó felén. És ekkor bevillant a megoldás: utazni szeretnék! Hogy hová, teljesen mindegy. Az is, hogy mivel; lehet repülő, vonat, hajó, vagy busz. De egyszerűen muszáj most elmennem valahová, különben egész életemben bánnám ezt az elszalasztott lehetőséget.
Szóval, ha valaki holnap belém botlik Bécs egyik sétálóutcáján, ne lepődjön meg nagyon. Egyszerűen csak tegyen úgy, mintha nem venne észre, mintha ott sem lennék. Mostanság úgy is ez a divat "ismerőseim" körében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése