Joss Whedon és a feminista Twitter Inkvizíció találkozása

Annak ellenére nem vagyok egy nagy Joss Whedon rajongó, hogy egyetlen filmjét vagy sorozatát sem láttam. A kialakult ellenszenvnek tehát semmi köze az úriember eddigi karrierjéhez, sokkal inkább ahhoz a szélsőséges politikai nézethez, amit a rendező a nagy nyilvánosság előtt propagál. Röviden tehát egy SJW, aki nem egyszerűen információhiányból vagy tudatlanságból állt be a progresszív táborba, hanem színtiszta meggyőződésből. 

Modern feminista ikonként pózolt, a szokásos mágikus szavakat skandálta, és olyan szélhámosokkal bratyizott, mint Anita Sarkeesian. 

Sarkeesian, aki valamiért feljogosítva érzi magát, hogy a planéta minden egyes nőnemű lakója nevében grandiózus kijelentéseket tegyen, valószínűleg egy darabig jó (használható) szövetségesnek vélte a rendezőt. Ez nem is csoda, hiszen Whedon szorgalmasan ítélte el az érkező Jurassic Park filmet annak feltételezett szexizmusa miatt (tette mindezt egyetlen előzetes alapján), lelkesen bélyegezte a Gamergate mozgalmat nőgyűlölőnek és kirekesztőnek, valamint rendszeres időközönként kifejtette, mennyire fontosak számára azok a misztikus, elérhetetlen célok, amiért a feminista hárpiák oly lelkesen küzdenek.

Azaz Whedon volt a nők bajnoka és megmentője. Hollywood teljes szigorával sújtott le azokra, akik merészeltek más véleményt vallani a sajátján kívül, legyen szó kollégákról vagy kívülállókról. 

Csak éppenséggel a napokban befutott a Bosszúállók második része, és bizony a jó rendező hirtelen a rossz végén találta magát az SJW bohócok haragjának. 

Whedon az Avengers 2 bemutatóját követően ilyen üzenetek sokaságát kapta. A feministáknak nem tetszett a film egyetlen valamirevaló női karaktere. Szexistának, nőgyűlölőnek vélték a mozit, mert az nem felelt meg az ő ízlésviláguknak és elvárásaiknak. A jelek szerint a rendező nem volt elég jó feminista nekik. Többé már nem. Rosszul csinálta, amit csinálnia kellett volna, ezért pedig az ő beteges világnézetük szerint bűnhődnie kellett!

A legcsúnyább az egészben az, hogy maga az Anita Sarkeesian-Jonatham McIntosh páros is hátba szúrta Whedont, miután egyikük kifejtette nem épp hízelgő véleményét a moziról.

Mindezeknek végül az lett a hatása, hogy Joss Whedon úgy, ahogy van, törölte a Twitter fiókját. A modern kor Inkvizíciója újfent győzelmet aratott, áldozatuk pedig ezúttal egy olyan valaki lett, akit napokkal korábban még a saját soraik között tudhattak.

Lelkiismeret-furdalás nélkül támadtak rá, gyakorlatilag a semmiből. Tették mindezt azok után, hogy a rendező jó ideje az ő pártjukat fogja, nyilvánosan harcol értük, és szó nélkül tűri ennek minden negatívumát. Mint korábban említettem, nem kedvelem Whedont, de az biztos, hogy elismerés jár neki azért, mert fel merte vállalni a nézeteit, bármilyen hibásak vagy hazugak is azok. 

De ez sem volt elég. Ő is célponttá vált abban a pillanatban, amint erre parányi okot adott. Gusztustalan, ellenszenves dolog ez, én pedig a magam részéről azt kívánom neki, hogy menjen el pihenni, eméssze kicsit a dolgot, és utána remélhetőleg újult erővel (és a hazug ideológiák nélkül) tér majd vissza a szórakoztatóiparba.

És hogy mi ebből a történetből a tanulság? Talán az, hogy a hivatásos felháborodók pártjára nem érdemes állni, mert nem kifizetődő. Vagy az, hogy a szélsőséges ideológiák követői előbb-utóbb bekebelezik önmagukat. Esetleg, hogy a szélhámosok között nincs becsület, és bármilyen jó szolgálatot is tesz nekik az ember, azok idővel hátba fogják szúrni. Sőt, megjegyezhetjük azt is, hogy a feministák számára egy koszos hím soha nem fog többet érni, mint egy eszköz, amit bármikor eldobhatnak.

Számomra viszont két világos tanulsága is van az esetnek. Az egyik, hogy a modern feminizmus egy gyűlöletre épülő kampány, ami hangos, erőszakos és visszataszító. Irányítói kihasználják az emberek félelmeit, kétségeit, bizonytalanságát, rossz tapasztalatait, és olyan ideológiát prezentálnak nekik, amit aztán valamennyi szektavezér megirigyelne tőlük.

A másik pedig egy némiképp személyesebb üzenet a rendezőnek: Kedves Joss, most a saját bőrödön tapasztalhattad meg, milyen érzés volt az utóbbi nyolc hónapban játékosnak lenni, hála jórészt azoknak az elvtársaidnak, akik ezúttal téged vettek célba!

Bombafenyegetés a GamerGate összejövetelen

(Frissítve: 2015. 05. 03.)
Azt már megszokhattuk, hogy az anti-GamerGate oldal bátor katonái egymást túllicitálva próbálják megbélyegezni az etikusabb videojátékos szaksajtóért küzdőket. A leggyakoribb jelzők között megtaláljuk a rasszistát, a nőgyűlölőt, a kirekesztőt, a gyűlöletkeltőt vagy éppen a terroristát. A lista hosszú, rendkívül széles és szerteágazó, hiszen nyolc hónap alatt gyakorlatilag minden elképzelhető sértést a fejünkhöz vágtak a korrupt, leleplezett firkászok és a véresszájú SJW bohócok. És nem kíván ebben lemaradni a fősodratú média sem, ami az elmúlt évtizedek során eddig is minden lehetséges alkalmat megragadott arra, hogy ezt az iparágat a sárba döngölje. 

Professzionális áldozataink mondvacsinált, kiforgatott, nevetséges indokokkal bélyegeznek bennünket alsóbbrendű létformáknak, és mikor szembesülnek azzal, hogy ettől nincsenek elragadtatva a megbélyegzettek, megjátszott siránkozások közepette rohannak az elvtársakhoz Patreon támogatások után könyörögve.

A Polygon, a Kotaku, meg a többi szutyok az összes picsogást hatalmas csinnadrattával kürtöli szét a világnak, bármekkora hazugságról legyen is szó. Persze szigorúan csak addig, amíg ők az "áldozatok". Mert hát a fene sem akarja, hogy az egyébként is ezer sebből vérző narratívájuk omladozó falai tovább repedezzenek, felfedve a valóságot a széles közönség előtt. Áldozatok kizárólag ők lehetnek, míg a GamerGate oldalon csakis gonosz elkövetőket és rosszindulatú trollokat találunk, akik tízezrével gyűltek egyetlen hashtag alá, és miközben kijátszották a hatóságokat, az FBI-t, a rengeteg vizsgálóbizottságot, meg akit csak kell, 8 hónapot áldoztak az életükből arra, hogy elüldözzék a szerencsétlen nőket az iparágból. Aki ezt a mesét szó nélkül beveszi, és aki nem kérdőjelezi meg azt, miszerint valami itt mintha nem stimmelne, az jobban jár, ha rövid önvizsgálatot tart és ellenőrzi, vajon helyes-e az az ideológia, amit követ. De ebben természetesen semmi új nincs, hiszen augusztus óta ennek a nonszensznek vagyunk a tanúi.

Na de mi történik akkor, amikor valaki tényleg túl messzire megy? Amikor a terrorizmussal rágalmazó idióták valódi terroristává válnak? Vajon mennyire érvényesül a kettős mérce, amikor ezredszerre is kiderül: az egyetlen veszedelmes, szélsőséges, kirekesztő csoport éppenséggel az, amelyik pontosan ezzel vádol bennünket? 

A mai estén volt egy összejövetel Washingtonban. A GamerGate mozgalmat támogatók gyűltek össze egy esti találkozóra egy helyi bárban, hogy végre személyesen is megismerkedjenek, és hogy jól érezzék magukat. Hozzájuk csatlakozott - egyebek mellett - Christina H. Sommers feminista és Milo Yiannopoulos újságíró, akik jó ideje támogatói ennek az ügynek. Összesen olyan 300-an lehettek, aminek hála zsúfolásig megtelt az a bizonyos kocsma. 

(forrás: https://twitter.com/BenBenMiri/status/594339726225592320)

És ahogyan arra számítani lehetett, ettől nem voltak éppenséggel elragadtatva a GamerGate mozgalmat ellenző SJW hópihék. A szokásos nyafizások, tiltakozások, zaklatások és fenyegetőzések menetrendszerűen érkeztek a rendezvénynek helyet biztosító kocsmába.

Ilyen üzenetek mellett a hely természetesen számos telefonhívást és e-mailt is kapott, amelyekben a kirekesztés ellen  és a tolerancia mellett küzdő bátor harcosok próbáltak mindent megtenni annak érdekében, hogy a tulajdonosok tiltsák be a "veszedelmes" eseményt. Mert ugyebár nincs is annál jobb bizonyíték valaki toleranciájára és nyitottságára, mint amikor az illető  fenyegetőzésekkel és hazugságokkal próbálja elhallgattatni a másik felet.

Az SJW katonák próbálkozásai azonban süket fülekre találtak, az összejövetel pedig egy darabig remekül alakult. És mikor a professzionális áldozatok és hárpiák megértették, miszerint ezúttal sem érdekelnek senkit az üres szólamaik és pitiáner zsarolásaik, egy picit tovább mentek a kelleténél. És mi lehet a következő lépés az ellenfelek elhallgattatására? Természetesen egy bombafenyegetés!

Hát, ez van. Az állítólagos "áldozatokról" ismét kiderült, hogy egyáltalán nem áldozatok, sokkal inkább beteges, megvadult őrültek, akik nem riadnak vissza semmitől. Vajon ezeknek az ostoba barmoknak eszükbe jutott, mennyire lesz jó ötlet bombával fenyegetőzni Washingtonban? Hogy ez kimeríti a terrorizmus fogalmát? Hogy innentől kezdve akaratukon kívül ők maguk lesznek a vizsgálatok célpontjai? És lássuk be, aligha lesz szükség hosszú időre, amíg a hatóságok felmérik, kik is az igazi terroristák, kirekesztők, fenyegetőzők és gyűlöletkeltők.

Ó, és arról se feledkezzünk el, hogy nem sokkal később még egy tűzriadót is kapott a kocsma, biztos, ami biztos alapon. 

Azonban a fenyegetőző jómadarak újfent nem jártak sikerrel. Az összejövetel néhány órával később folytatódott, a résztvevők visszatértek a szórakozóhelyre, és mindenki elégedett volt. Ez az éjszaka pedig az ostoba, megveszekedett bolondoknak köszönhetően mindennél jobb muníciót biztosított arra, hogy SJW barátainkat még mélyebbre ássuk a saját mocskukban és hazugságiakban.

Mert az úgy bizony nem megy, hogy miközben teli pofával bennünket bélyegeznek terroristáknak, valójában ők maguk a terroristák. Azt még a szélesebb közönség gyomra is nehezen veszi be, amikor a tolerancia nevében zsarolással és fenyegetésekkel próbálnak elhallgattatni olyanokat, akik az ég világon semmi rosszat nem tettek azon kívül, hogy megkérdőjelezték a hazug narratívát. 

A média átlátszó meséje, amely szerint a GamerGate mozgalmat támogatók egytől egyig internetes szörnyetegek (és nem mellesleg mindannyian fiatal fehér férfiak), akik a bátor, hősies Anita Sarkeesian, Brianna Wu és Zoe Quinn ellen fogtak össze, a valóságban immár képtelen megállni a helyét. Minden egyes nappal újabb és újabb bizonyíték kerül napvilágra a szélsőséges SJW barátaink mocskairól és aljasságáról. 

Pontosan ezért próbálják ők minden lehetséges eszközzel megakadályozni azt, hogy az emberek szemtől szemben találkozzanak a valódi GamerGate-tel. Mert nincs annál veszélyesebb dolog egy összehangolt médiahazugságra nézve, mint amikor valaki a saját szemével győződik meg arról, hogy amit eddig mondtak neki, az tényleg nem több, mint hazugság. A közösségi médiákon kedvükre kamuzhatnak, terjeszthetnek, amit csak akarnak, de ez manapság már semmire sem elég. Egyre többen értik meg, miről is van szó és mi folyik a háttérben. A mindenen megsértődők és felháborodók ideje kezd lejárni. Senkit nem érdekelnek. Senki nem kíváncsi rájuk. Senki nem hisz nekik.

Nemrég volt szerencsénk a Protein World metrókampányához, ami szintén egy bombafenyegetésben csúcsosodott ki.

Aztán ott voltak a Calgary Expo-n történt események (ahonnan kitiltották a Honey Badger Brigade nevű csapatot pusztán azért, mert egy beszélgetés során kifejezték nemtetszésüket a mai feminista dogmákkal szemben), és most ez. A dolgok bizony kezdenek elkanászodni. 

Vajon a Polygon, a Kotaku és a többi SJW pöcegödör miként fogja tálalni a mai éjszaka eseményeit? Vajon milyen szigorral fogják elítélni a tényleges terroristatevékenységet, amikor eddig minden létező mocskot próbáltak a mi nyakunkba varrni? Vajon egyáltalán írni fognak egyetlen sort is erről a sajnálatos eseményről? Erősen kétlem. De nem is szükséges. A hallgatásuk sokkal hangosabb minden egyes legépelt szavuknál!

FRISSÍTÉS: A Kotaku nem kis meglepetésemre tényleg lehozott egy anyagot az esetről! Igaz, az általuk megírt sztori olyan lett, amilyenre számítani lehetett - elfogult, hazug és félrevezető. De legyünk őszinték, néhány "apró" javítás és korrigálás után szinte már olvashatónak nevezhető!

És hogy gyorsan kiküszöböljék a csorbát, amit ezzel a cikkel a hazug narratívájukon ejtettek, továbbá hogy elkerüljék a hibbant, beteges, szélsőséges olvasótáboruk haragját, amely most bizonyára nem repes az örömtől, amiért egyáltalán szóvá merték tenni ezt az esetet, a kommenteket természetesen rongyosra cenzúrázzák. De erre is számítani lehetett, ezért előrelátó módon a hozzászólók lementik a véleményüket, és ha "véletlenül" az nem megy át a Kotaku szűrőjén, hát megosztják azt máshol. 

Hiába, az internet nem felejt!