Ma délután civil ruhás rendőrök igazoltattak az egyik bevásárlóközpontban. Az egész művelet nem tartott tovább egy percnél, elkérték a személyimet, bepötyögték az adataimat az adóvevőre emlékeztető szerkezetükbe, amire rögtön jött is a válasz: tiszta vagyok. Ezután udvariasan elköszöntünk egymástól, és mindenki ment a maga dolgára.
No de nem én lennék, ha e fenti eset nem gondolkoztatott volna el úgy, igazából. Mert hát abban a bizonyos bevásárlóközpontban volt rajtam kívül is még több száz ember, akit igazoltathattak volna, ők valamiért mégis engem szúrtak ki a tömegből. Nem tudhatom persze, hogy aznap én voltam az egyetlen, vagy a századik áldozatuk, és egyébként is, teljesen rutinszerű eljárás volt az egész. Csak hát, mégis... mi olyat tettem vagy vétettem, amivel felhívtam magamra a figyelmet? Legutóbb, ha jól emlékszem, valamikor a pár évvel ezelőtti, nagy tüntetések időszakában fordult elő velem, hogy rendőrök igazoltattak egy metróaluljáróban. De akkor szó sem volt semmilyen szúrópróbaszerű kiválasztásról, hanem lényegében mindenkitől elkérték a papírjait, aki éppen arra járt.
Szóval megállapíthatjuk, hogy valami baj van velem. Gyanús vagyok, feltételezhető, hogy rosszban sántikálok, esetleg a profilom alapján illik rám néhány gonosztevő leírása. Ilyesmi nem történik ok nélkül; meglehet, egyszerűen nem tetszett a fizimiskám, és ettől rögtön gyanússá váltam a szemükben. Az is előfordulhat, hogy néha kiül az arcomra az a mélységes megvetés és gyűlölet, amit kedves embertársaim iránt érzek, és a rendőr urak ezt értették félre.
Vagy esetleg tényleg én voltam aznap az ezredik, függetlenül attól, hogy tetszett-e nekik a képem, vagy sem. A mai világban már a teljesen ésszerű és logikus magyarázatokra is fel kell készülni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése