Ha hihetek a megérzésemnek, ha nem csalnak az ösztöneim, ha a tapasztalatok útba igazítanak a rögös úton, az előző bejegyzés írása közben, úgy 10 perccel ezelőtt kellemes földrengés rázta meg csodás fővárosunkat. A szomszédban hallottam némi pohárcsörömpölést, a konyhaajtóm és a függönyeim lengeni kezdtek, remegés futott végig néhányszor a talajon és a falakon, valamint lehetett hallani a jól ismert morgó hangot is. Az egész olyan 10 másodpercig tarthatott.
Ha igazam van, és tényleg földrengés volt, akkor ez volt a harmadik ilyen jellegű természeti csapás, amit életemben átéltem. Furcsa dolog, meg kell mondjam!
Azért ez nem csak fura, valljuk be, hanem rémisztő is. Hallottam a földrengésről, sokan megérezték, kommentelték. Sok nőismerősöm (családanyák főleg, persze) már készítette a csomagot - pléd, enni és innivaló, elemlámpa, gumicsizma...) az esetleges következő alkalomra. Nekem nagyon szimpatikus ez a hozzáállás. Mindig elgondolkodom azon, hogy vajon bepánikolnék-e az ilyen krízishelyzetekben, és rohannék-e gondolkodás nélkül és sikongatva, mint a szőke nő az amerikai filmben. Remélem, nem. Szóval ez nem egy vidám téma. Főleg, ha továbbgondolja az ember.
VálaszTörlésIgazad van! A dolog, persze, attól is függ, hogy a földrengés milyen erős. Nekem, itt a hatodik kerületben, a harmadik emeleten, egy világháborút is megjárt épületben egyszerű érdekességnek tűnt, semmi többnek. Azonnal felismertem, mert volt már benne részem.
VálaszTörlésDe másnak, máshol, a 4,8-as rengés mellett biztosan félelmetes élmény lehetett. Nem csodálkozom, hogy van, aki kicsit bepánikolt. Már maga a jelenség is annyira szokatlan - mozog, aminek nem kéne; inog, ami nem szokott. Egy gyengébb földrengés olyan, mintha a ház mellett elhúzna egy kamion, egy vonat, vagy a metró - csak tovább tart, és hanghatás is kíséri.
Hogy ki és hogyan reagál rá, biztosan nem lehet előre megjósolni. Ez csak akkor derül ki, amikor már benne vagyunk a közepében!