A következő történt meg velem. Délelőtt úgy adódott, hogy szükségem volt egy műanyag villa bizonyos darabkáira. Nagy vehemenciával neki is estem szerencsétlen evőeszköznek, hogy több apró darabra törjem szét, igény szerint. Az egyik ilyen roppantás során azonban egy apró kis szilánkdarab kiröppent, és ahogyan az lenni szokott, egyenesen betalált a bal szemembe.
Nem volt egy kellemes érzés, elhiheti a kedves olvasó, és a heves fájdalom és a bevörösödés mellett az is velejárója lett az esetnek, hogy elkezdett ömleni a könnyem is. Azért nem kell drámai hatásokat sem vizionálni, gyorsan tovaszállt a kellemetlen, szúró érzés, egy órán belül már nyoma sem maradt a bevérzéseknek, valamint a féloldali zokogás is abbamaradt. Szerencsésen megúsztam a dolgot, nem volt szükség ügyeleti látogatásra, és úgy fest, a látásom is teljesen ép maradt.
Azonban az esetnek kikerekedett egy másik, érdekes mellékhatása is. Nevezetesen az, hogy abban a pillanatban, hogy a szememből elkezdtek potyogni a könnycseppek, az orrom is elkezdett folyni, mintha csúnya nátha vett volna erőt rajtam. Azonban ez a kórság nem múlt el záros határidőn belül, sőt, hamarosan csatlakozott hozzá némi hurutos köhögés és tüsszögés is.
Hozzáteszem: eddig kutya bajom nem volt, semmi jelét nem produkáltam megfázásnak. Ám úgy fest, a pontos találatnak köszönhetően láncreakció indult be abban a nagy busa fejemben, aminek a vége az lett, hogy most itt ülök, teljesen hibátlan és ép szemekkel, ám pirosra dörzsölt nózival, szipogva, kissé rekedt hangszálakkal, és már most biztos vagyok abban, hogy nem sokat fogok aludni az éjszaka.
Vajon mi lehetett abban az apró műanyag szilánkban? Baktériumokban fürösztötték, mielőtt a boltokba került volna? Vagy egy újfajta biológiai fegyver kísérleti modelljével hozott össze a sors? Akárhogy is, holnap első dolgom lesz beszerezni egy újabb csomag százas zsebkendőt.
Gyógyulj meg! Lehet, hogy az immunrendszer addig sikeresen küzdött a fertőzés ellen, de az ellenséges csapatok már a város határában álltak, s a szemsérülés volt az utolsó elveszített bunker: onnantól pillanatok alatt elfoglalták a főhadiszállást is. Végül tudtad használni a villadarabkákat? :-)
VálaszTörlésKöszönöm!:)
VálaszTörlésEgy vesztes háború szélén egyensúlyoztam volna, és még észre sem vettem?! Micsoda szégyen ez a felderítőimre nézve! Mindet kivégeztetem, amint megsemmisítettem a rám törő barbár hordákat!:)
A villa fokaira azért lett volna szükség, mert egy modell összeragasztásánál remek támasztékként szolgáltak... volna. Mert hála a fránya tüsszögésnek, inkább hozzá sem kezdtem a feladatnak.
Mára azonban javult a helyzet, kialudtam a kórság java részét, már alig szipogok. Úgyhogy minden adott, hogy ott folytassam, ahol tegnap abbamaradt az építés. Azaz a legelején!:)