Akárki is volt, töredelmesen vallja be! A hallgatást ezennel meg kell törni, elég a mellébeszélésből, ideje, hogy fény derüljön a tettes, vagy tettesek kilétére! Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba! Egy utolsó esélyt adok, hogy a bűnös könnyíthessen a lelkén, és részletes beismerő vallomást tegyen! Legyen annyira vagány, hogy ideáll elém, és megmondja a frankót! Ígérem, e tettét enyhítő körülménynek fogom tekinteni. De végre tudni akarom azt, hogy ki a jófene dobál még az ünnepek alatt is reklámanyagokat a postaládámba!
A kérdésre, s ezt bizton állíthatom, nem a "röplapos" a válasz. Ismétlem, ünnepek alatt, karácsony és újév napján is jön belőlük bőven, marokszámra, kéretlenül. Ilyentájt még a legelszántabb, legvehemensebb szórólapos is szünnapot tart, azaz valaki más lesz a tettes. Ráadásul fontos körülmény lehet az is, hogy egy bizonyos hirdetést több példányban is megkapok, egymást követő napokon, teljesen véletlenszerűen. Ugyan mi oka lenne egy jó szórólapgurunak meglátogatnia ugyanazt a kapualjat többször egy huzamban? Hisz minden alakalommal kész tortúra neki, mire végre átjut a kaputelefonos beugrón, és szétszórhatja a bádogkalitkákba a legeslegolcsóbb pizza, szinte ingyen házhoz érkező, évszázados tapasztalatokkal rendelkező vízvezetékszerelő és hiperszuperül modern fénymásolószalon elérhetőségét. A hirdetőknek is a mennyiség a fontos, nem pedig a minőség, azaz jobb, ha többen kapnak egy lapocskát annál, mintha tucatnyi hirdetés bombázna egyetlen delikvenst.
Akkor hát nincs mese, valaki (vagy valakik) a házból döntenek úgy, hogy egyszerűbb bedobni a saját röplapjaikat egy másik lakó postaládájába, jelesül az enyémbe. Vajon puszta jóindulatból teszik mindezt? Úgy vélik, engem talán majd érdekel az, ami őket annyira nem hozza lázba? Vagy könnyebb már ott helyben megszabadulni a fölösleges cetliktől ahelyett, hogy három méterrel odébb vonszolnák magukat, és kidobnák a szemetet a kukába?
A kérdés nyilván fölösleges, a választ mindenki tudja, így vizslató szemünket vessük inkább abba az irányba, ahol érdekesebb dolgokat vélhetünk felfedezni. Hiába zártuk ki a röplapost, a dilemma attól még nem változott. Ki a tettes? Ki a lusta? Ki a bunkó?
Könnyű lenne kideríteni. Egyszerűen csak ujjlenyomatot kéne venni a szórólapokról, és összehasonlítani őket a ház lakóival. A módszer gyakorlatilag 100 százalék, hogy sikerre vinne. Csak annyi a bibi, hogy nem tudom, hogyan vegyek ujjlenyomatot, de még ha tudnám, akkor sem állna módomban összehasonlítani azt bárkiével is. Kézenfekvő megoldás tehát törölve.
A "B" terv egy figyelőkamerás rendszer lenne, ami megfelelő pozícióba állítva megdönthetetlen bizonyítékkal szolgálna. A gond csak az, hogy piszok drága lenne. Arról már nem is beszélve, mennyire gyanúsan festene, ha felvevőkkel pásztáznám éjt nappallá téve a földszintet. Ha mindenhonnan lencsék merednének a tettesre, az biztosan felhagyna gonosz cselekedeteivel. Ha jobban belegondolok, ez, bizonyos szempontból eredményes lenne, hiszen megszüntetné a kelleténél több reklámanyag érkezését. Ugyanakkor a gazfickó is megúszná a büntetést szörnyű tette után, így nem elégedhetek meg ezzel sem. Valakinek, ezért, lakolnia kell, és ebből nem engedhetek egy fikarcnyit sem!
Sajnos egy ilyen atrocitást egyedül tettenéréssel tudnék leleplezni, ami pedig pusztán a szerencsén múlik. Számomra ez nem elég, alternatív megoldást kell hát kidolgoznom. Hogy mi lesz az, még nem tudom, de az biztos, hogy amint kézre kerül az elkövető, bosszúm rettenetes erővel fog rá lesújtani! Addig tömöm majd szeméttel a ládáját, amíg visítva nem borul előttem térdre és kér heves imádságok közepette bocsánatot. Amitől, ugyebár, megkímélhette volna magát, ha e bejegyzés elején olvasható felszólításra megjött volna a józan esze, és önként jelentkezik.
De most már késő! Eljátszotta az utolsó esélyét! Megtorlom az engem ért sérelmet, és haragom szörnyű lesz! Nincs menekvés! Nincs irgalom! Nincs kegyelem! Isten óvja bűnös lelkét az unatkozó ember bosszújától!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése