Furcsa, de igaz: minden év legcsöndesebb, legnyugodtabb napja a legelső. A szilveszteri éjszakától eltérően, amely trombitaszótól, rakétáktól, petárdáktól és ezek járulékos kísérőitől, a mentőautók szirénájától hangos, elsején minden visszafogott és békés. A hajnalig tartó mulatozásnak vége, az ünneplők hazatértek, hogy kipihenjék a pezsgő és a dínom-dánom okozta fáradtságot, csupán a nagyobb terek és főbb utak szeméthegyei árulkodnak arról, hogy előző este óriási buli tombolt mindenfelé.
Ilyenkor érdemes elindulni egy kicsit sétálni. Megtapasztalni, milyen hangulatos is tud lenni a város, elmélkedni az éjszakáról maradt romhalmazok és lerobbant kezek szükségszerűségéről, vagy egyszerűen csak elgondolkodni az előző esztendő szépségein és bosszúságain. Bizonyára mindenkinek kijutott mindkettőből, a szerencsésebbeknek az előbbiből valamivel tetemesebb mennyiség, a többségnek pedig maradt a többi. Forgalom ilyentájt gyakorlatilag nincs, szinte csak turistákat és kómából eszmélő fiatalokat láthatunk mindenfelé. No, és persze hozzám hasonló magányos vándorokat, akiknek nincs jobb dolguk, mint a hidegben is a kihalt utcákat járniuk.
Nehezen indul be az élet, mintha december utolsó napja valóban valaminek a végét jelentette volna, és most a világra várna a feladat, hogy a tűzijátékok és konfettik hamvaiból újra életre keltse saját magát. Ilyenkor még sokan nem szívesen gondolnak a rájuk váró feladatokra, kihívásokra, nehézségekre, hiszen ez a nap még ugyanúgy az ünnep elmaradhatatlan része, mint ahogyan a meredek emelkedőt követi a végtelen szakadék. És ezzel jómagam is így vagyok; a hétvége csak az enyém, kizárom a külvilágot, legfeljebb csupán kívülállóként szemlélődöm a néptelen utcákat járva.
De ez nem tarthat vissza attól, hogy egy nyugodt pillanatban levonjam az óévre vonatkozó tanulságokat. Pontosabban inkább idéznék egy remek kis mondást a Nevem Senki című fimből, amit meglehetősen helyénvalónak érzek 2010-re vonatkozóan. Nem szó szerint, de valahogy így szól: egy tehén rácsinál egy reszkető, fázó madárkára, hogy melegen tartsa. De arra jár egy prérifarkas, és felzabálja a madarat. A tanulság: nem biztos, hogy rosszat akar az, aki a fejedre tojik, és nem biztos, hogy jót akar, aki kihúz a szarból. De ha már valaki nyakig ül a trágyában, az jobb, ha befogja a száját!
Nos, ezúton kívánok tanulságokban és érdekességekben gazdag új esztendőt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése