Szögezzük le: jó dolog törzsvásárlónak lenni, legyen szó akár boltról, akár étteremről, vagy bármi másról. Egy idő után a pénztárosok már nem úgy néznek végig az embereken, mintha mindenki áruházi szarka lenne, akik a zsebükben próbálnak kicsempészni néhány tábla mogyorós csokit. Nem dugják akkora lendülettel az UV fény alá a bankjegyet, amivel fizetnek nekik, és olykor, ha szerencséjük van, nem kell perkálniuk a reklámszatyorért sem, ami, legyünk őszinték, nem kis rang a mai világban.
Ha gyakran járunk egy helyre étkezni, néha kicsit több kerül abba a bizonyos elviteles dobozkába, esetleg finom utalásokkal hívják fel a figyelmünket arra, melyik étek friss, és melyik kevésbé. Ha nincs aprónk, az eladó kevésbé húzza a száját, amikor nagyobb címlettel fizetünk, és ha minden körülmény ideálisnak mondható, akár még öt forintot hajlandóak is hitelezni nekünk. Olyan kiváltságok, bónuszok, adományok ezek, amelyeket csak az érthet meg igazán, aki valahol már törzsvásárló. Az extra bánásmód következtében egy másodperc tört részére fölvillan, milyen érzés is lehet az élet császárának lenni egy ideális világban.
Na de ahogyan szinte minden dolognak az életben, ennek a kérészéletű királyságnak is megvannak a hátulütői, a sötétebb oldala. Mert bizony a dolog két irányban működik. Hiszen ha rendszeresen visszatérünk valahová, ha a boltban messziről kiszúrják a pofánkat, ha előre tudják, a fasírt vagy a bélszínroló a kedvencünk, ha bekészítik nekünk azokat a könyveket, amire igényt tarthatunk, már ismernek minket. Ismernek, azaz tudják, hogy nem vagyunk sem vámosok, sem adóellenőrök, sem semmilyen hivatalos szerv, aki azért tért be hozzájuk, hogy a körmükre nézzen. Következésképp: a számlaadás egyre gyakrabban maradozik el, a blokknak búcsút inthetünk, a fizetett összeget már be sem ütik a pénztárgépbe. A tisztelt törzsvásárlót ez nem zavarja, talán fel sem tűnik neki, mert közben azzal van elfoglalva (azzal foglalják el?), hogy az illető kutyájáról, a zord időjárásról, vagy az éppen aktuális politikai viszályokról cseverésznek vele. Véletlen lenne? Udvariasság? Közös szimpátia? Ugyan, kérem! Ez egyszerű adó, illetve áfacsalás, amelybe akaratán kívül bevonják a vendéget is.
A dolog igazi pikantériája azonban talán nem is ez. Mert, ugyebár egyik fél sem jár rosszabbul annál, mintha minden törvényesen zajlana. Kára csupán az államnak származik, az meg persze senkit nem érdekel, sőt, sokan egyenesen büszkék is arra, ha a nagy testvérnek ilyen módon borsot törhetnek az orra alá. Az azonban már a legelvetemültebb csaló-kezdeményeket is el kéne gondolkodtatnia, hogy miért épp rajtuk, a törzsvásárlón akar extra bevételhez jutni a szolgáltató egység. Kihasználják őket, pofátlanul, és ők ehhez még jó pofát is vágnak, cinkosságot éreznek - épp csak azt nem tudják, hogy önmaguk palira vételével. Pedig ha ez tudatosulna bennük, a fene nagy önérzetük és büszkeségük biztosan föllázadna, és kikérné magának, hogy éppen velük történik mindez - velük, akik mindig ugyanott esznek, ugyanott veszik a cigit, ugyanazt az antikvárat látogatják.
Sebaj, hiszen annak a nyavalyás műmosolynak manapság akkora értéket tulajdonít mindenki, hogy ezért sokaknak megéri még a palimadár szerep is.
Na ezért kérek én mindehol törzsvásárlóként is blokkot(szeretnek is érte).Illetve csak egy helyen nézem el, nálunk a közértben, de ott csak kenyeret veszek,minden mást a másik közeli közértben.
VálaszTörlésOtt még a múltkor két kifliért is kártyával fizettem, megelőzve, hogy még véletlenül se gondolja úgy, hogy nem kell blokkot adnia(ezért külön szeretnek:).
De nagyívből leszarom az összes boltost és adócsaló egyéni vállalkozót, akik miatt tart ott a nyugdíj és egyéb ellátó rendszer, ahol most.
De ezt most nem fejtem ki bővebben, úgyis ismered az álláspontom:)
Te kérsz, kártyával fizetsz, odafigyelsz erre. Na de ott van még x millió másik ember, akinek ez fel sem tűnik! És ez itt a nagy baj!
VálaszTörlésSajnos az az érzésem, hogy itt Te vagy az, aki kivétel a szabály alól. Pedig ez megint egy olyan dolog, amit tényleg illene mindenkinek szem előtt tartania.
Nem akarok prédikálni, meg pálcát törni senki felett, de ha már mindenki úgy próbál trükközni a megélhetésért, ahogyan csak a csövön kifér, legalább a rohadt áfát ne rajtunk csalják el, ha egy mód van rá. És bizony van rá mód, ha figyelünk.
Na de végső soron pont ezért születnek ilyen bejegyzések. Hogy mások is odafigyeljenek erre!:)